Csupán fél évet töltött el az Újpest NB I-es csapatában Sallói Dániel. Mivel profiszerződést kapott a Kansastől, visszatér a tengerentúlra, ahol már eltöltött egy évet. Érettségizni még hazajön, de az Egyesült Államokban szeretne egyetemre járni. És gólokat lőni.
Nagy-Pál Tamás • Sallói Dániel megkapta élete első profiszerződését: az amerikai Kansas Sporting City felnőttcsapatának játékosa lett. A 19 éves támadó már csak a vízumra vár, hogy elindulhasson a tengerentúlra. „Bármelyik nap utazhatok. A pakoláshoz elég lusta vagyok, így még nem állok teljesen készen. Edzeni múlt szerda óta nem járok Újpestre, külön készülök. Az erőnlétemmel biztosan nem lesz gond, mert kemény volt az alapozás.”
A szurkolók gyorsan megszerették, ahogy Kansasban is
Merthogy – bár egy évet már edződött a kansasi utánpótlásban – Sallói István fia az őszi szezont a lila-fehér gárda NB I-es csapatában töltötte, amire tavaly nyári hazatértekkor nem igazán számított. „Apukám direkt amatőrszerződést íratott velünk alá, mert az volt a cél, hogy érettségi után visszamenjek Amerikába, tanulni, és az egyetemi bajnokságban játszani. Ehhez képest bekerültem Újpesten a felnőttcsapatba, ami fantasztikus élmény volt. Gondolom, a Kansas vezetőedzője, Vermes Péter is ezért látta úgy: már most készen állok az MLS-re.”
Sallói végül tucatnyi meccsen szerepelt az NB I-ben, egy gólt szerzett. „Ha valaki a szezon előtt azt mondta, hogy ennyit játszhatok, előre aláírom. Persze, most már úgy érzem, egy-két gól még elfért volna. Bár a kupában így is lőttem hatot, és gólpasszaim is voltak. A legfontosabb talán az, hogy rengeteget tanultam Nebojsa Vignjevic vezetőedzőtől. Belecsöppentem a felnőttfociba, ő pedig segített, hogy benne is maradjak. Megtanított, hogy előre döntsem el fejben, mit szeretnék csinálni. Megmutatta, hogy nem feltétlenül a góltól lesz jó a játékom, hanem például a mozgásomtól. Neki köszönhetően már egy-két érintéssel tudok a meccseken játszani, pedig az első edzésen még legalább háromszor értem a labdához.”
Korábbi edzője, a Kansas utánpótlásában tevékenykedő Urbányi István már a negyedik forduló után szólt: a télen valószínűleg vissza kellene térnie. „Rögtön felvetettem, hogy mi lenne, ha nyárig maradnék? Sajnálom, hogy el kell mennem, amikor a gárda a második helyen áll a tabellán. Mindig is szerettem itt játszani, akár az utánpótlásban, akár az NB I-ben. De nincs mit tenni, a tengerentúlon kezdődik a szezon, most van rám szükség. Egyik szemem sír, a másik nevet, de tudom, hogy ez a legjobb döntés. Apu is ezt tanácsolta. Kint fejlődhetek a legtöbbet, ottani egyetemre járhatok.”
Aminek a költségeiből ráadásul a klub is részt vállal. „Benne van a szerződésemben. Előbb persze még le kell érettségiznem. Már ebben az évben magántanuló voltam, és folytatom kint is a beadandókat, aztán május első hetében jövök haza írásbelizni, rá egy hónapra pedig szóbelizni. Nekem a tanulás is nagyon fontos.”
Sallóit természetesen az is vonzza, hogy Németh Krisztián csapattársa lehet, aki ráadásul már hírnevet szerzett a magyaroknak. „Hihetetlen volt: amikor a Kansas kitette a hivatalos oldalára, hogy leigazoltak, tömegével kaptam a leveleket a szurkolóktól. Mindenki írta, hogy imádják a magyarokat és már nagyon várnak. Fantasztikus, hogy Némó ilyen tiszteletet harcolt ki nekünk. Miatta már előre megkaptam a szurkolók bizalmát, szeretnék élni vele.”
De vajon ez elég lehet, hogy Némethez hasonlóan helyet követeljen magának az Európa-bajnoki keretben? „Attól is függ, mennyit játszom. Ami rajtam múlik. Ha jól sikerül a felkészülés, biztosan nem lesz gond. Ha azt nézzük, hogy Némó is Kansasból került a válogatottba, akkor több lehet az esélyem. De úgy gondolom, valójában nem ez számít, hanem a teljesítmény és a játszott percek. Szerintem nekem ez még nem reális cél, most tényleg arra koncentrálok: minél jobban éljek a lehetőséggel Kansasben.”
