A Manchester United edzőközpontjában vett részt egyhetes próbajátékon Hutvágner Gergely. A kapus rengeteget edzett, világsztárokkal találkozott, és jó benyomást keltett. A kapusedzők leigazolnák, de az utánpótlásban dolgozó összes trénernek rá kell bólintania a szerződtetésére.
Nagy-Pál Tamás • Hutvágner Gergelynek igen mozgalmasan telt az elmúlt fél éve. A 15 éves kapus tavaly nyáron a Vasas Kubala Akadémia játékosa lett, míg az év elején a Manchester United utánpótlásában járt próbajátékon. És meglehetősen jól teljesített.
Hutvágner Gergely
De ne szaladjunk ennyire előre.
A történet úgy kezdődött, hogy Gergely részt vett a jelenleg szövetségi kapusedzőként is dolgozó Illyés Dániel által szervezett egri nemzetközi kapustáborban. Illyés kapcsolatrendszerének köszönhetően a tábor fődíja komoly lehetőség volt: felajánlotta, hogy a két legtehetségesebbet elviszi magával Angliába, a korábbi Liverpool Academy-kapusedző, Billy Stewart magánakadémiájára.
Átadjuk a szót Gergelynek:
„A szombathelyi Molnár Márkkal lettünk a befutók. Valójában szimpla edzőtábor volt, amelyet Billy vezetett. De foglalkozott ott velünk olyan tréner is, aki a Manchester Unitedben is dolgozik. Látott bennem fantáziát, ezért beajánlott a Vörös Ördögökhöz.”
Billy Stewart pedig nagyon komolyan vette a dolgát: már a manchesteri próbajáték előtt egy héttel magával vitte Angliába, hogy pontosan felkészítse, mire számítson. Sok meglepetés így nem érte a világ egyik legnépszerűbb klubjában. „Az U18-ban edzettem. Fedett csarnokban kezdődött, húszperces szabadfoglalkozással. Aztán megjöttek az edzők, és kint, füves pályán folytattuk, azokból egyébként tíz-tizenöt van az edzőközpontban. Cicázással kezdtünk, amely olyan megterhelő volt, mint itthon az erőnléti edzés.”
A foglalkozások során arra helyezték a súlyt, hogy a fiataloknak minél gyorsabban kelljen gondolkozniuk. „Ezt úgy érték el, hogy kis területen, kis kapura, sok embernek kellett játszania. Szerintem jól ment. Az első edzés után elmentünk a konditerembe is: olyan gépek voltak ott, amilyeneket még életemben nem láttam. Jött a kapusedzés. Az volt az egyetlen, ami valamelyest meglepett: mindegy, mennyit edzettünk, mindig volt külön kapusfoglalkozás, amelyben a lábbal való játékot erőltették.”
Hutvágnernek a beilleszkedéssel nem volt gondja, társai gyorsan elfogadták, köszönhetően többek közt annak is, hogy remek az angoltudása. „Jól ment a kommunikáció. Pályára léptünk edzőmeccsen a Sunderland ellen, és tudtam irányítani a védelmet. Mindenki nagyon kedves volt. Amikor beértem az edzőközpontba, még a konyhás néni és a takarító bácsi is tudta, ki vagyok. Az új kapus? – kérdezték, mire büszkén mondtam, hogy igen.”
Talán még ennél is mélyebb nyomott hagyott benne a világsztárokkal való találkozás. „Összefutottam többek közt Wayne Rooney-val vagy Ryan Giggs-szel is. Volt olyan, hogy eltévedtem, és csak Memphis Depayt láttam a közelben. Megkérdeztem hát tőle, hol van az öltöző, és ő készségesen útba igazított. Egyik alkalommal Sergio Romero jött oda hozzám, és felpróbálta a kapuskesztyűmet, mert azt mondta, ilyen márkát még nem látott.”
Mindez mesésen hangzik, de az egy hét valójában nagyrészt kőkemény munkával telt. „Minden egyes edzés olyan volt, mintha meccsen lennénk. Ezt a mentalitást az edző el is várta. Ellenben, amikor valaki rontott, nem ordítottak vele, hogy miért így csináltad? Az edzések előtt és után egyébként nem melegítettünk és nyújtottunk közösen. Egyéni feladatok voltak, amelyeket természetesen mindenki becsületesen végrehajtott.”
A kapusedzőket meggyőzte a magyar fiú, ha rajtuk múlna, biztosan Manchesterben folytatná a karrierjét. „Azt mondták, jó alapanyag vagyok, persze van még miben fejlődnöm. Megkérdezték, hogy szerintem miben? Elmondtam, mire azt válaszolták: szuper, hogy tisztában vagyok magammal. Kijelentették, hogy szeretnének igazolni, ugyanakkor lehűtöttek, hogy ne éljem bele magam, mert minden egyes edzőnek rá kell bólintania. Február végén várható, hogy jelentkeznek.”
