Családtagjai, rokonai, sakktársai, barátai és tisztelői búcsúztatták pénteken délután a budafoki temetőben az életének 78. évében elhunyt Bilek István nemzetközi sakknagymestert, az olimpiai ezüstérmes (1980, Málta) magyar válogatott tagját, az olimpiai győztes (1978, Buenos Aires) magyar együttes szekundánsát, tizenkét sakkolimpia aktív részvevőjét.
A római katolikus szertartást követően a Magyar Sakkszövetség képviseletében Ozsváth András szakíró búcsúzott az eltávozott nagymestertől. Többek között elmondta, a kétgyermekes, szerény sorsú család egyik fiaként Bilek István nagy utat tett meg, amíg felküzdötte magát a világ sakkozásának élvonalába. A Bilek-fiúknak mindössze egy pár cipőjük volt, így csak felváltva mehettek utcára, együtt soha. Ez azonban csak megkettőzte a mokány kis legény akaraterejét, akit annak idején a Ferencváros labdarúgó palántái között is tehetségesnek tartottak.
Bilek István végül a sakkot választotta, s az eredmények őt igazolták. 1952-ben húszévesen lett sakkmester Salgótarjánban; a cím megszerzése akkoriban sokszorosan többet jelentett, mint manapság. Hat évvel később, Münchenben már a magyar sakkolimpiai válogatottban is bemutatkozhatott. Kilenc olimpián volt a magyar csapat tagja, háromszor pedig kapitánya.
Az idő múlásával mindinkább szakírói tevékenysége került előtérbe. Szellemes mondanivalójával fűszerezett elemzései – amelyek az utóbbi években a Magyar Nemzetben jelentek meg – az értőknek mindig csemegét jelentettek.
A sírnál a Nemzet Sportolója, Portisch Lajos nemzetközi nagymester is megszólalt. Emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az elhunyt nyilvános megkövetése. Bár Portisch szerint igazi viták sosem alakultak ki közöttük, legfeljebb cívódások, de ha netán mégis valaha megbántotta volna, hát ez alkalommal kért tőle bocsánatot.
A megjelentek – közöttük Ivánka Mária, Csom István, Lengyel Levente, Sax Gyula, Forintos Győző, és Kállai Gábor nagymesterek – Portisch ajánlatára az urnaelhelyezést követően elénekelték a Himnuszt.
