A 17 éves rövid pályás gyorskorcsolyázó, Jászapáti Petra megszerezte a magyar küldöttség második érmét, ezüstöt a lillehammeri ifjúsági téli olimpián. Szegedről indult, oda tér haza, s közben bejárja a világot, szuvenírként rendre fényes medáliát gyűjtve. Övé a jövő.
reb • „Akkoriban még nem láttam, mire viheti. Rosszul tartotta a felsőtestét, ragadt a jéghez, lógott az egyik lába – nagyon sokat dolgozott, dolgoztunk azért, hogy ennyire ügyessé váljon” – az örömszavak mellett kérdésünkre így idézte fel első találkozását Jászapáti Petrával Szabó Krisztián, a Szegedi Korcsolyázó Egyesület trénere, aki évekig javítgatta a tanítvány hibáját, és csiszolgatta a tudását.
Jászapáti Petra (elöl) nem mindig járt az élen • Fotó: Szalmás Péter/MOB
Nem mintha Jászapáti Petra az ifjúsági olimpián szerzett ezüstéremmel hívta volna fel magára először a figyelmet. Már tavaly januárban részese volt a felnőtt váltó Európa-bajnoki érmének, s évek óta járja a világot a legjobbakkal. Az első emlékekkel pusztán szerettük volna megmutatni, honnan hova juthat az, aki igazán el akar érni valamit.
Pedig…
A szegedi lány három évvel ezelőtt még azon is elgondolkozott, hogy hagyja a fenébe az egészet. Úgy utazott az olaszországi korosztályos Európa Kupa-döntőre, hogy már a tízbe kerülésnek is örülne. Csakhogy óriási meglepetésre második lett, s egyúttal tudatosult benne, bizony: érdemes energiát fektetni a rövid pályás gyorskorcsolyába.
„Gyakorlatilag a sors keze volt, mert abban az időszakban azon gondolkoztam, hogy abbahagyom a korcsolyát” – beszélt a nehéz periódusról a Délmagyar napilapnak.
De nem tette. S milyen jól tette!
Már 15 évesen a felnőtt-válogatottkeret tagja lett, aminek köszönhetően egyenes arányban megnövekedett a budapesti utazások száma. Magunk többször is ilyen utazások alkalmával csíptük el – ha ugyanis nem az iskolában vagy a fővárosi központi edzésen vett részt, garantáltan a két nagyváros között zötyögött.
Tudta persze, előbb-utóbb „hétszentség”, hogy Budapestre kell költözni, így hát idővel valóban megritkultak az utak, megtörtént a lakhelyváltás. Igaz, még ma is nehezen viseli, hogy sok időt tölt távol a szeretteitől és az otthonától, de a profik mentalitásával mondja: ezzel jár a sport.
„A vidéki központokban bizonyos korig tudjuk, tudják jól felkészíteni a versenyzőt, aztán a minél jobb körülmények érdekében muszáj a központban, jelen esetben Budapesten folytatni a felkészülést” – mondja a nevelőedző, aki időnként még foglalkozik Petrával.
Lassan az érmek is hozzátartoznak a mindennapokhoz • Fotó: Szalmás Péter/MOB
S visszatérve, mivel jár még a profisport, amelyet szintén megszokott a még mindig csak 17 éves lány? Például erőltetett menettel. Januárban, a szocsi felnőtt Európa-bajnokságon versenyzett, aztán egyenest a junior-vb helyszínére, Szófiába repült, ahonnan alig jött haza, máris Drezda felé vette az irányt. Nemrég vele készített interjúnkban Jászapáti őszintén elmondta, a háta közepére sem kívánta a felnőtt Világ Kupa-versenyt, de aztán volt oka az örömre: első magyar női versenyzőként dobogóra állhatott.
Azt követően nemhogy napokat, csupán néhány órát töltött idehaza, s máris Lillehammerbe utazott. Szerényen arról beszélt, hogy a döntőnek már nagyon-nagyon örülne. Ezer méteren megvalósította a célt, a negyedik helyen végzett, az 500-on pedig magát is meglepte: ezüstérmet akasztottak a nyakába.
„Ugyan, dehogy hittem volna el. csak kinevetem, és megkérem, ne poénkodjon velem” – beszélt ha lehet, a szokásosnál is felszabadultabban az ezüstéremről Jászapáti. Kicsit sem volt elkenődve amiatt, hogy a később egyébként elnézést kérő dél-koreai rivális az élről lökte ki. „Ilyen a sportágunk”.
Neki pedig a második hellyel kerek a történet.
Ki tudja, két éve múlva, a felnőttek között, Pjongcsangban meddig jut ez a szerény, csendes, végtelenül eltökélt lány…
Aki olyan, mint a híres szegedi paprika: édesnemes.
