Az olimpiak – lett légyen szó akar az ó-, akar az újkoriakról – tulajdonképpen sohasem szóltak csak és kizarólag a dicsőségről. Az elsőséget, a győztest mindig nagy becsben tartottak, az erkölcsi siker mar a kezdetektől anyagi, targyi elismeréssel, olykor busas jutalmazassal jart együtt.
Az ókori jatékokon példaul, amikor is a szent helyen, a görögorszagi Olümpiaban szobrot is emeltek a bajnokoknak, pajzs, köntös, némelykor pedig – ha mashonnan nem, Homérosz Iliaszaból tudhatjuk – pénzdíj is megillette a legjobbakat. De a „bújtatott” javadalmazas részének tekinthető, hogy a győztesen hazatérőnek nem kellett adót fizetnie, s az egyéb „felülről érkező” kedvezmények soraban ingyen latogathatta a színhazi előadasokat, és mas juttatasoknak is örülhetett. Igaz, az amatörizmusnak a huszadik szazadban sokaig dívó (túl)hangsúlyozasa atmenetileg visszaszorította az olimpiai bajnokok pénzbeli jutalmazasat, a legújabb kori ötkarikas jatékok sikeremberei azonban többnyire az elismerés „kézzelfogható” formajaval is rendre talalkoznak, mert az allamok nagy többsége fontosnak ítéli kivalósagainak kiemelt anyagi megbecsülését is.
Hogy példaért ne mindjart a szomszédba menjünk: a magyarorszagi olimpiai jutalmazasoknak komoly hagyomanyuk van, és altalanossagban megallapítható, hogy a derékhadhoz, vagyis az aranyérmeseit – meg a legjobbak között végzetteket is – kellőképpen dotaló nemzetek soraban az atlagosnal többet fizetőkhöz tartozunk. A nyolc magyar aranyat hozó londoni olimpia utan a kormanyzat úgy döntött, hogy az egyéni elsőség nettó 35 millió forintot ér, ami önmagaban hatalmas ugras a legutóbbi, 2008-as premizalashoz képest, amikor is 20 millióval gazdagodott a Pekingben szólóban győztes magyar.
Mihez tartas végett és hogy plasztikusabba valjék a kép: amíg a masodik vilaghaború előtti utolsó – 1936-os – ötkarikas jatékok „jutalomplusza” színhaz- és villamosbérlet volt, a vilagégést követő első csúcstalalkozó, vagyis az 1948-as londoni összejövetel magyar győzteseit 10 ezer forint illette meg. Két évtizeddel ezelőtt, az 1992-es, barcelonai győztesek 1 millió 550 ezer forintra tehettek szert, az 1996-os magyar olimpiai bajnokok mindegyikének illetménye pedig mar 6 millió 350 ezer forintra nőtt, amihez képest szolid emelésnek szamít a 2000-es „fejadag”, merthogy Sydney magyar első helyezettjeinek 6 és fél millió dukalt, míg 2004-ben 10 milliót kóstalt az olimpiai bajnokka avanzsalt honfitarsunknak jaró summa.
Német, amerikai és brit premizalas
A mara 35 millióra felkúszó külön jutalom nagysaga különösen szembeszökő, ha a legeredményesebbek közül mondjuk a németek dotalasi gyakorlataval vetjük össze a miénket: az ottani szisztéma a „plafonelvre” és gyakorlatra épül, amennyiben 2000-ben „megalltak” a csúcsnal. Vagyis Sydney óta ugyanúgy 15 ezer eurót – mai, 280-as arfolyamon atszamítva 4,2 millió forintot – kap a német olimpiai aranyérmes, tehat a londoni első helyezettek is ekkora „fejpénzzel” kalkulalhattak. Hasonló tapasztalható az amerikaiaknal, akik Athénban és Pekingben 25 ezer dollarra (mintegy 5,7 millió forintra) érdemesültek, és az USA ötkarikas sportjat iranyítók Londonra sem emelték feljebb az „aranyarat”. Ez azonban csak a hivatalos „fejadag”, mert a szponzorok révén nagyon is szép pénzekhez juthatnak hozza a legjobbak, avagy a hirdetési piacon a legtöbbet érők.
