Vegyes képet mutató, de összességében inkább sikeres évet zárt a kézilabda-utánpótlás 2015-ben. A teljesítmények közül kiemelkedik az U17-es válogatott szkopjei Európa-bajnoki bronzérme, de hasonló teljesítménnyel ér fel a juniorok negyedik helye Valenciából.
reb • A szakemberek rendre hangsúlyozzák, a sportág erejét mindig az adott ország válogatottján mérhetjük le. Ha ezt nézzük, kézilabdában azért van hova, előbbre lépni. Ezúttal nem a felnőttek teljesítményére gondolunk, annak az értékelése másnak a tiszte.
A mienk az utánpótlásé, így elsősorban a korosztályos együttesek teljesítményére fókuszálunk.
Bronzcsapat Szkopjéban • Fotó: Schmidt Szilvia
A felnőttmezőny előszobájának számító juniormezőny vegyes, de összességében pozitív képet mutat. Egy évvel korábban a lányok az 15. helyen végeztek az U18-as világbajnokságon. A több szövetségi edző által irányított gárdáról sokan sokfélét mondtak, s bizony, a vb-helyezést látva nem a pozitívumok kerültek előtérbe. Abban azonban mindenki biztos volt, hogy a szereplés messze elmaradt attól, amire ez garnitúra képes, s hogy mennyire, azt a nyáron, a valenciai U19-es Európa-bajnokságon mutatta be.
Emlékezetesen érkezett az ifjabb Kiss Szilárd vezette gárda Spanyolországba, hiszen lekéste a repülőgép-csatlakozást, így csak a meccs előtti éjszaka esett be a hotelbe, a nyitómeccs vereségét nehéz lenne nem ehhez a káoszhoz kötni. Gerháth Fanniék azonban legyőzték a korosztály világbajnokát, Romániát, s meg sem álltak a negyedik helyig. A társaság nagy erénye az egyénileg kiemelkedő játékosok helyett a csapategység és a női kézilabdában nem elégszer látott mentális erő. Kétszer is képes volt elérni a továbblépést jelentő döntetlent, és a lányok nem ijedtek meg a lehetőség kapujában.
A szövetségi edző szerint ahogyan az előző évi, talán a 2015-ös eredmény sem reális. „Ettől függetlenül minden dicséretet megérdemel a társaság. A negyedik hely fontos megerősítés, hogy jó úton járunk csapatként és a lányok, egyénileg is” – jelezte ifjabb Kiss az Eb-értékelésben.
Ifjabb Kiss Szilárdék a negyedik helyen zártak Valenciában • Fotó: Cseh Péter/MKSZ
Akárcsak az U17-esek, akik megszerezték a bronzérmet a szkopjei kontinensviadalon. Hajdu János csapata csak a későbbi döntősöktől kapott ki, ráadásul a nyitányon a későbbi győztes Dániát kimondottan nagy harcra késztette. A mester szerint védekeznie kell megtanulni a társaságnak, de a több kiváló képességű játékost felvonultató gárda nagy esélyekkel vághat neki a 2016-os pozsonyi U18-as vb-nek.
„Kreatívak, képzettek a játékosok, támadásban sokat tudnak, de az előrelépéshez sokkal jobban kell teljesíteni hátul. Kiváló klubokból érkeznek, az edzésmunkával nem lehet gond, de fontos, hogy egész évben megfelelő szinten versenyezzenek” – értékelt augusztusban Hajdu.
Persze, a várakozásokkal óvatosan kell bánni, ezt az U18-as, korábban Eb-ezüstérmet szerző fiúválogatottal kapcsolatban is megtanulhattuk. Mi magunk nagy reményeket fűztünk a Gyurka János vezette csapathoz. Igaz, a szakember – ahogyan 2014-ben, ezúttal is – óva intett mindenkit, mondván, a mezőny erős, és keveset tudott együtt dolgozni a válogatott. Noha sima győzelmekkel indult a jekatyerinburgi vb, Norvégia ellen a nyolcaddöntőben, majd a helyosztón Svájc ellen jött a hidegzuhany, és a csapat valóságos erejét szintén nem tükröző tizedik hely.
„Központi képzési rendszert kellene kialakítani az erőfejlesztésre és a fiatalok versenyeztetésére – nyilatkozta a csalódott Gyurka a vb-t követően. – A riválisok játékosainak többsége már a felnőttek között játszik a bajnokságban, ami hatalmas előny. Ezen túlmenően rá vagyunk kényszerítve arra, hogy a meccseken két-három embert cseréljünk támadás-védekezésben, így a visszarendeződés sem megy gördülékenyen, és hatalmas lyukak tátonganak a bekkelésben.”
Faluvégi Rudolfra már számítanak a felnőttek között
Ha gonoszak akarnánk lenni, azt mondanánk, hogy ők legalább szerepelhettek világeseményen, ellentétben a juniorokkal. Csoknyai István csapata Hollandia ellen vérzett el a selejtezőn, így csupán távoli szemlélője lehetett a brazíliai vb-nek. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy többekre – például Faluvégi Rudolfra vagy Bánhidi Bencére – már számít Talant Dujshebaev felnőttkapitány, akkor mégiscsak örömmel konstatálhatjuk, hogy többen is sikerrel lépnek át az utánpótlásból a felnőttek közé.
Hogy a gyerekek közül pedig az utánpótlásbázisba kerüljenek minél többen, arról a „Kézilabda az iskolában”-program gondoskodik. A 2013-ban indult, és ’15-ben már több mint száz intézményben működő rendszer játékos formában ismerteti meg a kisiskolásokkal a sportágat, azzal a nem titkolt céllal, hogy később minél többen legyenek kézilabdázók.
„Túlzás nélkül mondhatom, hogy történelmi a lépés” – jelezte örömmel a program vezetője, Juhász István, hogy a szövetség, a Testnevelési Egyetem és a Magyar Diáksport Szövetség együttműködési megállapodást kötött annak érdekében, hogy a Nemzeti Alaptanterv 2017-es felülvizsgálatakor bekerüljön a sportág a tantervbe.
„Márciusig kell elkészíteni a kerettantervet, majd az azt követő évben történhetne meg a pedagógusok képzése – folytatta Juhász. – A későbbiekben fontos összehangolni a kézilabda- és a diáksport-szövetség versenyrendszerét, hogy a gyerekeknek minél nagyobb élmény legyen a kézilabdázás.”
A sportágba áramló tao-támogatásnak, a népszerűségnek és az eredményeknek köszönhetően tehát – némi képzavarral – kijelenthető, stabil lábakon áll a kézilabda.
A serdülők közül a lányok megnyerték a decemberi Olimpiai Reménységek Versenyét, akárcsak nyáron a fiúk, ők ráadásul hatodik helyen zártak a tbiliszi Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon.
