Éppen a nagyobbik baltát kereste Tumpek György (képünkön balról, mellette Mitró György olimpiai ezüstérmes úszó), amikor megérkeztem szigethalmi családi házához. Az egykori delfinkirály ijedtségem láttán azonnal megnyugtató magyarázattal is szolgált.
– Éveken át nagyon szépen fejlődött a kertemben egy fügefa, amelynek azután hirtelen és számomra érthetetlen módon vége lett – magyarázta a 81 éves, jó erőben lévő házigazda. – Így azután ki kell vágnom. Már körül ástam, de még a nagyobb gyökereket el kell vagdossam…
A fügefa maradványai néhány óráig még a földben maradtak, a balta nem lépett működésbe, inkább beszélgettünk. Volt miről.
– Kemény gyerekkorom volt, több helyen is laktunk. Apám kalapos mester, anyám pedig kalapvarrónő volt – mesélte a házigazda. – A vízzel közelebbi kapcsolatba a Dunakeszi Műhelytelep területén volt bérelt vikendház révén kerültem. Egész nyáron ott voltam, naphosszat a derékig érő vízbe ugráltunk. Amikor a környékbeli gyümölcsfákat megkopasztottuk, megesett, hogy négy kilométert is kellett futnom az üldözők elől.
– A derékig érő vízben nem kellett úsznia.
– Egyszer azután váratlanul kimélyítették a medret, én pedig elmerültem. Végül kikeveredetem – így tanultam meg úszni. Tizenegy éves voltam, amikor apám elvitt a Rudas fürdőbe. Ettől kezdve úszkáltam rendszeresen. 1944-ben kerültem a Csepeli MTK-ba, közben ott lettem szerszámkészítő ipari tanuló. Nemsokára kaptam napi egy óra munkaidő kedvezményt. 1948-ban igazoltam a Mávagba, ettől kezdve már a Margitszigetre járhattam edzésre.
– Az igazi fordulatot az 1950-es év hozta meg pályafutásában.
– A Budapesti Honvéd ekkor hívta életre sportszázadát, én pedig a híres Sárosi Imre kezei alá kerültem. Ekkoriban háton és gyorson már egyaránt az ország első négy úszója közé számítottam, de az edzéseken nem akartam megszakadni.
– Végül mégis csak nekidurálta magát?
– Egy alkalommal Sárosi kerek-perec közölte velem: ”Csibészekkel nem foglalkozom!” Nagy nehezen kikunyeráltam, adjon nekem három hónapot. Amikor megegyeztünk, beosztott Székely Éva mellé. Attól kezdve többet nem került szóba a menesztésem.
– Miként került képbe a pillangó?
– Az 1950-es téli fedettpályás bajnokság előtt jutottunk arra, hogy pillangó több esélyem lehet, mint háton vagy gyorson. Végül Székely Éva javaslatára pénzfeldobás döntött a pillangó javára, ahol azután az első számú versenyző, Németh Sándor legyőzésével mutatkoztam be.
– 1951-ben már négyszeres magyar bajnok lett, majd a berlini Főiskolai Vb-n is háromszor állhatott fel a dobogó tetejére. A helsinki olimpiára mégsem jutott ki.
– Mindig én voltam a nagy igazmondó, állandóan járt a szám és ez nem mindenkinek tetszett. Miután az utolsó percben itthon felejtettek Helsinkiből, rájöttem, legalább néha hallgatni is kell tudni!
– A Nemzetközi Úszó Szövetség 1953 elején forradalmasította a pillangóúszást a delfin lábtempó bevezetésével.
– Ekkor már nagyon jól repesztettem. A harminchármas medencében 19 másodpercen belül úsztam egy hosszt. A bukaresti VIT versenyein két számban is győztem, az 1954-es, torinói Európa-bajnokságon pedig a 200 méteres táv első kontinensbajnoka lettem.
– 1956-ban az olimpia első számú esélyesének tartották, végül csak bronzérmes lett Melbourne-ben.
– Az előfutamban még olimpiai csúcsot úsztam, később azonban kiütközött a megfelelő taktika hiánya. Egyébként pedig a 200 méter nekem túl hosszú táv volt, száz méteren sokkal nagyobb eséllyel rajtolhattam volna.
– Elégedett sportpályafutása eredményeivel?
– Még véletlenül sem. Ha a 100 méter olimpiai táv, sokkal többre juthattam volna.
– Az 1958-as visszavonulása után húsz évig edzősködött klubjában, a Budapesti Honvédban.
– Voltak jó versenyzőim, így Kiricsi János, Gulrich József, Kucsera Gábor, de egy ideig nálam úszott a jelenlegi szövetségi kapitány, Kiss László is. A legnagyobb tehetség alighanem a mellúszó Kiss Éva volt; neki az olimpiai dobogóra kellett volna felállnia.
– 1977 óta nyugdíjas, ennek már több mint harminc esztendeje, azóta ismét Tumpeck György a hivatalos neve.
– Amikor leszereltem, elővették a régi papírjaimat, így kaptam vissza a „c” betűt. Egyébként 1985-ben költöztünk ide a feleségemmel. Akkor itt egy műveletlen grund volt – meg lehet nézni, milyen szép kertet alakítottam itt ki. Imádom az állatokat, valamikor réges-régen még nyulakat és sertéseket is tartottam. Szenvedélyes horgász vagyok, amíg lépni tudok, reszkethetnek a halak.
– Mire marad még ideje?
– A tévén minden sporteseményt megnézek. Kézilabda, súlyemelés vagy éppen ökölvívás, nekem egyre megy. A német adókon pedig elsősorban az állatokkal foglalkozó adásokat keresem.