Hogy mast ne említsünk, a versenysporttól Londonban búcsúzó úszófenomén, a 22-szeres ötkarikas győztes Michael Phelps a négy aranyért (és két ezüstért) dollar szazezreket kasszírozhat, ami még annak fényében is komoly vagyonosodast jelent, hogy 2008-ban, a „csúcsra jaratasos” olimpian Phelps az egyik leghatalmasabb fürdőruhaipari óriascégtől 1 millió dollart kapott, amiért mind a nyolc szamban első lett, ahol elindult.
Nem kell különösebben sajnalni azért a többi amerikai aranyérmest sem, aki – ha nem is phelpsi szinten, de – szintén el tudja adni magat londoni diadalat meglovagolva, sem pedig az idei hazigazdak sportos „numizmatait”. Még ha az amerikaiak „aprópénzéhez” képest az angolok papíron semmiféle központi olimpiai jutalommal nem szamolhattak, azért a médiaszereplés, az aranyérmek hozadékaként megvalósuló szponzori szerződések nagyot javítanak a szigetorszagi hősök financialis helyzetén is. A londoni kiralyi posta bélyegein szereplő 2012-es sporthősök hosszabb tavon is garantaltan (nem apró) pénzre tudjak valtani érmes sikereiket, amellett a naluk eleve kiterjedt ösztöndíjprogram révén igazan tekintélyes – forintban szamolva sokmilliós nagysagrendű – összeg formajaban kaptak szó szerint is fontos segítséget ötkarikas felkészülésükhöz.
es ha mar az „alulértékeltségnél” tartunk: a leendő, 2016-os nyari olimpia hazigazdai, a brazilok is szűkmarkúnak bizonyultak – amúgy hosszú ideje és következetesen – aranyérmeseikkel szemben. A dél-amerikaiaknal tudniillik tovabbra sincs allami premizalas, a központi apanazs helyett azonban szponzorok igenis garantaljak a kellő elismerést. Példaul minden brazil olimpiai úszógyőztesnek bő 11 millió forintnak megfelelő „pénzmagot” ígértek, a férfi focicsapatot pedig a sportagi szövetség biztatta meg financialisan is, végül azonban elmaradt a sokmilliós jutalom, mivel a futballszamba-iskola legkivalóbbjai a döntőbe betancoltak ugyan, az aranymeccset azonban elveszítették, így ugrott a prémium.
Nem úgy a trinidadi Keshorn Walcott esetében, aki megnyerte a férfi gerelyhajítók londoni vetélkedését. Az orszagos csúccsal első, 19 éves atléta, aki júliusban, még London előtt junior vilagbajnoki címet szerzett, az allamtól az olimpiai sikeréért luxuslakast, 35 millió forintnak megfelelő pénzösszeget, tovabba földbirtokot és egyetemi ösztöndíjat is kapott. Emellett róla nevezték el a Caribbean Airlines légitarsasag egyik repülőgépét és egy vilagítótornyot is. Mi több: a karibi orszag miniszterelnöke nemzeti ünnepnappa nyilvanította augusztus 13-at, Walcott hazaérkezésének napjat.
Altalanossagban is elmondható, hogy a sportolójukra büszke orszagok „részegységei”, régiók, varosok, helyi önkormanyzatok, vagy éppen dúsgazdag vallalkozók hol pénzben, hol természetben – példaul autóval, lakassal, elektrotechnikai luxuscikkekkel – köszönték-köszönik meg a jól jövedelmező reklamlehetőségeket amúgy is „ölbe pottyantó” csúcsteljesítményeket.
A „csak” pénzzel fizetőket előre véve, vagy ha úgy tetszik a legjobbakat a legtöbbel honoralók iranyaba elmozdulva a sor élére kívankozik Grúzia, amely valósagos csúcs gazsit, mintegy 280 millió forintnak megfelelő summat kínalt fel az orszag minden londoni győztesének. Végül is csak egyszer kellett az allamkasszaba mélyen belenyúlni: annak a grúz cselgancsosnak a kedvéért, aki éppen a mi Ungvari Miklósunkat verte súlycsoportjuk döntőjében.
