Retro
2015. november 26. csütörtök, 17:03
A jelenlegi USA GP elődjének tekintik, pedig sok hasonlóságot nem találunk a modern F1-es versenyekkel: 1908-ban ezen a napon tartották az első American Grand Prize-t, ahol az európaiak elkalapálták a helyi konkurenciát. Természetesen magyar induló is volt.
Tizenhárom évvel az Egyesült Államok első, Chicagóban tartott autóversenye után európai mintára az első Amerikai Nagydíjat, azaz „Grand Prize”-t is megrendezték – ebben a műfajban az elsőre 1906-ban került sor a Le Mans környéki utakon. Az USA első nagy versenyét 1908 novemberében rendezték, a helyszínt a Georgia állambeli Savannah szolgáltatta, egy 25 (más források szerint 27,7) mérföldes, lezárt közutakból álló pályával. A versenytávot 16 körben szabták meg, azaz összesen 400 mérföldet tett ki – ami a jelenlegi F1-es versenyek duplája.
A program hasonlóan nagyvonalú volt, akárcsak a mai nagydíjakon: a fő versenyhez egy betétfutam is tartozott kisebb autók számára (ez egy másik, 10 mérföldes pályán zajlott, 200 mérföld versenytávval). Az aranyból készült fődíj értékét 5000 dollárra becsülték, emellett pedig még 8000 dollárt osztottak szét pénzjutalomként. Hat óriási eredményjelző táblát helyeztek üzembe, amelyet egyenként hat ember működtetett, telefonvonalat építettek ki, a biztonságról pedig fegyveresek gondoskodtak, akik revolvert és Springfield puskát is viseltek.
Willie Haupt
A nézői érdeklődés óriási volt, pontos szám nem ismert, de csak a főlelátót 16 ezer férőhelyesre tervezték. Az autóklubok saját különvonatokat béreltek, a szállodák mind megteltek, így sok néző helyiek otthonában szállt meg. A pályára tévedő emberek – és esetenként autók – valószínűleg balesetekhez is vezettek, erre utal, hogy az edzést félbe kellett szakítani.
Nem csupán a nézők, de az indulók száma is magas volt, a két versenyre 28 csapat nevezett, a Grand Prize-on pedig 20 autó rajtolt el. Az olyan amerikai márkák, mint a Buick, Oldsmobile, Chalmers-Detroit, Chadwick vagy National mellett számos európai csapat is átszelte az óceánt: többek között érkezett a Renault, Fiat, Benz, Itala és Clément-Bayard. Az amerikaiakat nem is igazán az foglalkoztatta, ki nyerheti meg a versenyt: hanem az, legyőzik-e saját autóik az európai technológiát.
Louis Wagner
Bizalomra adott okot Willie Haupt 71 mérföld/órás átlagsebessége a Chadwickkel az edzésen, amely új rekordot jelentett akkoriban, az autó azonban elhagyta egy kerekét nem sokkal később, mutatva az USA gyártmányainak sebezhetőségét. Haupt a november 26-i, hálaadás napján tartott nagydíjat sem tudta befejezni, ahol a tengerentúliak megsemmisítő vereséget mértek az amerikaiakra. A versenyt a francia Louis Wagner (Fiat) nyerte egy perccel honfitársa, Victor Hemery (Benz) és nyolccal márkatársa, az olasz Felice Nazzaro (Fiat) előtt – Wagner egyébként 6 óra és 10 perc alatt teljesítette a távot. A legjobb amerikai induló a Simplexet vezető Joe Seymour lett a 10. pozícióban, körhátrányban – egyben az utolsó célba erő. A korabeli lapok inkább a hazai indulókkal történt eseményeket részletezték.
A Grand Prize további érdekessége, hogy magyar résztvevője is volt, az említett 1906-os Francia Nagydíjat megnyerő Szisz Ferenc, akinek Renault-ja a táv felénél adta meg magát. De a beszámolók Jean Juhaszt is megemlítik, aki megsérült az edzés során, így a versenyen már nem tudott részt venni.
