D. Kovács Dávid a 41. lett a richmondi országúti-kerékpáros világbajnokság időfutamában a juniorok között, míg a mezőnyversenyben 82,. Peák Barna pedig a 94. helyen végzett. Az őket elkísérő edzőjük, Rusovszki Gábor segít bepillantani a középmezőnyt jelentő teljesítmények mögé.
reb • A tőlünk néhány kilométerrel távolabbról, Szlovákiából érkezett Peter Sagan megnyerte a richmondi országúti-kerékpáros világbajnokság felnőttversenyét. A lehetőségeket mérlegelve a magyar juniorok 82. és 94. helyezését meg kell becsülni.
Azért sejthető, a riválisok közül nagyon kevesen vagy szinte senki sem olyan kerékpárral hajt az időfutamban, amelyet kevéssel az indulás előtt kapott kölcsön. Márpedig a tavaly még mountain bike-on száguldó, s csak aztán az országúti műfajra váltó D. Kovács Dávid az Utensilnord csapatától kapott a vb-re időfutambringát, a kerekeket pedig a Tipográfiás klubtárs, Karl Dávid adta hozzá.
D. Kovács Dávid (balról) és Peák Barna – kitettek magukért • Fotó: bringasport.hu
„Összefogást és szép sportbarátságot tapasztaltunk meg az indulás előtt” – mondja Rusovszki Gábor, a vb-n induló két magyar, D. Kovács és Peák Barna edzője. Hozzátehetnénk persze, hogy ő is áldozatosan végzi munkáját. A sportágat ismerve talán rögzíteni sem szükséges, hogy önköltségen utaztak a versenyzők az Egyesült Államokba, a szülők segítsége mellett pedig a tréner is eladta az egyik mountain bike-ját, hogy besegítsen a finanszírozásba. Igaz, a hazai szövetség elnökségétől – amely a vezetőségváltás után igyekszik rendezni a nehéz helyzetben lévő sportág körülményeit – ígéretet kaptak, hogy később kifizetik nekik az utat.
Az előzményeket látva érthetőbb, miért is kell megbecsülni a középmezőnyös helyezéseket. D. Kovács az időfutamban nagyot bukott, kiugrott a válla, a malőrrel pedig nagyjából egy percet veszített, ami nagyon hiányzott a végelszámoláskor, hiszen a legjobb harminc is elérhető lett volna. Így az 57 indulóból a 41. lett.
Aztán következett a Rusovszki által egyszerűen csak horrormenetnek nevezett országúti viadal. „Dimbes-dombos városi pályát képzeljünk el, sok éles kanyarral. A csúszós, helyenként macskaköves út önmagában is kihívást jelentett volna, de később az eső is leszakadt. A srácok sok csúnya, demoralizáló bukást láttak.”
Nem véletlen, hogy a 167 indulót számláló erős mezőnyt alaposan megrostálták a körülmények, a 167-ből 114-en értek célba. Ennek ellenére a fiúk odatették magukat, D. Kovács 82., Peák Barna 94. helyezése abszolút értékes, pláne ha felidézzük, hogy tavaly egyetlen magyar sem ért célba ugyanebben a műfajban.
S hogy mi kell ahhoz, hogy egyszer Peter Sagan-szintű versenyzőnk induljon?
„Nyilván szükség lenne pénzre, hogy például a korosztályoknak minden egyesületben legyen három különböző méretű időfutam-kerékpárjuk. Ha rendelkezésre állnának az anyagi források, el lehetne jutni a tapasztalatszerzésben rendkívül fontos versenyekre, hiszen csak éles helyzetben fejlődhetnek a fiatalok. Amikor Zsolnán feltűnt Sagan, egyre jelentősebb viadalokon vett részt, majd proficsapat szerződtette, sínre került a karrierje.”
Az eredményeket itt találja.
