Farkas József, a juniorválogatott vezetőedzője aligha unatkozik a debreceni országos bajnokságon, hiszen minden mérkőzést megnéz. Olyanok is bekerülhetnek a válogatottba, akik idén „kispadosok” voltak.
Nagy-Pál Tamás • Debrecenben rendezik az országos juniorbajnokságot, amelyre 166 versenyző nevezett, vagyis súlycsoportonként átlagban tizenhárman. A juniorválogatott vezetőedzője, Farkas József szerint ez egész jó szám, de még örömtelibb, hogy mindegyik súlyban minimum két gyerek száll eséllyel harcba a bajnoki címért.
„Kiemeléseket kell készítenünk, hiszen nem szeretnénk, ha az esélyesek már az első körben összekerülnének – szögezte le. – Én készítem, a szakmai stábommal, de Kovács László szövetségi kapitány hagyja jóvá. Az 50 kilóban pedig annyira kiegyenlített a mezőny, hogy valószínűleg nem készítünk kiemelést. Ott ugyanis nem csak két ügyes fiút tartunk számon.”
Bár a korosztály túlvan az idei világ- és Európa-bajnokságon, rendeznek még komoly nemzetközi viadalt: az Olimpiai Reménységek Versenyét Csehországban. „Vagyis akik most jól teljesítenek, még a válogatottba kerülhetnek. Nem feltétlenül a bajnokokat vinném magammal, mert azoknak is szeretném megadni a lehetőséget, akik nem indulhattak az Eb-n vagy a vb-n. De ahhoz nagyon jó teljesítményt kell nyújtaniuk.”
Ha már a szakember a világversenyeket említette: furcsának tűnik az időpont, hiszen ideális esetben az ob válogatóként szolgál egy-egy Eb vagy vb előtt. „Egyfelől ez igaz, valóban az lenne a szerencsés, ha tudnám, kik a magyar bajnokok. Másrészt mégsem akkora baj, hogy az év végén van a megméretés, mert a fiúk így rákényszerülnek arra, hogy egész évben koncentráljanak, és topon legyenek. Bennem pedig már most körvonalazódhat, kikre számíthatok jövőre.”
Farkas örül annak, hogy Debrecenben rendezik a tornát, mert onnan eddig mindig jó érzésekkel tért haza, a szervezők már teljesen profik. „Nem fogok unatkozni ebben a négy napban, hiszen minden egyes versenyzőt meg kell néznem, hogy milyen állapotban van. Ez azt jelenti, hogy egyetlen meccset sem hagyhatok ott, majd a szünetekben elszaladok a mosdóba, aztán rohanok vissza. Kemény feladat lesz, de közben felüdülés is, hogy a srácok között lehetek, és régi ellenfelekkel találkozhatok.”
És még arra is időt kell szakítania, hogy a klubedzőkkel beszéljen. „Próbálom tanácsokkal ellátni őket. Vannak elvárásaim a válogatott versenyzők felé, de nemcsak nekem, hanem a boksztársadalomnak. Ezért próbálok olyan javaslatokat tenni, amelyek előrevisznek. Ha pedig valamelyik szakember még külön kéri is, akkor azt megtiszteltetésnek veszem.”