Érdekes és több szempontból megfontolásra ösztönző írás jelent meg a napokban a Magyar Nemzet sportrovatában „Egy hajóban az ellenféllel” cím alatt. Egyes felvetéseivel azonban csak érdemi kiegészítésekkel lehet egyetérteni.
Az anyag bizonyos körülírás után csak oda lyukad ki, vajon miért nem akar a magyar evezés két, kiemelkedő egyénisége egy hajóban evezni, amikor az olimpia programja a könnyűsúlyú kétpárevezésben kínálja számukra az elsődleges bizonyítási lehetőséget. Galambos Péter (képünkön) újdonsült világbajnoki bronzérmesről és Varga Tamás, korábbi világbajnokról van szó. A cikk már alcímében is felveti a kérdést, bár nem túl szerencsésen. Azt olvashatjuk ugyanis, hogy Galambos és Varga ódzkodik a közös munkától. A tény egyébként igaz, más kérdés, hogy az okok erősen különbözőek. Ezek akár csak csekély ismeretében is mindjárt érthetőbbé válik, miért is nem lelkesedik Galambos Péter a Varga Tamással való együttműködésért?
Tényleg, miért is nem lenne jó ez a váciak huszonnégy éves, mindenképpen felszálló ágon lévő, immár világklasszisa számára? Galambos egy végtelenül szolid, csendes fiatalember, aki tíz éve evez, azóta első és utolsó mestere az őt világhírnévre elvezető Rapcsák Károly mesteredző, akivel tökéletes összhangban készülnek.
Varga Tamásról mindez nem mondható el. Ez a vitán felül sokra hivatott, de már harmincharmadik évében járó evezős csak ebben az idényben minimum négy edzőnél is megfordult – Bartos Nándor, Ficsor László, Forró Dezső, Szögi László -, s akik ismerik, a legnagyobb jóindulattal sem mondhatják róla, hogy ő bizony egy könnyű eset. Annak idején az őt és párját, Hirling Zsoltot sikerre vezető Kiss Lászlónak is kitelt a becsülete, tőle sem a nagykönyv szerint elvárt módon váltak el, hogy a részletekbe inkább ne is menjünk bele…
A jóhiszemű Galambos Péter 2009-ben már próbálkozott Varga Tamással együtt evezni, de ez a kísérlet – finoman szólva is – megbukott. Elsősorban Varga nehéz természete miatt, aki többek között azt sem tudta – vagy nem akarta? -megemészteni, hogy az év eleji két felmérőn a „kis Galambos” elég csúnyán kioktatta őt – a vízen. A váci legény számára nyilvánvalóan kimutatható evezésbeli fölény ellenére ő akart dirigálni, a közös munkához elengedhetetlenül szükséges eltökéltség, alázatos hozzáállás pedig ugyancsak nem jellemezte őt.
Galambos közben hónapokig betegeskedett, elvesztette a 2009-es évad nagyobb részét, de 2010-ben a hosszú kiesés ellenére is bizonyította, hogy jóval Varga Tamás előtt jár. Idén szóba sem került a közös munka, az egyre inkább kapkodóvá vált Varga új párosbeli partnerrel, Rácz Róbert Bencével próbálkozott és az Európa-bajnokságon – amelynek mezőnye egyértelműen gyengébb a világbajnokinál! – be kellett érnie a tizenegyedik hellyel. Ez a pozíció pedig még az olimpiai kvalifikáció puszta tényének kiharcolásával sem különösebben kecsegtető.
Nyilván tudja ezt Varga is, aki most a 2009-es esztendőt „konfliktusokkal teli” időszaknak minősíti. Csak azt nem teszi hozzá, hogy ha voltak konfliktusok, akkor azokban neki volt elsődleges szerepe. Majd a következőkkel folytatja: „A magam részéről azt várnám, hogy a szövetség koordinálja a munkát, rég rossz, ha nekünk, versenyzőknek kell egymás kegyét keresnünk”.
Ez így túlontúl szépen hangzik. Varga jobbra néz, balra néz, most a szövetségtől várja a megoldást. De – halkan – megkérdezem, a szövetség mit tud tenni egy olyan emberrel, aki immár „edzőfaló” hírében áll, aki bárkinek képes felmondani, akár máról holnapra is. Nem csodálkoznék, ha nem csak Galambos, hanem a hosszú távú, szisztematikus, egymás közös megbecsülésén alapuló munkát kedvelő szakember, Rapcsák Károly sem lelkesedne akkor, ha mondjuk a szövetség felkérné: készítse fel 2011-re a Galambos – Varga egységet.
A tények felszínes ismerete alapján is egyértelmű, hogy az önmérséklettel és önkritikával bizony hadilábon álló Varga Tamásnak először a saját háza táján kellene körülnéznie, s ott megpróbálni rendet teremteni. Ha ez nem fog sikerülni, hiába próbálkozik a Galambos Péterrel való összeüléssel, mert a kísérlet – eltökélt és tartós változtatási szándék hiányában – eleve kudarcra lesz utalva.
Jocha Károly / Sportfórum
