Remek iramú, feszült mérkőzésen a Brazíliának megfelelő (?) döntetlen született a G csoport utolsó körének rangadóján. A 0-0-s végeredmény ellenére hullámzó volt a játék, Portugália pedig az idő előrehaladtával egyre komolyabban fenyegette a dél-amerikaiak csoportelsőségét.
A mérkőzés előtt már tény volt, hogy Brazília nyolcaddöntős, de Portugália továbbjutására sem fizettek volna nagy szorzót a fogadóirodák (Elefántcsontpartnak 8-0-ra kellett volna megvernie Észak-Koreát, míg a luzitánoknak ki kellett volna kapniuk kiesésükhöz). Persze az sem volt mindegy melyik helyen jutnak tovább a mérkőző felek: felmerült, talán egyik válogatottnak sem elemi érdeke, hogy a kvartett élén végezzen, mert mi van, ha a spanyolok csak csoportmásodikként végeznek saját négyesükben?! Abban az esetben a G-csoport győztesének „jutalma” Hispánia. Én magam ennyire csavarosan már csak azért sem gondolkodtam, mert Spanyolországot csoportjának trónjára várom, így a fenti elmélet már csak emiatt sem állt biztos lábakon.
Másrészt ki akarna alul maradni egy ilyen presztízsmeccsen! A brazilok mezőnyfölénye egyértelműnek látszott az első félidőben, a portugálok pedig mélyen visszazártak és leginkább a Fabio Coentrăo által forszírozott – a szélen vezetett – kontrákból tudott veszélyes lenni. Ronaldo (csatárként előretolva) gyakorlatilag egyes-egyedül őrlődött a brazil védők gyűrűjében, de a felé érkező spontán indításokból így is kialakult néhány izgalmas ellentámadás. Az ellenfél a kapu előtt azért több veszélyt teremtett, elég bizonyíték erre a Nilmar és Luis Fabiano által kihagyott két komoly ziccer. Bár különösen nem bővelkedett látványos elemekben a játékrész, de nyugodtan nevezhettük szikrázónak, feszültnek (villantak a sárgák rendületlenül) és nem utolsó sorban jó iramúnak a nyitányt.
A folytatásban Portugália mintha a kockázatok felé mozdult volna el: Ronaldo már nem magányosan támadott, felért mellé Danny, később a beálló Simăo és a hatalmas lehetőséget elpuskázó Meireles is. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy Elefántcsontpart még a második félidő közepén is csak 2-0-ra vezetett Észak-Koreával szemben, azaz szinte borítékolhatóvá vált, hogy Portugália továbbjut – akkor is, ha kikap –, akkor meg miért is ne próbálkoznának a győzelemmel és egy esetleges bravúrelsőség kiharcolásával! Ezt a változást a brazilok is érzékelték, játékuk pedig egyre inkább az első félidős portugál játékra kezdett hasonlítani. Egy vereség nem fért volna bele a dél-amerikaiak büszkeségébe, Dunga pedig ennek megfelelően némi idegeskedés közepette elkezdte cserékkel tördelni a véghajrát. A 0-0-s végeredménnyel így véleményem szerint a Seleçăo lehet elégedettebb.
Portugália-Brazília 0-0
Durban
Jv: Benito Archundia (mexikói)
Portugália (4-1-2-2-1): Eduardo- Ricardo Costa, Carvalho, B. Alves, Coentrăo – Pepe (Mendes, 64.)- Tiago, Meireles (Veloso, 84.)- Danny, Duda (Simăo, 54.) – Ronaldo
Brazília (4-3-1-2): Julio Cesar- Maicon, Lucio, Juan, Bastos- Gilberto Silva, Daniel Alves, Felipe Melo (Josué, 45.)- Baptista (Ramires, 82.)- Nilmar, Fabiano (Grafite, 85.)
