Karácsonykor még az élsportolók is elengedhetik magukat, ilyenkor nekik is szabad a „bűnözés”. Persze csak mértékkel, mert az ünnepek után ismét jönnek a versenyek, s bizony egy-egy plusz kiló is akadályt jelenthet. De természetesen a karácsonyt igazán ők is a családdal együtt töltött idő miatt várják olyan nagyon.
Munkatársainktól • Mennyi, de mennyi finomság kerül az asztalra karácsonykor! Plusz a szaloncukor, a bejgli és a mézeskalács… Nos, az élsportolóknak, ha nem is kell teljesen lemondaniuk ezekről, csupán óvatosan falatozhatnak az ünnepi menüből.
„Tavaly még ehettem, amit akartam, de az idén kerülnöm kell a nehéz ételeket, és elsősorban az édességet – mondja a tbiliszi Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon két aranyérmet nyerő úszó, Gyurinovics Fanni. – A szünet is rövidebb lesz, mint az előző évben volt, az ünnep előtt egy-két nappal állunk csak le az edzésekkel, és utána nem sokkal már folytatjuk is a tréningeket. De nem is azért várom a karácsonyt, hogy pihenjek, hanem, hogy végre a családdal tölthessem az időt.”
Az akadályfutó Tóth Lili Anna csupán három napot tölthet a szerettei körében, miután december 23-áig válogatott edzőtáborban van, december 27-től 30-ig pedig az egyesületével készül.
„A családunkban szenteste nagyon fontos a közös vacsora, ilyenkor sokat beszélgetünk, és együtt elmegyünk templomba – így a Dombóvár tizenhét éves atlétája. – Már megszoktam, hogy karácsonykor nem ehetek édességet, az ez iránti vágyamat a világversenyek után élem ki. Egyébként még az ünnep három napjába is belecsempészem a testmozgást, amiből a testvéreim sem maradhatnak ki.”
Az U21-es világ- és Európa-bajnok karatéka, Hárspataki Gábor hasonló cipőben jár, ugyanis már javában tart a felkészülése a februári korosztályos Európa-bajnokságra. Az edzések alól az ünnepek alatt sem kap felmentést, de miután azok reggelente vannak, a nap többi részét a családjával, a barátnőjével töltheti, valódi ünnepi hangulatban.
„Furcsa ember vagyok, mert nem szeretem sem a sütit, sem a tortát, sem a csokit, így igazából nincs miről lemondanom karácsonykor – árulja el az MTK versenyzője. – Pedig a szerencsés alkatomnak köszönhetően szinte bármit ehetek, ami persze nem azt jelenti, hogy három napig egyfolytában zsíros ételekkel tömöm magam. Szilveszterkor sem a féktelen mulatásé lesz a főszerep, úgy tervezzük a barátaimmal, hogy jó hangulatban, de szolidan búcsúztatjuk az évet. Fogadalmat is teszek, amit mindenképpen meg akarok tartani: a jövő évi három világversenyem közül legalább kettőről éremmel térnék haza.”
Sportágából adódóan a junior Európa-bajnok ökölvívónak, Petrovics Gabriellának is vigyáznia kell arra, hogy karácsonykor mit és miből mennyit eszik, hiszen hétről hétre hoznia kell a súlyát.
„Általában ilyenkor sumákolok, apukám azt mondja erre, hogy bűnözök – nevet a kaposvári Ring SK versenyzője. – Tavaly rengeteg edzéssel ellensúlyoztam ezt, de az idén januárig mozognom sem kell. Igaz, próbálok odafigyelni, de nehéz, mert rengeteg a sütemény. Karácsonykor én is kiveszem a részemet az ünnepi vacsora elkészítésében, főzés közben sokat bolondozunk anyuval. Nagy a család, így húsz főre készül a menü. Ha leesett a hó, akkor az ünnep része a közös téli séta, de most ez minden bizonnyal elmarad. Helyette biztosan felidézzük majd a régi emlékeket, és sokat nevetünk együtt.”
Az Egyesült Államokban légióskodó jégkorongozó, Erdély Csanád a karácsonyt itthon, családi körbe tölti, de még mielőtt elutazott volna az U20-as divízió II/A csoportos világbajnokságra, amerikai szokás szerint – életében először – megünnepelte a hálaadást.
„Minden úgy volt, ahogyan azt az amerikai filmekben lehet látni. Szokásos családi ebéd, rengeteg étellel az asztalon, amelyek közül nem hiányozhatott a pulyka, és vagy tíz féle pite közül lehetett válogatni – mondja a Sioux Falls Stampede csatára. – Kicsit olyan érzésem volt, mintha előkarácsony lenne, nekem nagyon tetszett ez az ünnep. Egyébként Észak-Amerikában gyakorlatilag Halloweenkor felrakják az égőket a házakra és feldíszítik a fát, ezt kicsit furának tartottam, de más az ottani kultúra, meg kell még szoknom.”
Ellenben Spanyolországban még a magyarországinál is kisebb a vásárlási láz, ezt már a Barcelonában légióskodó labdarúgó, Tajti Mátyás édesapjától, Tajti Józseftől tudjuk meg. Noha az egész család már a katalán fővárosban él, a karácsonyt mégis itthon töltik, és Matyinak a két ünnep közötti edzéseken sem kell megjelennie.
„Kapott edzéstervet a szünetre, azt közösen elvégezzük. Mondhatnám, hogy szűk családi körben ünneplünk, de ez, ugye, öt gyerekkel a családban nem igazán állná meg a helyét…”
A junior Európa-bajnoki bronzérmes tőrvívó, Pásztor Flóra egyik kedvenc ünnepe a karácsony. Elsősorban a nyugodt, meghitt hangulata miatt szereti. A testvérével már hetekkel korábban elkezdték az ajándékvásárlást, semmiképpen sem szerették volna azt az utolsó pillanatra hagyni.
„Nagyon jó érzés ajándékokat adni másoknak, boldogsággal tölt el, amikor olyat sikerül választanom, aminek örül, aki kapja – így a Törekvés SE tizenhét éves vívója. – Kiskoromban nem szerettem a halászlevet, de mostanra ez lett az egyik kedvenc karácsonyi fogásom a kihagyhatatlan sütemények mellett. Ilyenkor belefér, hogy kicsit többet egyek a szokásosnál, az újévben úgyis kemény edzések várnak rám, akkor majd ledolgozom a felesleges kilókat. Egyébként nemcsak otthon, de a Törekvésben is minden évben megünnepeljük a karácsonyt. Az edzők értékelik az esztendőt, díjakat osztanak ki a páston és az iskolában legjobban teljesítő versenyzőknek, mindig nagyon szuper hangulatban telik ez az időszak.”
Az EYOF-bronzérmes tornász, Boncsér Krisztián szintén szereti a ferencvárosi karácsonyokat. A versenyzők nevet húznak, úgy ajándékozzák meg egymást, s persze az edzőkről sem feledkeznek el.
„A reggeli foci szinte már kötelező, ezután még erősítünk kicsit, aztán jön az ajándékozás, este pedig közösen elmegyünk vacsorázni. Miután az FTC mindannyiunknak a második családja, nagyon kellemesen telik együtt az idő. Hogy melyik volt az eddigi legemlékezetesebb karácsonyom? Azt hiszem a tavalyi, mert akkor tanultam meg, hogy jobb adni, mint kapni. Öröm volt látni, ahogyan a szüleim úgy örültek a tőlem kapott ajándéknak, mint a kisgyerekek, sikerült őket nagyon meghatni. De a karácsony igazából nem is az ajándékozásról szól. Hanem arról, hogy ott vagyunk egymásnak.”