Az 1956-os magyar forradalmat követő évtizedekben sokan hagyták el az országot, akkori szóhasználattal élve disszidáltak. Számos élvonalbeli labdarugó is „kinn feledkezett”. Elég csak Varga Zoltánt, Kű Lajost vagy éppen Ladinszky Attilát (képünkön) említeni.
A Vasas egykori, szép reményekkel indult fiatal játékosa, Ladinszky Attila 1971-ben hagyta el az országot, 1997-től él ismét itthon. Kalandokban bővelkedő életútjáról beszélgettünk.
– Néhai bátyám vitt magával a Tűzoltó Dózsa edzésére 1960-ban, tizenegy éves koromban – emlékeztetett a fontos dátumra Ladinszky. – Csórók voltunk, rendes cipőm sem volt, első edzőm, Liszkai Károly vett nekem lábbelit. Mivel fiatalabb csapat itt nem működött, ezért azonnal az ifikhez kerültem, tizennégy évesen pedig már a felnőtt NB III-as együttesbe is beállítottak. Preiner Kálmán, a Csepel akkori edzője javaslatára előbb Budapest ifjúsági válogatottjába hívtak be, majd hamarosan az országos ifi válogatottban is bemutatkozhattam.
– Tizenkilenc éves volt, amikor élvonalbeli játékos lett.
– A kapus Gelei József, majd Sebes Guszti bácsi is észrevett, így kerültem Tatabányára, ahol a második meccsemen már betaláltam a szombathelyi Szarka Zoltán kapujába. Bár többektől – Monostori Tivadar, Laczkó Mihály és mások – sokat tanultam, mégis hamar elfogadtam a Vasas 1970-ben tett ajánlatát. Nagyon jól ment a játék, sokan már a válogatottba követeltek, de az akkori kapitány, Hoffer József ezt még korainak tartotta.
– Ezért is lépett le 1971 tavaszán Brüsszelben?
– Ez egy teljesen hangulati alapon meghozott döntés volt, még a családomban sem tudott róla senki, hogy nem jövök haza. A belga fővárosból azonnal Essenbe mentem, ahol egyéves eltiltásra rendezkedtem be. Fél évvel később a Feyenoord hívott; a BEK-győztes csapat edzője az osztrák Ernst Happel volt, ennek az invitálásnak nem lehetett nemet mondani. Ráadásul kiderült, hogy az MLSZ elfelejtette írásban beadni az eltiltásomat, így azonnal játszhattam. Bemutatkozásként Groningenben 3-1-re nyertünk, két gólt én szereztem. Happel – akitől rengeteget tanultam – három meccs után megkérdezte, nem akarok-e a balszél helyett középen játszani. Így kerültem beljebb.
– A kitűnő benyomások, a gólok ellenére is elhagyta Hollandiát.
– Belgiumban százszor jobban éreztem magamat, mint Hollandiában. A bemutatkozásom is jól sikerült, hiszen az Anderlecht Standard Liege elleni 2-1-es győztes mérkőzésen mindkét gólt én lőttem. 1974-ben bajnokok lettünk, ám én megint szedtem a sátorfámat. Megnézett ugyanis a Betis edzője, Szusza Ferenc, s bár az Atletico Madrid is nagyon akart, én mégis Szuszát és a Betist választottam. Szusza emberileg és szakmailag is kiváló volt, de sajnos 1977-ben hazarendelték. A következő szezonban kiestünk, én pedig nem akartam arra várni, hogy a Betis visszajusson az első osztályba.
– Belgium, Franciaország, majd Portugália következett, 1983-ban az ottani NB II-ben fejezte be. Mire emlékezik vissza legszívesebben?
– A belgiumi évek mellett a Szusza Ferenc irányítása alatt a Betisben eltöltött évekre. Egyszer az én gólommal vertük 1-0-ra a Real Madridot – talán ez volt az egyik legfontosabb találatom. A visszavonulásom után Spanyolországban majd Belgiumban éltem, mígnem 1997-ben a hazatérés mellett döntöttem.
– Számos élvonalbeli klubnál dolgozott, legutóbb játékos megfigyelőként is tevékenykedik. Döntő szerepe van abban, hogy néhány éve Budapestre hozták a Real Madridot. Mi a véleménye a magyar labdarúgásról?
– Az akadémiákat nagyon jóknak tartom, onnan sok jó játékos kerülhet ki. Azzal viszont nem értek egyet, hogy huszonnégy éves labdarúgókra mondják: tehetségek. Az már sokkal korábban eldől, ki az igazi tehetség, azok már húsz éves korukban az NB I-ben kell rúgják a labdát.
– Az edzőket és a munkájukat mennyire ismeri?
– A legfiatalabbak mellé tenném a volt játékosokat, akik akár százszor is képesek mindent bemutatni. Ott a legfontosabb a személyes példaadás, amit testnevelő tanároktól hiába várunk.
– És a magyar válogatottat mennyire tartja?
– Persze lehetne jobb is, még az adott állományból válogatva is. Ám nem egy ilyen jellegtelen ember kellene legyen a kapitány, mint a holland Erwin Koeman. Hiába nagyon rendes ember civilben, ezen a fokon nem tud semmit hozzátenni a válogatott játékához. A Gera ügybe pedig konkrétan bele fog bukni.
– A közelgő világbajnokságon mire számít?
– Szívből drukkolok a spanyoloknak, a portugáloknak egyénileg kitűnő játékosaik vannak, a brazilokról ne is beszéljünk! Úgy gondolom, nem lesznek nagy meglepetések.
