Tornászként kezdte, birkózóként folytatta. Ezüst- és bronzérmek sokaságát szerezte meg, a legnagyobb sikerekről, az első helyekről azonban rendre lemaradt. Ancsin László (képünkön Polyák Imre és Varga János olimpiai bajnok birkózók között) a Budapest XVI. Kerületi Önkormányzat jegyzője.
Ancsin László a birkózástól majd a szumótól ugyan 2000-ben végleg visszavonult, a sporthoz azonban ma is számos szál köti.
– Mint zuglói lakos, a Központi Sportiskolába kerültem, s először több évig tornásztam Rusznyák Tibor irányítása mellett – idézte a sporttal kapcsolatos első időszakot Ancsin László. – Ám ahogy növekedtem, mindinkább egyértelművé vált: a torna nem az én adottságaimnak való. Ezért azután amikor tíz éves lehettem, a Vezér úton a velünk egy házban lakott dr. Hegedüs Csaba tanácsára váltottam. A Vasasban jelentkeztem Dina Károly edzőnél, akinek köszönhetően meg is szerettem ezt az egészen másféle sportágat.
– Mire emlékezik vissza szívesen ebből az időszakból?
– Az úttörő olimpián a 45 kilósok között második lettem, majd az országos serdülő, később pedig az ifjúsági bajnokságokon többször is ezüstérmet akasztottak a nyakamba. Tizenhét éves voltam, amikor 1986-ban kijutottam a németországi Schifferstadtba, ahol az ifjúsági világbajnokságon ötödikként végeztem. Máig is megmaradt bennem, amikor a győztes Repka Attilának – a későbbi felnőtt olimpiai bajnoknak – az akkori német kancellár, Helmuth Kohl adta át az aranyérmet.
– Később volt IBV-n negyedik, junior Eb-n hatodik, hogy azután a felnőtt évjáratok vetélkedései során megint visszatérjen az ezüst- és bronzérmekhez. Vajon az aranyérem miért nem jött össze egyszer sem?
– Azért, mert súlycsoportomban szinte hemzsegtek a világklasszisok. Mást ne mondjak, a háromszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes Komáromi Tibor, a hatalmas tehetségként indult Gelénesi Nándor, a Vb-ezüstérmes Major Sándor, Szegvári Béla vagy éppen Barcelona olimpiai bajnoka, Farkas Péter is ellenfeleim közé tartozott. Bár kötött- és szabadfogásban is versenyeztem, a felsorolt riválisok ismeretében talán érthető, hogy a kiharcolt 2-3. helyeknek is nagyon örülnöm kellett.
– 1998-ig birkózott, majd átment a szumózókhoz.
– Ott még két évig próbálkoztam – talán mondanom sem kell, ebből az időszakból is van második helyem. Közben persze már kerestem a helyemet a civil életben; 2001-re elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát. Dunavarsányban, Piliscsabán majd Kerepesen dolgoztam, ezután lettem 2007-ben a XVI. kerületben jegyző.
– A közbenső években sem fordított hátat a sportnak…
– A számomra lehetséges valamennyi szinten támogatom a helyi sportéletet. Így lettem a Szentgyörgyi Albert Általános Iskola Diák Sportegyesületének (DSE) elnöke. Ez a megbízatás rengeteg feladattal jár, a pályázatok írásától kezdve a szponzorok felkutatásán át a versenyek szervezésén és lebonyolításán keresztül mindennel foglalkoznom kell.
– Az utóbbi hónapokban újabb, nagy fába vágta többedmagával a fejszéjét.
– Két iskola gyerekeire alapozva hívtuk életre a Kertvárosi Birkózó és Szumó Clubot, amelynek alapító elnöke, Kollárik Mihály korábban a Vasasban is komoly áldozatokat hozott a nehézatlétikáért. Az edzéseket az a Forrai Attila vezeti, aki Repka Attila egyik ellenfele volt a kilencvenes évek elején.
– Az Ön neve a magyar birkózás vezető testületében is szóba került.
– Már az is nagy megtiszteltetés, hogy engem is jelölni akarnak a lehetséges elnökségi tagok közé. Természetesen ha beválasztanak, igyekezni fogok minél többet tenni sportágamért országos szinten is. A választás eredményétől függetlenül szűkebb pátriámban, a XVI. kerületben is mindenképpen tovább dolgozom. Legközelebbi terveink között a már említettek mellett a grundbirkózás meghonosítása is szerepel.
Fotó: JochaPress
