Rabatin Richárd a Portóban, Hutvágner Gergely a Manchester Unitedben, Pisont Patrik az Ajaxban járt próbajátékon. Tanulságot is levontak: a fiataloknak az edzésen tapasztalható mentalitása különbözik leginkább az itthonitól.
Nagy-Pál Tamás • Bár a kontinens topbajnokságoit finoman szólva sem özönlik el a magyar fiatalok – üdítő kivétel persze, hogy ezen a télen Balogh Norbert (Palermo) és Kleinheisler László (Werder Bremen) is külföldre igazolt –, jó néhány tizenéves honfitársunk utazik próbajátékra egy-egy sztárklubhoz. A „világjárók” közül választottunk ki hármat, hogy megtudjuk, mit tapasztaltak a világhírű műhelyek utánpótlásedzésein.
Pisont Patrik
A Vasas Kubala Akadémia U17-es csapatának középpályása, Rabatin Richárd Portugáliában, a Porto akadémiáján volt próbajátékon. „Már a reptéren fogadtak a klub képviselői, és rögtön magukkal vittek az utánpótlásközpontba. Náluk két kollégiumban laknak a gyerekek. Az egyiket saját játékosaiknak, a másikat az úgynevezett próbázóknak tartják fenn, akik hetente legalább öten vannak.”
A vérbeli labdarúgó-famíliából származó játékos – akinek anyja, apja és négy testvére is rúgja a bőrt – elsőként azt emeli ki, hogy az idehaza megszokottól teljesen eltérő irammal szembesült a tréningeken. „Mindenki maximálisan odatette magát, mindennek tétje volt. Még a legegyszerűbb cicázásnak is. El is gondolkoztam, miért motiváltabbak? Arra jutottam, hogy azért, mert mindenki látja a célt: mindenáron szeretne a nagycsapatba kerülni. Nálunk nagy számban akadnak, akik csak hobbiként tekintenek a futballra. A Portóban még fogadásokkal is motiválják egymást a gyerekek. Ha kikapsz, üdítőt fizetsz…”
Rabatin szerint az is ösztönzőleg hat, hogy a klub fiataljai minden egyes edzésen azzal szembesülnek: rendszeresen olyan csapatokból érkeznek hozzájuk tesztjátékra a külföldi fiatalok, mint a Valencia vagy a Marseille. Egy pillanatra sem kényelmesedhetnek el. „Szeretném itthon is meghonosítani ezt a mentalitást, hiszen az én érdekem is, mert csak így fejlődhetek. Amikor egymás közti játék van, szólok a többieknek, hogy nevezzünk meg valamilyen tétet. Ha valaki nem úgy dolgozik, ahogyan elvárható lenne, rászólok. És lám, azt vettem észre, hogy a többiek közül is mind többen magukévá teszik ezt a szemléletet. Leüvöltjük egymást, ha szükséges: dolgozz már keményebben!”
A korábbi sokszoros válogatott kispesti közönségkedvenc, Pisont István fia, Patrik a Budapest Honvéd kötelékébe tartozó Magyar Futball Akadémia növendéke. A 15 éves középpályás két csapattársával, Schön Szabolccsal és Szerető Krisztoferrel az Ajax akadémiáján próbálkozott: „Fantasztikus pályán edzettünk, teljesen más ritmusban, mint odahaza. Ugyanakkor a gyakorlatok szerintem semmiben nem különböztek. A gyerekek a foglalkozások előtt ugyanolyan jókedvűek, mint mi vagyunk itthon, de közben már mindenki százszázalékosan odateszi magát. Ennek, valamint a játékosok technikai képességeinek köszönhető a nagyobb ritmus. A tapasztaltak egyik tanulsága: ha arra vársz, hogy valaki rontson, és hozzád kerüljön a labda, hiába szobrozol, nem történik meg. És még valami: szuper, hogy odahaza sorra épülnek a stadionok, meg az is, hogy egy év múlva ilyenkor nekünk is új akadémiánk lesz. De biztos vagyok abban is: eljött az idő, hogy mi is hozzátegyük a magunkét.”
Az Amszterdamban járt srácok szerint fizikailag nincsenek lemaradásban, sőt. Bár az edzéseket mindannyian az U16-os korosztályú gárdában kezdték, a szakemberek a testi adottságaik és erőnlétük alapján úgy ítélték meg, hogy inkább az U17-esek között folytassák az edzéseket. „Ott aztán még jobban élveztem az egészet. Az egymás közti játék emlékezetes volt: egyáltalán nem éreztük, hogy kilógnánk a sorból. Ennél is fontosabb azonban, hogy az edzők ugyanúgy látták, s februárban mindhárman újabb próbajátékra mehetünk az Ajaxhoz.”
Hutvágner Gergely
A legfrissebb emléke a 15 éves Hutvágner Gergelynek lehet, hiszen a Vasas kapusa néhány napja érkezett haza a Manchester Unitedtől. „Az U18-as csapattal edzhettem. A tréning fedett csarnokban kezdődött, húszperces szabadfoglalkozással. Aztán megjöttek az edzők, és folytattuk füves pályán; amilyenből egyébként tíz-tizenöt is volt az edzőközpontban. Passzolgatással indítottunk, de már ez a szimpla gyakorlat olyan megterhelő volt, mint itthon az erőnléti edzés.”
Azt figyelte meg: a foglalkozásokon a szakemberek arra helyezték a súlyt, hogy a gyerekeket minél gyorsabb gondolkodásra sarkallják. „Kis területen, kis kapura, ugyanakkor sok embernek kellett játszani. Szerintem jól ment. Az első edzés után konditerembe mentünk. Ott olyan gépek voltak, amilyeneket még életemben nem láttam. Mindezek után következett a kapusedzés. És ez így ment egész héten: a speciálisan ránk szabott foglalkozások előtt mi is elvégeztük ugyanazokat a feladatokat, mint a mezőnyjátékosok.”
Hutvágner is arról számolt be, hogy a játékosok minden edzésen úgy viselkedtek, mintha meccsen lettek volna. „Az edző is azt várta el tőlünk. Ugyanakkor ha valaki rontott, nem ordítottak vele. Ami még inkább meglepett: a tréningek előtt és után nem volt közös melegítés, illetve nyújtás. Mindenki egyéni feladatokat kapott, és persze meg is csinálta.”
Az ifjú kapusra néhány találkozás is nagy hatással volt. „Amikor odaértem, még a konyhás néni és a takarító bácsi is tudta, hogy ki vagyok. Az új kapus? – kérdezték. Én meg büszkén vágtam rá, hogy igen. De összefutottam többek között Wayne Rooney-val és Ryan Giggs-szel is. Előfordult, hogy eltévedtem, és csak Memphis Depayt láttam a közelben. Megkérdeztem hát tőle, merre van az öltöző. Készségesen útbaigazított. Egyik alkalommal pedig Sergio Romero jött oda hozzám, és felpróbálta a kapuskesztyűmet. Azt mondta, ilyen márkát még soha sem látott.”
Hutvágner meggyőzte a kapusedzőket, akik szeretnék is leigazolni. Egyben le is hűtötték, hogy még ne élje bele magát, mert az utánpótlás minden egyes szakemberének rá kell bólintania az esetleges szerződésre. Azt ígérték, hogy február végéig meghozzák a döntést.
S hogy a három fiatal történetében mi a közös pont? Alighanem a mentalitás. Mi meg elgondolkodhatunk: olyan nehéz lenne követni?
