Rendkívüli nehézségek közepette készül a hónap második felében, Ausztriában esedékes férfi kézilabda Európa-bajnokságra a magyar válogatott. Mint ismeretes, a csapat egyik fő pillére, Nagy László lemondta a részvételt, többen pedig koránt sem makkegészségesen várják a nagy próbatételt.
Az sem lebecsülendő tény, hogy világversenyen újonc kapitány, Csoknyai István dirigálja majd a nemzeti együttest, amelynek összetételével kapcsolatosan ismételten visszatérő témaként merül fel Carlos Perez (képünkön) neve. Ugyan miért nem erősíti a magyar válogatottat az MKB Veszprémben láthatóan továbbra is igen komoly játékerőt – és főleg lövőerőt! – képviselő kubai játékos, aki immár sok év óta magyar állampolgár?
Ha kézilabda ügyekben veszprémi téma terítékre kerül, nehéz megkerülni a klub 1977-es alapítóját, Hajnal Csabát, aki a tőle megszokott hosszú, ám annál kevesebbet mondó körmondatokkal adta meg a választ a lassan örökzöld kérdésre.
– A Perez már harminckilencedik éves és mindent megtett a magyar kézilabdázásért. Láthatja mindenki, ma már a Veszprémben is csak átlagban húsz perceket játszik.
Ennél többet nem lehetett volna még harapófogóval sem kihúzni a veszprémiek vezéréből. Amit elmondott, abban van igazság. Perez valóban annyi idős, amennyi és annyit is játszik meccsenként, amennyit mond Hajnal. Arról már nem esett szó, hogy milyen jó erőben van, s hogy változatlanul mekkora hálószaggató gólok lövésére képes. Amire oly nagy szüksége lett volna nemzeti együttesünknek Ausztriában, különösen Nagy László távollétében.
Perez azonban elérhetetlen, hiába vette fel 2002-ben a magyar állampolgárságot. Hajnal szerint épp elég gondjuk van a szerb és a bosnyák válogatottak távollétével. Ez kétségtelen tény, hiszen a novemberi Pannon Kupán fellépett szerb válogatottban nem kevesebb, mint öt veszprémi játszott. A balkezes bombázó, Vujin ott sérült meg elég súlyosan. Hajnal nyilván őket sem engedné játszani a szerb válogatottban – ha tehetné. Ám ezek a kézisek nyilván kikötötték a szerződésükben, hogy márpedig ők játszani akarnak hazájuk válogatottjában. Ők ugyanis szerbek maradtak, hiába játszanak a Veszprémben.
Carlos Perez viszont attól mert felvette a magyar állampolgárságot, még nem lett automatikusan magyar. 2002 és 2004 között játszott a magyar válogatottban, attól kezdve nem. Ő nyilván nem erőlteti a dolgot, a Veszprém pedig önző módon áll a kérdéshez. Magyarán: a klubérdeket egyértelműen a nemzeti érdek elé helyezi, hiszen nyilván a klubprodukcióért kapja a különféle támogatásokat. Teszi ezt annak ellenére is, hogy a csapat másodedzője, Csoknyai István a szövetségi kapitány.
Hogy ez az -állampolgárosdi- mennyire nem jött be nekünk, magyaroknak, arra – több más példa mellett – elég felemlíteni a magát mindig is magyarnak valló Sterbik Árpád esetét. A vajdasági Adáról származó kapus 2001-ben igazolt Veszprémbe, ahol egy hónap alatt elintézték neki a magyar állampolgárságot. Sterbik e nagyvonalú gesztus ellenére is következetesen azt nyilatkozta, nem akar magyar válogatott lenni (!), mivel ő Szerbiában lett jó játékos, s az ottaniaknak annyit köszönhet, hogy továbbra is csak a szerb válogatott kapuját akarja védeni. Azután hogy, hogy nem, Spanyolországban más véleményre jutott a színmagyar kapus, aki magyar létére Magyarországnak nem akart védeni, Spanyolországnak viszont igen.
Gondoljunk csak bele, vajon mitől -puhult- meg az évek során Sterbik Árpád? Ha az ő esetét végiggondoljuk, már csak egy kérdés van hátra: ha a -színmagyar- Sterbik nem akart magyar válogatott lenni, akkor van-e okunk neheztelni a kubai Perezre, amiért nem különösebben lelkesedik új hazája színeiért harcba szállni?
Fotó: JochaPress
