Hogyan védhetjük meg gyermekeinket a drogtól? Szabad-e pánikba esni, ha halálos kimenetelű hétvégi bulikról szólnak a hírek? Egy füves cigi még nem a világ vége? Dr. Grezsa Ferenc pszichiáterrel a szülőket aggasztó kérdésekre kerestünk választ.
Grezsa Ferenc szerint sokkal több az absztinens ma Magyarországon, mint a kábítószer-élvező, és elenyésző számnak tűnik a 30-50 ezernyi kábítószerfüggő. Sajnos jóval nagyobb csoportot alkotnak a „legális szerhasználók”, a gyógyszerfüggők, akik altatószerek, szorongáscsökkentők segítségével élik mindennapjaikat, párkapcsolati és/vagy munkahelyi problémáikat pszichoterápia hiányában gyógyszerekkel kezelik. Több százezer, akár egymillió ilyen beteg is lehet az országban.
Próba, szerencse?
A teljes népességet tekintve 15 százalék biztosan kipróbált életében valamilyen kábítószert. Serdülő korosztályban (13-16 évesek) ez az arány nagyobb, közülük 30 százalék kísérletezett már valamilyen bódító hatású anyaggal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy belőlük mind rendszeres fogyasztó válik, csupán néhány százalékuk, azaz néhány tízezer ember lesz függő.
Valószínűleg ez az oka annak, hogy régóta tartja magát az a vélekedés, hogy a kipróbálás nem rejt különösebb veszélyeket, hiszen egy-két buli után, a kamaszkort kinőve szinte mindenki elhagyja a kábítószereket, és „tiszta” életet él.
A drog közösségi járvány
A legmodernebb európai stratégiák azonban nem így gondolkodnak: a legújabb trendek szerint nagyon fontos, hogy a család és a társadalom egésze is elutasítsa a droghasználatot.
Grezsa Ferenc véleménye szerint nincs individuális szerhasználó, szinte mindenki, aki kipróbál valamilyen drogot, azt közösségben teszi, hiszen meg kell tanulni használni, van módja, mikéntje, technikája, amit egyedül egy szobában ülve talán nem is tudna kitalálni. Így aztán anélkül, hogy különösebben propagálná a szerhasználatot, hat a környezetére, növeli az esélyét annak, hogy társai is kipróbálják.
Mindenkinek van felelőssége, annak is, aki absztinens, annak is, aki nem az. A droghasználatra tekinthetünk úgy, mint egy pszichoszociális járványra, amelyben nem egy baktérium fertőz, hanem a minta, az életfilozófia hat a környezetre, vagyis a gyerekre.
Márpedig én megvédem!
A drog elleni harcban a szülő feladata már a kisgyermekkorban kezdődik. Ha egészen fiatal korban kialakul a kötődés, a gyermek jó alappal indul. Szintén nem elhanyagolható tényező a szülők kapcsolata, a családi dinamika, a problémák megoldásának képessége.
A komoly drogfüggők gyermekkorában szinte minden esetben előfordult valamilyen trauma, rendkívül korán durva konfliktusokat kellett átélniük. Az esetek nagy többsége elvált szülők gyermeke, viszonylag gyakori múltjukban a mostohatestvérrel való rossz kapcsolat, a durva nevelés, az erőszakosság, olykor a szexuális bántalmazás, mondta el a pszichiáter. A börtönviselt szülő normálisnak számít ebben a közegben.
Ezek alapján levonható a következtetés, hogy a szülő úgy adhatja a legjobb védelmet, ha ő nem ilyen, hanem szeretettel, megértéssel, empátiával fordul a gyermeke felé, nyíltan tudnak kommunikálni bármiről. Nem csak az iskoláról, tanulásról, hanem az érzéseikről, félelmeikről, a kikapcsolódásról, szexualitásról, drogokról és azok veszélyeiről.
Igenis állást kell foglalni, a gyereknek tudnia kell, hogy a szülő helyteleníti a drogozást, nyíltan meg kell mondani, hogy ártalmas dolognak találja. Legalább ennyire fontos – ha nem fontosabb – a szülői példamutatás, az általános szerhasználattól való tartózkodás. Ha apa-anya dohányzik, nyugtatót szed, és ezt „bocsánatos bűnnek” tartja, nem meglepő, ha a gyerek sem lesz önmegtartóztató.
