A világbajnokság eddigi legizgalmasabb meccsén Argentina ha szűken is, de beváltotta a papírformát és megverte a második félidőben rendkívül jól támadó Nigériát a B csoportbeli csatában.
Maradona, aki szövetségi kapitányként is beírná magát a futballtörténelembe, láthatóan remekül érezte magát a partvonal mentén, a felé szálló labdákat lekezelte, majd felemelte a játékosok kezébe, olykor-olykor még táncikált is fekete lakkcipőjében.
Ahhoz, hogy az afrikai csapatra a „jól támadó” jelzőt használhassam, szükség volt egy labilis és néhol igencsak hanyagul együtt mozgó argentin hátsó alakzatra, hiszen önmagában Nigéria keveset tett a kontsruktív futballért. Az első félidőben ugyan még kézben tartotta a találkozót az Albiceleste – és Lionel Messi is villogott jó szokása szerint – ám csapatként már akkor sem volt túl meggyőző és túlságosan is csak az egyéniségek villanásai (jellemzően Messi, Higuain) emelték Nigéria fölé. Gabriel Heinze mutatós csukafejesével korán megnyugtatta magát Maradona csapata, míg az argentin meddő mezőnyfölény és labdabirtoklás közepette Nigéria csak két Obasi lehetőséget tudott felmutatni.
A kétszeres világbajnok dél-amerikaiak nehezen körülírható formációban léptek pályára, bár leginkább úgy tűnt, hogy Mascherano és Veron előtt Di María, Messi és Tévez feladata volt, hogy mélységből érkezzen Higuain mögül a támadásokhoz.
A második játékrészre is ugyanaz volt jellemző argentin szempontból, mint a nyitó etapra: passzolgatás hátul, lassú támadásszövögetés, és Messi-szólók. A Barcelona aranylabdása legalább fél tucat helyzetet puskázott el, de Higuainnak is jutott elég lehetőség, ám a labda rendre elkerülte a kaput egy kevéssel, vagy éppen az extázisban védő Enyeama volt a végállomás. A helyzet annyiban volt más, hogy ekkor már Nigéria is kijjebb mert jönni, kevésbé törődve a potenciálisan veszélyes argentin ellenakciókkal, ez a szemléletváltás pedig jó néhány igen komoly helyzetben megmutatkozott. 5-10 percekre parázs adok-kapok alakult ki és bár Nigéria nem játszott jól, három gyors támadójával képes volt összezavarni a rutinos égszínkék-fehér védelmet. Mindhiába, hiszen a csereként beálló Odemwingie-Uche páros sem tudott élni lehetőségeivel így megtartotta előnyét a favorit.
A bizonytalan argentin védekezésért szakértők és szurkolók egyaránt Jonás Gutierrezt okolják leginkább, míg az elpuskázott lehetőségeiért Higuain helyére Militót követelik be, de ne feledjük: Jonásnak nem természetes posztja a jobbhátvéd, ráadásul a keretben nincs olyan tag, aki betölthetné a helyét (Burdisso nagy jóindulattal…), Higuain pedig többször helyzetbe tudott kerülni, ez önmagában azért dícséretes. Az tény, hogy javulniuk kell Dél-Korea ellen, bár győzelmükre így is fogadni mernék.
Argentína-Nigéria 1-0 (1-0)
Johannesburg-Ellis Park
Jv:Wolfgang Stark
Gól: Heinze (6.)
Argentína (4-2-3-1): Romero- Jonás, Demichelis, Samuel, Heinze- Mascherano, Veron (Maxi Rodriguez 76.)- Tevez, Messi, Di María (Burdisso, 86.), Higuain (Milito, 78.)
Nigéria (4-3-3): Enyeama- Odiah, Yobo, Shittu, Taiwo (Uche, 75.),- Etuhu, Kaita, Haruna- Obinna (Martins, 53.), Yakubu, Obasi (Odemwingie, 60.)
