Három kitűnő sportember kapott életmű díjat a Magyar Sport Napja alkalmából megrendezett központi ünnepségen. Közöttük volt Pálvölgyi Miklós (képünkön), a férfi és női öttusa válogatott kapitánya is, akivel először pályája kezdetéről beszélgettünk.
– 1958-ban tettem meg az első lépéseket szeretett sportágam felé. A Fáklya Sport Egyesület utódában, a Budapesti Pedagógusban Nyulászi András vett pártfogásába. Nem voltam különösebben tehetséges; legjobb eredményemet 1964-ben értem el, amikor párbajtőr egyéniben junior világbajnoki hatodik helyet szereztem. 1970-ben vonultam vissza.
– Akkoriban már évek óta az Újpesti Dózsában sportolt.
– Igen, mert a Pedagógusban elfogyott a pénz, a versenyzők pedig követték Nyulászit Újpestre. Jól jártam, mivel a befejezés után azonnal lehetőséget kaptam arra, hogy a lila-fehérek öttusa szakosztályában az utánpótlással foglalkozhassak.
– Ez csak az első állomása volt érdekes és változatos edzői pályájának.
– A Dózsából Miskolcra vitt az utam, ahol a helyi VIMELUX támogatásával új szakosztály alapításába fogtam. Ez a kaland két és fél év után fejeződött be, mert ott is kiürült a kassza. Komoly fejezetet jelentett a KSI-ben eltöltött tizenegy esztendő, ahol olyan fiatal tehetségek is hozzám kerültek, mint Balaska Zsolt vagy Madaras Ádám.
– A KSI után ismét egy rövidebb periódus következett.
– A nyolcvanas évek végén a MAFC-ba igazoltam, de közben edzőtáborok és versenyek szervezésébe is bekapcsolódtam. Mozgás közben kaptam egy „fülest”, hogy Svájcba keresnek öttusa szakembert. 1989 őszén beadtam a pályázatomat, amelynek elfogadását követően egészen 2000-ig az alpesi országban dolgoztam. Elsősorban a férfi és női junior válogatottak tartoztak hozzám. Közülük nőtt ki a legeredményesebb svájci öttusázó, Peter Steinmann is, aki világbajnokságon második és negyedik helyet is elért, közben éveken keresztül kitűnően szerepelt a Világ Kupa sorozatokban.
– Hogyan került vissza a hazai szövetséghez?
– Elsősorban a szakmai hiúság motivált, amikor belevágtam. Szerencsém van, hiszen a pekingi olimpiát leszámítva igen sikeres évek állnak mögöttünk. Nemzetközi szinten is eredményes versenyzőink voltak és vannak, akikkel persze hogy szívesen dolgozik együtt az ember. A megbízatásom elvileg 2012-ig szól, az ambícióimmal nem volt és nem is lesz baj.
– Ön mit tesz azért, hogy megnövekedett feladatait – 2009-től nem csak a férfiak, hanem a nők szakmai felügyeletét is el kell látnia – maradéktalanul teljesíthesse?
– Budajenői házamban van egy kis edzőszoba, ahol sok éven át „badiztam”, de ezt mostanában feladtam. A kerékpáromra viszont amint tehetem, felpattanok és egy óránál hamarabb sosem szállok le róla.
– Mit szólt az életmű díj odaítéléséhez?
– Tényleg meg vagyok hatva, hiszen eddig soha nem tüntettek ki. Most viszont léptek és nem várták meg, hogy majd egyszer posztumusz adhassák.
