Látványos, szórakoztató, a gyerekeket lebilincselő bemutató mérkőzést tartott a világjáró Harlem Globetrotters kosárlabda-csapata kedd este a Budapest Sportarénában. A szinte csordultig megtelt lelátókon tizenkétezer ember látta a zsonglőrök és a Washington Generals örömjátékát.
Lassan gyülekeztek a látogatók a mérkőzésre, a kezdés előtt egy órával alig pár százan voltak az Aréna előtt, viszont hét órás kezdésre alig maradt üres hely a nézőtér alsó és felső karéján. A zsonglőrök előtt a közélet és a média személyiségei csaptak össze, utóbbiban különösen jeleskedett Azurák Csaba, helyenként egész szép játékot láthattunk, ahhoz képest, hogy „csak” felvezető meccs volt.
Szinte az ígért kezdésre pontosan, meg is érkeztek az est igazi főszereplői. Először tiszta zöldben az ellenfél, a Washington Generals futott pályára, utánuk pedig rögtön nagy taps közepette a Harlem Globetotters vonult be. Már a bemelegítés során megcsillogtattak valamit tudásukból, ám akkor még senkinek sem sikerült félpályáról a gyűrűbe találni. Igaz, a palánknak háttal és guggolva próbálkoztak. Nem maradhatott el a híres „Magic Circle”, a „mágikus kör”, amikor a tagok körben állva passzolgatnak és mutatnak be különböző, földi halandónak végrehajthatatlannak tűnő trükköket.
Ne feledkezzünk meg a csapat kabalafigurájáról, Globeyról sem, aki még a játékosok előtt és a szünetekben szórakoztatta a közönséget. Többek között Michael Jacksont utánozva a Billie Jean számára mozgott.
Aztán elkezdődött a meccs, ami rendkívül szórakoztató volt bemutatónak, és a jelenlévő rengeteg kisgyerek nagyon élvezte, ám felnőtt szemmel kicsit sablonos volt. A támadások 90 százaléka látványos zsákolással fejeződött be, a figurák hasonlóak voltak, kicsit elgondolkodott az ember, évi több mint háromszáz fellépésük közül ez vajon hányadik. Bár nem volt kérdés, melyik a jobb csapat, olykor a Washington játékosainak is volt beleszólása az eredmény alakulásába, igaz, ennek legfőbb biztosítéka edzőjük volt. A „coach” többször is bement a pályára egy fekete-fehér esernyővel, és álomba hipnotizálta a Harlem játékosát vagy arra késztette, hogy az ellenfélnek passzoljon.
Hangos tetszésnyilvánítás fogadta a fellépők minden mozdulatát, ám a tapsoláson túl is bevonták a játékosok a közönséget a mókába. Kérdés, mennyire örültek ennek azok a nézők, akiket nyakon öntöttek vízzel. Több embert is a pályára hívtak, táncolni vagy hogy kiválthassa a tőle elcsent táskát. A méretes kosarasok között nagyon aprónak tűnt (ránézésre) 160 centijével a Generals irányítója, és ezt bizony nem csak a nézők szúrták ki. A Harlem játékosai kétszer is felkapták fürge lábú ellenfelüket, és egy-egy gyanútlan hölgynéző ölébe tették.
A félidőben kisgyerekek dobáltak a pályán, de nem csak a holtidőben jutottak lehetőséghez. Az egyikük labdát, másikuk mezt kapott, miután a pályán játszadozott a nagyokkal. Közben ők sem maradtak el, az utolsó negyed közepén összejött a félpályás kosár is.Már a lefújás előtt biztonsági emberek vették körül a pályát, hogy rendet tudjanak tartani a több ezer aláírásért sorban álló rajongó között.
Mivel két éve is ott voltam budapesti fellépésükön, össze tudom hasonlítani a két élményt. Talán csak én nőtten ki a show-t, mert bár a látvány és a zene színvonala maradt, valahogy nagyon igaznak éreztem egy ismerősöm mondását: nyolcéves kor felett már nem vicces a Harlem Globetrotters. Viszont az ez alatt lévő korcsoportnak fantasztikus élmény lehetett látni a kosárlabda művészeit, örök élmény marad. A szervezés kritikája, hogy nem lett volna hátrány, ha értik is őket egy kicsit, márpedig senki sem fordította nekik az olykor értő füleknek is összefolyó angol szöveget.
Roska Emese Boglárka
