Vasárnap ünnepli 85. születésnapját az olimpiai bajnok úszónő, Novák Ilona.
A Budapesten napvilágot látott Novák Ilonáról hamar kiderült, hogy a víz az igazi éltető közege, ahol legalább annyira otthonosan mozog, mint a szárazföldön; első magyar bajnoki címét már 15 esztendősen megszerezte. 1938-tól versenyzett a Magyar Úszó Egylet (MÚE) színeiben, 1950-től az ÉDOSZ-t , majd a Budapesti Kinizsit, vagyis a Ferencváros szakosztályait erősítette, ennél fogva is a Fradi örökös bajnoka. 1941-től 1954-ig szerepelt a válogatottban. Csaknem két évtizeden át volt tagja a honi úszósport élvonalának, de nemzetközi karrierje is tekintélyes időn át tartott.
A legmagasabb bevehető sportági csúcsra csapatban, a magyar staféta tagjaként jutott fel: az 1952-es helsinki nyári olimpián 4:24,4 perces világrekorddal lett aranyérmes a húga, Novák Éva, továbbá Szőke Katalin és Temes Judit alkotta 4×100 méteres gyorsváltóval. Egyéniben a legszebb sikert 1948-ban érte el, amikor is háton – éppen hogy csak lecsúszva a dobogóról – olimpiai negyedikként végzett a londoni játékokon. Ugyanitt a gyorsváltóval ötödik lett. Jelentősebb eredménye még két 5. hely Európa-bajnokságon, négy főiskolai világbajnoki cím, s a helsinki rekord mellett egy további világcsúcs is: az 1950-ben, az akkor még létezett 3×100 méteres vegyesváltóban Székely Évával és Temes Judittal produkált 3:41,2 perc. Pályafutása alatt húsz magyar csúcsot állított fel, bajnoki címet harmincötször érdemelt ki, huszonnyolcszor egyéniben – 100 m háton például 1940 és 48 között egyvégtében -, hétszer staféta tagjaként.
A medencén kívül is gazdag életút áll mögötte. Már versenyzői pályafutása alatt megszerezte a tanári diplomát, s miután elvégezte a Testnevelési Főiskolát, előbb általános iskolában tanított, majd az ELTE testnevelő tanára lett, innen, a tudományegyetem tanszékéről vonult nyugdíjba.
Az oktató-nevelő munka mellett egyszersmind aktív szerepet vállalt a magyar úszósport vezetésében is: 1971-től 1989-ig a Magyar Úszó Szövetség alelnöke volt, 1974-től 1994-ig tagja az európai szövetség, a LEN elnökségének, s ezzel párhuzamosan a Magyar Olimpiai Bizottság vezető testületének is. 1971-től 72-ig szövetségi kapitányként irányította az úszóválogatottat.
Munkáját, eredményeit több ízben is elismerték: 1973-ban testvérével együtt beválasztották az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben működő Úszóhírességek Csarnokának tagjai közé, 1992-ben megkapta az Olimpiai Érdemrendet.
