Fantasztikusan kezdte a győri 10 méteres sportlövő Európa-bajnokságot a magyar válogatott: a junior férfi légpuskások között Péni István ezüst-, míg Major Veronika a futócél 20+20-as számban bronzérmet szerzett. A férfi légpuskás csapat tagjainak a nyakába aranyérem került, míg a leány futócél együttes a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
reb • Bizony néhány pillanatig kereshette a házszámot, aki a győri Audi Arénához érkezett, netán a Magvassy Mihály Sportcsarnokban nézett szét. A hagyományosan kézilabdához szokott szemlélődő alaposan, de tetszetősen átalakított központokba lépett be, amelyekben a labda helyett ezúttal fegyver került a kezekbe. A juniorok versenyszámaival kezdetét vette ugyanis a 10 méteres (korábbi nevén légfegyveres) sportlövő Európa-bajnokság, amelynek szinte megsokszorozta a jelentőségét, hogy ez jelenti az utolsó lehetőséget a riói olimpiai kvalifikáció megszerzéséhez.
A korosztályos versenyeken persze nem ez volt a tét. A program a futócéllövőkkel indult, közülük természetesen Major Veronika lépett a legnagyobb esélyesként a lőállásba: a világ- és Európa-bajnok keszthelyi versenyző az elmúlt években rendre leiskolázta az ellenfeleket.
Ezúttal a hasonló produkció elmaradt, hiszen a 20+20-as versenyszámban bronzérmet szerzett egyéniben és a csapattal (Békevári Lilla, Csányi Borbála) is. Később aztán ahelyett, hogy éppen pihenőjét töltötte volna, abszolút kuriózumként a légpisztolyosok között is megméretett. Sőt, döntőbe került, amelyben aztán csupán egyetlen tizeden múlt a negyedik vagy még jobb helyezés, végül ötödikként zárt.
„Új egyéni csúcsot lőttem a futócél alaplövészetében, legalább öt körrel javítottam meg a legjobbamat – értékelt a közönség hangos éltetése közben is visszafogottan a mindig nyugodt lövő. – A medálmeccs nem sikerült jól, de örülök a bronzéremnek. Különösen igaz ez a légpisztolyban elért ötödik helyre, hiszen mentálisan nem volt egyszerű feladat azonos napon két döntőt, két számot végigversenyezni.”
A fiatal lány és edzője, Keczeli Zoltán hosszabb ideje tervezi, hogy az olimpiai programban szereplő légpisztolyban is indulnak, s a debütálás érem nélkül is fényesre sikerült.
„Autós hasonlattal élve olyan ez, mint a rally és a Forma–1, teljesen más világ – méltatta már Major teljesítményét a felnőttek szövetségi kapitánya, Győrik Csaba. – Elképesztő, amit Veronika véghezvitt. Biztos, hogy eljön a pillanat, amikor választani kell a két műfaj között, s az olimpiai álmai megvalósítása érdekében reméljük, hogy a légpisztoly mellett dönt.”
A társak jellemzően egy feladatra összpontosítottak, sikerrel. Győrik és az utánpótlásért felelős szakember, Kissné Oroszi Edit szintén nagy örömmel nyugtázta, hogy az elmúlt években a dobogóról mindig csak kicsivel lecsúszó fiú puskás csapat ezúttal előrelépett. Az alapversenyt toronymagasan, 628,4 körrel megnyerő Péni István mellett Pekler Zoltán és Vas Péter ugyancsak remekelt, így aranyérem került a fiúk nyakába.
A már riói indulójoggal bíró Péni a felnőttek helyett a korosztályos versengést választotta, s ahogyan már írtuk, nem akadt ellenfele az alapversenyben. Csakhogy a idegek kegyetlen játékát jelentő fináléban – nyolc lövés után egy, majd utána két lövésenként újabb egy-egy sportoló búcsúzik – a két évvel ezelőtt Eb-győztes Maximillian Dillinger felnőtt hozzá. Végig rendkívül izgalmas csatát vívtak, ám 15. sorozatban a német lényegében tökéletes, 10,9-es lövést adott le, miközben a magyar fiú 10,0-t lőtt. Bár a hátra lévő sorozatokban utóbbi jól koncentrált, a német is így tett, ezért övé lett a diadal.
„Boldog vagyok, bár igazából aranyérmet szerettem volna, de a csapattal az is sikerült – értékelt mosolygósan az UTE fiatalja. – A legnagyobb boldogság, hogy az alapversenyt megnyertem. Olyan eredményt lőttem, amely a felnőttek között is simán elég lett volna a döntőhöz. Elégedett vagyok a második hellyel, ezekkel a szabályokkal nem lehet mást elvárni. A hatvan lövés dönti el inkább, ki a jobb lövő, de a húsz alapján adják az érmeket. A hazai közönség sokat ad az élményhez, olykor megugrott a pulzus, részben ezért is fordultak elő kisebb hibák.”
Az utánpótlás-kapitány, Kissné Oroszi Edit érthetően csapzottan és ugyancsak érthetően elégedetten értékelt az első versenynap végén.
„Van előnye és hátránya is a hazai pályának, azt hiszem, inkább az előbbi jött ki. Több számban is dobogóra kerültek a magyarok. A hangos biztatás nem mindig segítség, de mert gyönyörű és a megszokottnál jóval nagyobb csarnokban lőttünk, gondot sem okozott.”
Ahhoz képest, hogy a szakemberek a teljes magyar küldöttségtől vártak három-öt érmet, már az első napon majdnem elérték a kitűzött célt. Hátra persze nem kell dőlni a hátralévő napokban, mindenesetre élvezettel lehet figyelni az eseményeket.