Ki ne szeretne egészségesen élni, megfelelően táplálkozni, rendszeresen mozogni, testileg-lelkileg fittnek lenni? Mégis nehezünkre esik a változtatás, gyakran kudarcot vallunk. Ezúttal a tudomány oldaláról próbálunk segíteni, ugyanis az egészséges életmód elsősorban fejben dől el.
Kevés az olyan ember, aki úgy elégedett az életével, ahogy van. A legtöbben változtatnánk valamin, leadnánk néhány kilót, leszoknánk a dohányzásról, többet olvasnánk, rendszeresen sportolnánk. Változtathatunk szokásainkon, de csakis lépésről lépésre. A változás ugyanis egy folyamat, amely pontosan meghatározható szakaszokból áll, ezeket mindannyian átéljük, egyik sem kihagyható.
James Prochaska és Carlo DiClemente amerikai pszichológusok a ’80-as években több ezer ember bevonásával vizsgálták a változás folyamatát, és felállítottak egy modellt, amely leírja ezeket a fázisokat. Miközben beépítünk életünkbe egy új szokást vagy éppen elhagyunk egy régit, jó ha felismerjük ezeket, illetve egy-egy adott szakaszban tudatosan alkalmazunk bizonyos eszközöket, így nagyobb eséllyel változunk, és kevésbé esünk vissza a régi életformába, aminek éppen búcsút akarunk inteni.
1. Fontolgatás előtti szakasz
Valójában nem akarunk változni, le is tagadjuk, hogy bármiben kellene. Megmagyarázzuk, miért nem kell változnunk, ha bele is vágunk valami újba, csak azért, hogy vége legyen a család/kollégák nyaggatásának. Ekkor az segíthet, ha objektív visszajelzést kapunk állapotunkról, például orvosunk felhívja rá a figyelmünket, hogy azért fáj a derekunk, mert soha nem sportolunk.
Ildi (47) híresen csinos lány volt a kis dunántúli faluban, sokáig tartotta versenysúlyát, míg aztán 40 felett – gondolván, hogy most már mindegy – elengedte a gyeplőt. Évente egy mérettel nagyobb ruhákat visel, a közeli boltba is biciklivel közlekedik, mert a gyaloglástól bedagad a lába. Tudja, hogy fogynia kellene, de azt mondja, ő még a levegőtől is hízik, nincs mit tenni.
2. A fontolgatás szakasza
Ebben a szakaszban már megfogalmazzuk, hogy elegünk van, változtatni szeretnénk, általában azt is tudjuk, hogyan kellene nekifognunk, mégsem tesszük. Ez az állapot eltarthat évekig, sőt, a krónikus fontolgatók soha nem is lépnek a cselekvés szakaszába. A fontolgatás szakasza akkor ér véget, mikor a megoldással már többet foglalkozunk, mint a problémával.
Tünde (34) évek óta hajtogatja, hogy mire 35 éves lesz, leszokik a dohányzásról. A férje és a gyerekei folyamatosan agitálnak a büdös cigi ellen, nekik is örömet akar okozni. Még készül, van néhány hónapja nyárig.
3. A felkészülés szakasza
Az alapos tervezés meghozza a gyümölcsét, azok, akik minden apró részletet végiggondolnak, határidőket szabnak, sikeresebbek lesznek. A jó terv nem úgy hangzik, hogy holnaptól futni megyek, hanem így: „minden hétfőn, szerdán és pénteken reggel héttől fél nyolcig sétálok/kocogok”.
„Le akarom futni a fél maratont!” – jelentette ki Zoli (29) tavaly novemberben. A munkahelyén verbuválódott egy 10 fős csapat és együtt készülnek, már be is neveztek egy áprilisi versenyre. Azóta téma lett közöttük, hogy ki hol tart, hány kilométert mennyi idő alatt tudnak lefutni, a naptáruk tele van edzés-programmal.
4. A cselekvés és a fenntartás szakasza
Ebben a szakaszban kapja a legnagyobb szerepet a kitartás és a türelem, hiszen az első lépést már megtettük, és nem kellene abbahagynunk. Sokat segíthet a külső bátorítás, de egy-egy jutalom (pl. egy új futócipő) is kilendíthet a holtpontról, vagy visszatarthat a visszaeséstől.
Már több hete koplal, ami azt jelenti, hogy nem eszik péksüteményt és csokit, sőt tornázni is jár, de alig fél kilót fogyott Zsófi (25). Panaszkodik is, hogy teljesen feleslegesen vonja meg magától a kedvenc falatokat. Az edző szerint a zsír lassan alakul izommá, ráadásul az izom tömege nagyobb, nem véletlen, hogy a mérleg kis változást mutat.
5. A befejezés szakasza
Ha az új szokások átvették a régiek helyét és betartásukhoz már nem kell erőfeszítést tennünk, elégedettek lehetünk magunkkal, sikerült változnunk. A függőségektől való szabadulás (alkohol-/drogfüggőség) például soha nem lép a befejezés szakaszába, mindig a fenntartáson kell dolgozni. Ha azonban már nem érezzük rossznak a teljes kiőrlésű kenyér ízét, és eszünkbe sem jut fehéret enni helyette, befejezettnek tekinthetjük a változást.
Ádám (56) alkoholista. Tudja ezt róla a család, a barátok, a régi és az új ismerősök. Hét éve egyetlen kortyot nem iszik, egyébként talán már nem élne. Nem zavarja, ha mások isznak előtte, viszont megszerette az alkoholmentes sört. Akaraterőből jelesre vizsgázott.
Könnyebbtől a nehezebbig
Az életmódváltást nem feltétlenül kell a legnagyobb és legnehezebben teljesíthető kihívással kezdenünk. A legjobb, ha egyszerre csak egy célt tűzünk ki magunk elé és azon dolgozunk. Akár azt is megengedhetjük magunknak, hogy ez ne a legnehezebb lépés legyen (pl. a dohányzás elhagyása), hanem egy könnyebben teljesíthető feladat, például érdemes megtanulnunk lazítani. Nem jelent mindenkinek kikapcsolódást a munka után egy kimerítő edzés, helyette azonban jót tehet a progresszív izomrelaxáció vagy az autogén tréning. Ezeket a technikákat csoportos foglalkozásokon vagy egyénileg is elsajátíthatjuk, jó hatást gyakorolhatunk a testünkre és lelkünkre is.
Ha a lazítás már napi rutinná vált, újabb kihívás elé állíthatjuk magunkat, és változtathatunk a táplálkozásunkon. Kezdetnek tarthatunk hetente egy-két olyan napot, amikor nem fogyasztunk húst. Vagy elfelezhetjük a köreteinket, és a burgonyapüré és a rizibizi mellé ehetünk nyers zöld salátát is, a fehér kenyér helyett pedig választhatunk teljes kiőrlésűt. Amint sikerül kevesebb kalóriát fogyasztanunk, testsúlyunk is csökkeni kezd, ekkor már sikerélménnyel felvértezve léphetünk tervünk következő lépcsőjére, például építhetjük be a mozgást mindennapjainkba, vagy szokhatunk le a dohányzásról.
