Kislányként kezdett vívni, tizennégy évesen a felnőtt magyar bajnokságon szerzett érmet. Júniusban a montreux-i vívó Európa-bajnokságon egyéni versenyben bronzérmes lett. Most minden energiájával a jövő évi olimpiára összpontosít. A világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Mohamed Aida tőrvívóval beszélgettünk.
Csapatban vagy egyéniben szeret jobban versenyezni?
Különbözik a kettő. Az egyéni versenyben más szellemben vívok, nagyobb kockázatot merek vállalni. Eddigi pályafutásom során egyéniben több jó szereplésem volt. Ha csapatban játszom, nagyobb felelősséget érzek, nagyobb a verseny súlya és tétje. Ugyanakkor nagyon jó közös célért harcba szállni, a sikert másokkal is megosztani.
Két kisgyereket nevel. Ez mennyiben változtatta meg a sportéletét?
Fegyelmezettebben és pontosabban kell megszerveznem az életemet. Az edzés kikapcsolódás számomra, újult energiákkal térek haza, és attól kezdve minden energiám a gyerekeké, a családé. És ugyanígy, a versenyek és a mindennapok edzései mellett ők jelentik a pihenést, a feltöltődést.
Ki tudja kapcsolni az „ittet” és az „ottot”?
Száz százalékosan sohasem lehet kikapcsolni, sokszor közbejön valami, gyerekbetegségek, egyéb nehézségek, de azért törekszem rá, hogy sikerüljön.
Aggódós anya?
A nagyobbik lányommal sok probléma volt, nagyon kemény másfél évünk volt. Csak a vívás tudott rövid időkre kikapcsolni, de talán a második lányom születése óta mintha kicsit könnyebben venném az akadályokat. Féltem őket mindentől, de tudom, az sem jó, ha túl aggódó vagyok. Nem könnyű.
Nagyobbik lánya, Olívia olyan rendellenességgel született, amely lassította őt a fejlődésben. Ennek kapcsán vállaltad el a Ritka Betegségek Világnapja jószolgálati nagyköveti címét? Vannak feladatai vagy csak a nevét adja egy fontos ügyhöz?
A Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetsége (RIROSZ) kért fel, ahol aktívan vettünk részt sok programon. A nagyköveti cím jó lehetőség arra, hogy felhívjam a figyelmet a ritka betegségekre. Ameddig az ember maga nem érintett közvetlenül, addig más szemmel nézi a világot. De megtapasztaltam, hogy milyen sok család, kb. nyolcszázezer ember küzd ezzel a problémával és sok nehézséggel kell szembenézniük. Jelenleg a világnapra szoktam vállalni a nagyköveti posztot. Most ennyi fér bele az időmbe.
Az interjú többi részét a Patika Tükör augusztusi számában olvashatja. Keresse a gyógyszertárakban!