Azerbajdzsan sem akart lemaradni a sokat ígérők külön versenyében, amikor csaknem 270 millió forintnyi összeget ajanlott fel az aranyért. Bakiban az ígéret betartasat ketten tudtak ellenőrizni: az a két azeri sportoló, aki az orszag két ötkarikas aranyérmét gyűjtötte be a brit fővarosban. Szingapúr 224, Örményorszag pedig 210 millió forintnyi felajanlast tett, am hiaba, az ő képviselőik közül senki sem nyert Londonban. Ahogyan Malajziaban is a kincstarban, illetve a jótékonykodni akaró aranybanya-tulajdonosnal maradt a felajanlott jutalom: egyfelől 73 millió forintnyi készpénz, masfelől egy 140 millió forint értékű aranyrúd. De nem volt kinek fizetnie az aranyéremért példaul Kirgizisztannak (58 millió forintnyit adott volna a londoni elsőségért), Egyiptomnak (36,5 millió), Bulgarianak (28), Tadzsikisztannak (17,5), Szlovakianak (12,5) vagy éppen Ausztrianak (7,5).
Az olasz az egyik leggalansabb európai nemzet
Kazahsztanban a hét olimpiai bajnok fejenként 70 millió forinttal egyenértékű pénzjutalmat kapott. A Dominikai Köztarsasag egyetlen londoni győztese 56 millióval gazdagodott, az üzbégek „szólistaja” 42 millióval, az egyik leggalansabb európai nemzet, az olasz ötkarikas nyerteseinek – mind a nyolcnak – bő 40 millióval honoralta elsőségét. Az oroszok, a litvanok és az ukranok bajnokai 28 millió forintnyi allami pénzhez jutottak, a harom fehérorosz aranyérmes szintén 28 millión felüli külön prémiuma pedig egy „zsíros” allami ajanlat lett, amely szerint a londoni sikeremberek életük végéig kolbasz- és felvagott-ellatmanyra jogosultak. es ha mar eledel…
A nigériai kormany a forintban bő kétmilliós prémium mellett megtarthatta egyéb adomanyat is, jelesül az egy éven at jaró ingyen tejet, mivel egyetlen sportolója sem diadalmaskodott a brit fővarosban. Győzelme nyoman ugyanakkor a Dél-afrikai Köztarsasag négy evezősének és két úszójanak különös módon „tejeltek”. Egészen pontosan egy tehetős gazda egy-egy tehenet adomanyozott nekik. Akadt, aki elfogadta élőben az „allati” jutalmat, de akadt, aki inkabb kimérve, marhahús formajaban kérte a kérődzős ajandékot. Az orszagban amúgy egy tehén ara atlagosan hétezer randra, mintegy 200 ezer forintra rúg.
A bevezetőben mar volt szó a mieinkről, itt, az íras végén térjünk vissza rajuk, hiszen a legkiemelkedőbben produkaló magyar sportolók a nemzetközi „bevételi” rangsorban is előkelő pozícióban zartak. A legjobb besorolas persze az angol fővarosban a legtöbb pénzt, 63 milliót „összelapatoló” kajakos Kozak Danutaé, aki 35 millió forintot érő egyéni sikere mellett a négyes győzelméért is kapott tovabbi 28 milliót. Az úszó Gyurta Daniel alig maradt el tőle, mert miutan kétszaz mellen vilagcsúccsal nyert, szazon negyedikként, a vegyesvaltóval pedig ötödikként zart, 58 millió lett a jussa. Kovacs Katalinnak megszakítas nélkül a londoni bizonyult a harmadik olyan olimpiajanak, amikor a kereseti versenyben dobogón végez. A 36 éves kajakos haromszoros olimpiai bajnokka avanzsalt Londonban, ahol tagja volt a győztes négyesnek, amellett Janics Natasaval parosban ezüstérmesként végzett, mindezért pedig 50,5 millió forint dukalt neki. Janics 42,5 millióig jutott, a kalapacsvetés győztese, Pars Krisztian, akarcsak a lólengésben első Berki Krisztian, a 10 kilométeres maratonúszasban mindenkit maga mögé utasító Risztov eva és a brit fővarosban végig ellenallhatatlanul kardozó Szilagyi Aron egyforman 35 millióval gazdagodott. A lista első tíz helyezettje közé került még az aranyérmes kajakparos, Kökény Roland és Dombi Rudolf az egyforman 31,5 milliójaval, míg az úszó Cseh Laszló londoni összteljesítménye 29,6 millió forintot ért.
