Élsport vagy tanulás? Tanulás vagy élsport? A fiatal sportolók életében eljön az az idő, amikor muszáj feltenni magukban a kérdést. Vannak, akik az érettségi után inkább a tanulást választják, akadnak, akiknek az életében a sport mögött az iskola háttérbe szorul. Pedig a kettő akár jól meg is férhet egymással.
Munkatársainktól • Az a szép a tanulásban, hogy senki sem veheti el tőled – ahogyan a győzelmeket sem. Éppen ezért feszítő a kérdés, amikor a fiatal sportoló válaszút elé kerül: tanulás vagy élsport?
A junior vb-bronzérmes párbajtőröző, Siklósi Gergő érettségi előtt áll, mindenképpen szeretne egyetemre menni, s bár még nem döntött, valószínűleg az ELTE-t jelöli meg első helyen a felvételi jelentkezési lapon. Olyan szakot választana, ahol kamatoztathatja a nyelvtudását, hiszen jelenleg is angol fakultációra jár, továbbá olaszul tanul.
Az általános iskola felső tagozatába járt, amikor eldöntötte, komolyan foglalkozik a vívással. Azóta magának osztja be az idejét, a szülei sohasem szóltak bele ebbe, mint ahogy azt is tudatosították benne, hogy önmagának tanul.
– Még sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy választanom kellett volna: versenyre megyek vagy otthon maradok tanulni – mondja a tizennyolc éves tapolcai vívó. – Az egyik legfelemelőbb érzés, amikor legyőzöd az ellenfeledet, és felállsz a dobogó tetejére. Ezt a kadet Eb-n már átéltem, és még rengetegszer akarom érezni az életemben, mert ezek a pillanatok teszik széppé az élsportot. Éppen ezért nem gondolom, hogy a tanulás kedvéért bármikor abbahagynám a vívást, sem most, sem később.
Szilágyi Liliánának percre beosztott a napirendje • Forrás: AFP
Dr. Szilágyi Zoltán, a kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok Szilágyi Liliána édesapja szerint az időbeosztás teljes mértékben tanulható, igaz, hosszú évek alatt. Lánya most kezdte az egyetemet, jogot hallgat, amellett készül az olasz nyelvvizsgájára, miközben edzésekre és versenyekre jár.
– Mindig is igyekeztünk a gyermekeinkkel megismertetni a kultúra széles palettáját – így a kiváló gyorsúszó papa. – Azonban sosem volt kényszer, hogy tanuljanak, inkább az évek folyamán mutatott következetesség vezetett oda, hogy egyértelmű legyen: a sportolás mellett fontos az iskola is. Liliána speciális helyzetben van, meglátjuk, a riói olimpia évében mennyire fér bele a vizsgaidőszak az életébe. Egyébként mindig maximálisan kihasználja az idejét: edz, tanul, tanfolyamra, nyelvórára jár, be van osztva a nap huszonnégy órája.
Belgiumban az egyik utánpótlás-műhelyben analizálták a tanulás és az élsport összeegyeztetésének kérdését. A tanulmány szerint a 12–16 éves korosztály kétharmada hagyja abba előbb-utóbb a rendszeres sportolást. Azért vágtak bele olyan programba, amellyel megcélozzák a szülőket, az iskolákat, az edzőket és a gyerekeket, hogy az összeegyeztethetőséget bizonyítsák.
– Azóta az Európai Unió sportkompetenciájában is szerepel a kettős karrier kérdése – mondja dr. Farkas Judit, a Testnevelési Egyetem ügyvivő szakértője. – Ez nagyon fontos, hiszen a piramis aljának, vagyis a tömegbázisnak szélesnek kell lennie, különben nem marad elég gyerek a versenysportra. Éppen ezért a belgák a problémával már tízéves kortól törekszenek arra, hogy megtartsák a fiatalokat.
A tanulás és az élsport harmóniája attól is függ, hogy mit tanul a sportoló. Vannak olyan szakok, amelyek nem igénylik a rendszeres megjelenést az előadásokon, a szemináriumokon, de aki például orvosnak készül, annak elengedhetetlen, hogy folyamatosan részt vegyen a gyakorlati képzéseken.
– 2002 óta létezik jogi lehetőség arra, hogy az egyetem rektora és a MOB szerződést kössön, majd a szenátus döntsön az élsportolót megillető kedvezményről – magyarázza Farkas. – Erre azért van szükség, hogy fenntartható módon, bizalommal, dokumentálhatóan és átláthatóan működjön a rendszer.
Patonay Imre, az első vidéki férfi kosárlabda-bajnokcsapat, a Körmend hajdani edzője, testnevelő tanár, korábbi iskolaigazgató szerint inkább azt az oktatási rendszert kellene megvalósítani Magyarországon, amely az Egyesült Államokban remekül működik.
Golomán György az Egyesült Államokban pallérozódik • Forrás: kedzo5.hu
– Az lenne a jó, ha amerikai mintára több sportágban létrehoznánk erős, magas színvonalú egyetemi bajnokságot, és az abban résztvevők tanrendje illeszkedne a sporttevékenységhez. Kosárlabdában erre egyelőre csak az Egyesült Államokban van lehetőség, jelenleg például a körmendi nevelésű Golomán György is ott tanul. A kiépített rendszer hiányában dilemma előtt állnak a gyerekek, akik közül sokan bizony felhagynak a profisporttal, és inkább a diplomát választják. Edzőként szeretném, ha nem fordítanának hátat a sportnak, tanárként pedig azt, ha diplomát szereznének. Az lenne az ideális, ha párhuzamosan tudnák teljesíteni.
Hüttner Csaba, a kajak-kenu utánpótlás-válogatott vezetőedzője azt tapasztalja, hogy a versenyzők legkésőbb tizennyolc éves korukban elgondolkodnak azon, hogy mennyi esélyük van bekerülni a felnőttválogatottba, ami a megélhetésüket is biztosítja. Minden sportágban ez az időszak a legnehezebb, sokan ekkor szállnak ki, ezért kell segíteni a versenyzőknek, hogy „kibekkeljék” ezt a periódust.
Úgy véli, a tanulás és a sport jól kiegészítheti egymást, és számos példát is tud mondania arra, hogy a kiemelkedően eredményes versenyző az iskolapadban is megállja a helyét.
– A szövetségben igyekszünk támogatni a fiatalokat, az olimpián elért sikerekért kapott összegekből ösztöndíjakra is költünk – magyarázza. – Nagyon jónak tartom a sportállamtitkárság által működtetett Magyar Sportcsillagok-ösztöndíjat is, amelyben százezertől akár kétszázezer forint feletti összegig terjedhet a támogatás mértéke. Ez a pénz motiváció és segítség is lehet az utánpótláskorú versenyzőnek, hogy tanuljon.
Azzal ellenben nem ért egyet, hogy már tizenévesen klasszist kellene faragni a sportolókból, mert az az iskola rovására megy, ráadásul hosszú távon sem kifizetődő, hiszen idő előtt kiéghet a versenyző. „Járjon iskolába, csináljon közös programot a barátaival, a sportolást pedig élvezze!” – így Hüttner.
Ebben Szilágyi Zoltán is egyetért, sőt példát is hoz ennek alátámasztására: „Liliána gyerekkorában sokáig ritmikus gimnasztikázott, és előfordult, hogy ha nem akart edzeni, inkább elmentünk fagyizni. A gyerek életében fontos a mosoly, segít abban, hogy könnyebben vegyen bármilyen akadályt.”
