Alapvetően furcsa dolog a véletlenekre hivatkozni, pedig vannak kivételek. Ezek közé tartozik Báthori Zsófia Ágnes (képünkön) története is, aki tényleg sosem készült arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnál (MOB) dolgozzon. Most pedig ő a Vancouverbe utazó magyar delegáció második embere.
– A MOB-ba majd ebbe a munkakörbe is abszolút véletlenül kerültem – mesélte a nemzetközi koordinátorként dolgozó ifjú hölgy. – A Budapesti Gazdasági Főiskolára, idegenforgalmi és szálloda szakra jártam, ahol a rendezvényszervezést, ezen belül tömegsport-események szervezését választottam diplomamunkám témájául. Miután az akkori Sportminisztériumban nem kaptam segítséget, bekopogtattam a MOB székházába is. Végül a Balaton átúszásnál maradtam, alapanyagot pedig a hosszútávúszó szövetségtől és az úszó szövetségtől kaptam a témához.
– A megelőző években volt valamilyen sportkapcsolata?
– Budapesten születtem, iskoláimat viszont Miskolcon végeztem. Egy ideig aerobikoztam, még az is megfordult a fejemben, hogy egyszer oktató leszek. Később azután -elkanyarodtam- a harcművészetek irányába, de ebből sem lett igazán tartós elkötelezettség.
– Végül maradt témaként a Balaton átúszás előkészítése, szervezési feladatai, le is diplomázott, de hogy kötött ki a MOB-nál?
– A főiskola utolsó évében támogattak, a kötelező asszisztensi gyakorlat megszerzésére is itt adtak lehetőséget. Először teljesen ingyen dolgozgattam, majd később kaptam egy kis honoráriumot is. A diploma megszerzését követően pedig munkalehetőséghez jutottam; az első időkben marketing asszisztens volt a besorolásom.
– Később azután egyre bővült a tevékenységi köre.
– Mind több szervezési feladatot is rám bíztak, majd a titkársági munkába is be kellett kapcsolódnom. A jelenlegi területre történő kinevezésemre tényleg nem számítottam. Az nyílt titok volt, hogy a nemzetközi igazgató, dr. Nagy Zsigmond pályázott egy meghirdetett munkakörre, amely a 2012-es londoni olimpia szervező bizottságához szólította. Ám amikor kihirdették, hogy ő a befutó, én még akkor sem voltam képben. Nekem valóban május 31-én szóltak, hogy másnaptól én leszek Nagy Zsigmond utóda. A munkakör átadása ennek megfelelően elég gyorsan, mindössze két óra alatt történt meg. Szerencsére elődöm rendkívül precíz ember, így a későbbiek során mindent ott találtam, ahol kellett lennie.
– Ön már járt három olimpián, ott milyen élményeket szerzett?
– A MOB iroda munkatársaként csak ritkán juthattunk el valamelyik olimpiai eseményre. Pekingben például láthattam a vízilabdázók döntőjét, amely nagy és maradandó élményt jelentett számomra. Az általam ismert élsportolók közül kettőt tartok különösen sokra: a családi életet az élsporttal összeegyeztető Nagy Tímeát és a szerény háttérből, rendkívüli akaraterővel magát az élre felküzdő Vajda Attilát.
– Vancouverbe a csapatiroda munkatársaként utazhat. Milyen várakozásokkal kel útra?
– Ez alkalommal sokkal nagyobb lesz a felelősségem, mint korábban. Tennivalóim ellátása mellett a rövidpályás gyorskorcsolyázók versenyeiből szeretnék valamennyit látni. Négy évvel korábban, Torinóban ugyanis erre nem volt lehetőségem.
Fotó: JochaPress
