Off-road
2015. december 17. csütörtök, 17:43
Nyitray Béla, ahogy a versenyzői licencén áll: „Don Nitró” újra magyar bajnok, ezúttal az autókrossz-szakágban, ahol Nagy Zoliért, a nem régiben elhunyt barátjáért, is versenyzett. De az örökmozgó versenyző a ralikrosszt sem hanyagolta el.
Mit jelent neked ez a bajnoki cím?
– Rengeteget! Több mint 35 éve versenyzek, és megtanultam, hogy a bajnoki címet sohasem adják ingyen. Nem lehet véletlenül megnyerni, maximum szerencsésen, de mindenképpen küzdeni kell érte.
És hogyhogy autókrosszban?
– Nagy Zoli barátommal, aki sajnos már közel egy éve nincs közöttünk, nagyon jó élményeket szereztünk tavaly a túrkevei versenyen, ahova akkor tesztelési lehetőség miatt látogattunk el. Azzal, hogy idén autókrosszbajnok lettem, egy felé tett ígéretet is beteljesítettem, egy kicsit helyette is versenyeztem. Megkedveltem ezt a közeget, és megtanultam tisztelni a buggy versenyzőket, akik igazi gladiátorai ennek a szakágnak. Én maradtam a karosszéria védelmében és a legkisebb kategóriában, de itt is élvezetes csatákat lehet vívni.
Idén a ralikrosszhoz sem lettél hűtlen, és több kategóriában is rajthoz álltál.
– Valóban. Az Astra-kupa nagy kihívást jelentett nekem, hiszen egyforma technikák küzdenek egymással, és így jobban kidomborodhatnak a versenyzői különbségek. Bajnoki reményeket dédelgetve vágtam neki a sorozatnak, de az év második felére be kellett látnom, hogy a döntőben már mindenki gyors, és nüánszokon múlhat egy-egy jobb helyezés. A szezon második felében már én sem, és az autóm sem volt topon, de nagyon sajnáltam, hogy az utolsó versenyen legnagyobb riválisom, Ilosvay Péter, akinek együttérzésemet küldöm, családi okok miatt nem tudott rajthoz állni. Így szerencsével megtarthattam dobogós helyezésemet az év végi értékelésben.
A szerencse a magyar bajnoki cím megszerzésében is közrejátszott, nem?
– Ha arra gondolsz, hogy autókrosszban sem állt rajthoz az utolsó futamon Ujházi „Tyuki” Laci, aki addig vezette a bajnokságot, az nem szerencse, hanem versenyzői szolidaritás kérdése volt. Ebben a közegben még lehet számítani a másik fél adott szavára, ami manapság megfizethetetlen környezeti előny sok más szakággal szemben.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy egy kis kirándulást tettél a nemzetközi ralikrossz világába is.
– Sajnos ez csak rövid kirándulásra sikeredett. Egy komolynak ígérkező támogató hátterével nekivágtunk a Ralikrossz Challenge sorozat Super 1600 kategóriájának, de sajnos nekünk az első, cseh verseny az utolsó is lett, támogatónk visszalépése miatt. Azért ezen a versenyen is helyt álltam, és sikerült bejutnom a döntőbe, ami mindenképpen várakozáson felüli eredménynek számított.
Mik a jövő évi terveid?
– Szeretném megtartani a környezetem, a családom, a csapatom, a Formula Student Kft. és a szerelőim – Vén Gábor, Tóth Tamás – jóindulatát, és a támogatóim bizalmát, mert nélkülük ez az év sem lehetett volna ennyire sikeres. Ha ez meglesz jövőre is, akkor bármire képesek lehetünk így együtt, de hogy konkrétan mi lesz a cél, az még nem dőlt el. Az azonban biztos, hogy mint a hegymászók, már méregetjük az előttünk magasodó csúcsokat, pedig erről még le sem jöttünk…
