A kedden négy ausztriai városban megkezdődő férfi kézilabda Európa-bajnokság legfőbb kérdése természetesen az, hogy ki lesz a kontinens legjobbja, illetve hogy a magyar válogatott hányadik helyen végez? Vannak azonban más, érdekes szempontok is, mint például a játékvezetés kérdése.
Erről is beszélgettünk Lekrinszki Tivadarral (képünkön) a közelmúlt egyik, nemzetközi szinten is igen eredményes magyar sípmesterével, aki jelenleg 58 éves és gyerekmeccseken még néha ma is beszáll, ha nincs elég bíró.
– Jómagam atlétizáltam és a labdarúgás is a kedvenceim közé tartozott, a kézilabdával viszont csak nagyon laza kapcsolatom volt diákéveimben – mesélte a Kiskunhalasi Városi Sportiroda munkatársa. – 1980-ban későbbi partnerem, Klucsó Jenő bíztatására tettem le a bíróvizsgát, hogy a megyei tanulóéveket követően 1983-ban már az NB-s keretben készülhessek az egyre nagyobb feladatokra.
– Amelyek nem is maradtak el…
– 1990-ben léphettünk ki a nemzetközi porondra, ahol 2002-ig gyakorlatilag megszakítás nélkül -forgalomban- voltunk. Ha valamit kiemelhetek eseményekben gazdag pályafutásunkról, hát két tény mindenképpen ide kívánkozik. A macedoniai Bitola és a görög Thessaloniki Európa Kupa mérkőzésén a két ország közötti feszült helyzet miatt több volt a rendőr mint a néző – a lényeg az, hogy szerencsére megúsztuk nagyobb botrány nélkül! Egyébként leginkább skandináv országok csapatainak vezettünk szívesen, mert ott élvezik és értik is a kézilabdázást. A másik pedig a feledhetetlen élmény: ott lehettünk 2000-ben, Sydneyben az olimpián!
– Mit gondol, mitől lesz valaki egyszerre jó és elfogadott játékvezető?
– Ami a szakmai részt illeti, elég sokan megfelelnek, de csak keveseknek sikerült el is fogadtatniuk magukat. Nehéz megtalálni azt a hangot, amely érzékelteti az alapvetően sportbaráti hozzáállást, de egyben mégis bizonyos távolságtartásra kényszeríti a küzdő feleket és a közönséget egyaránt. Ezen kettős előfeltétel alapján Magyarországon legfeljebb 3-4 párt lehet jó bírónak mondani, pedig többen is fújnak hasonlóan magas színvonalon. Ám ez utóbbiakat mégsem fogadják el…
– Az ausztriai Eb-t milyen várakozásokkal figyeli csaknem két héten keresztül?
– Természetesen a hazai Pannon Kupát követően az utolsó próbát jelentő Interwetten Kupát is végignéztem. Mondhatom, van egy jó, visszafogottan megfiatalított nemzeti együttesünk, amelynek reális esélye van a csoportból való továbbjutásra. Más kérdés, hogy a nagyon erős és kiegyensúlyozott mezőnyben szerintem a 9-10. hely az, amit reálisan elérhetnek.
– Mi lehet a végső sorrend?
– A legjobb négy közé a francia, a német és a spanyol válogtott mellé egy skandináv együttes bejutását várom. Sokak favoritját, a Vb-második horvátokat viszont én csak az 5-6 helyre rangsorolom.
Írta: Jocha Károly
Fotó: JochaPress
