Tízen belüli helyezések alpesisí-világversenyeken már nyilván nem szólnak akkorát, mint Miklós Edit esetében, aki első fecskeként ért el szenzációs eredményeket. Lassan már nem is tartoznak a csoda kategóriába. Ha Szőllős Barnabás és Archam Chiara folytatja kiváló teljesítményét, akkor akár a pjongcsangi felnőttolimpiára is eljuthat.
Nagy-Pál Tamás • Kiválóan szerepeltek a magyar alpesi versenyzők az ifjúsági téli olimpián. Az európai szövetség elnökével, a magyar szövetség ügyvezető elnökével, Kaszó Klárával beszélgettünk arról: minek köszönhették ezt az eredményt a fiatalok, illetve, hogy annak milyen hatása lehet saját, illetve az egész szakág jövőjére?
Kaszó Klára
– Szőllős Barnabás szenzációs eredményt ért el Lillehammerben, a hetedik helyen végzett szlalomban, és Archam Chiara huszadik pozíciója óriás-műlesiklásban szintén megsüvegelendő. Durrantak ezek a sikerek akkorát, mint például Miklós Edit két évvel ezelőtti olimpiai szereplése?
– Ugyanazt a hatást már nagyon nehéz elérni, hiszen Edit volt az első fecske, akinek a sikere mindig nagyobbat szól, mint az utódoké. Most már gyakorlatilag azt várják el tőlünk, hogy rendszeresítsük a sikereket, ami persze borzasztóan nehéz. Ezen kívül a Szőllős testvérek nem a szövetségi programban készülnek, így a hatás is másképp érvényesül. De mindenképpen azt mutatja, hogy a csoda megismételhető, és előbb-utóbb már nem is lesz csoda. A fiatalabbat között már annyi a tehetséges gyerek – említhetem például a legifjabb, a harmadik Szőllős testvért, a leányt, Noát –, hogy az elkövetkező olimpiákon egyre jobb szereplés várható.
– Ezek szerint már nem csak egyszeri, kiugró eredményekről, hanem folytonos fejlődésről beszélhetünk?
– De még mennyire! Annak köszönhetően, hogy az utánpótlás egyre előkelőbb helyezéseket ér el, kénytelen mind nagyobb konkurenciával szembenézni, vagyis egyre jobb teljesítményre kényszerül. Barnabásnak sokat segíthetett, hogy a testvérével részt vehetett a nyáron Argentínában a FIS – „nem alpesi” országoknak rendezett edzőtáborában. Komoly felkészítés után érkezett meg a szezonba. Ráadásul korábban is indult felnőtt és ifjúsági vb-n, valamint az EYOF-on, vagyis a korosztályában már rutinosnak számít. Chiarához hasonlóan Ausztriában jár síiskolába. Ha így folytatják, a pjongcsangi olimpiára is kvalifikálhatnak.
– Az, hogy a Szőllős testvérek külön utakon járnak, komoly összeggel terhelheti a családi kasszát…
– Maradjunk annyiban, hogy nagyon-nagyon jelentős az az összeg, amelyet a szülők a felkészítésükre költenek hosszú évek óta. Az argentínai edzőtáborban például az utazás és a szállás mellett az egyik gyerek teljes költségét a családnak kellett fedeznie. De a befektetett pénznek látszik az eredménye.
– Mind a két út lehet ennyire sikeres? Mármint a családi vagy a szövetségi menedzselés?
– A jelek szerint igen. Nekünk az a dolgunk, hogy a szövetségi menedzselést a lehető legmagasabb szinten nyújtsuk. Akkor előbb-utóbb az egyéni utat választók is bekapcsolódnak. De nem tagadom: ehhez még rengeteget kell bizonyítanunk. Kényszeríteni senkit nem akarunk, nem is tudunk. Az eredményeket nem kötelező velünk elérni, ugyanakkor szeretnénk visszaállítani a belénk vetett a bizalmat. Például a sikerekkel.
– Mint említette: az elvárás napról napra nagyobb lesz. Ilyen olimpia után például mi lehet a minimális cél a jövő héten kezdődő korosztályos világbajnokságon?
Archam Chiara • Fotó: Szalmás Péter/MOB
– Mások lesznek a körülmények, mint Lillehammerben, Szocsi borzasztóan nehéz helyszín. Nagyon drága, és amiatt ismeretlen a fiataloknak. Fáradtak is lesznek valószínűleg, és nagyon sűrű a mezőny. A legfiatalabb és a legidősebb versenyzők között ráadásul öt év a különbség. Nagyon jelentős. Chiara első-, míg Barnabás másodéves, így az ő eredményeiket még külön, a korosztályuk szerint is értékelik. Az összesítettben harmincon belül helyezés már nagyszerű, a saját korosztályban a dobogó pedig kiugró.
– Melyek a legfontosabb feladatok az elkövetkező két évben, hogy tényleg viszontláthassuk őket Pjongcsangban?
– Szeretnénk minden segítséget megadni. A legfontosabb, amit nyújthatunk, a déli féltekés felkészülés, akár versenykörúttal összekötve. Nagyon drága. Nemcsak az utazás és a szállás miatt, hanem mert Új-Zélandon és Chilében is minden tréningnapért külön fizetni kell. Nemcsak a liftjegyet kell megvenni, hanem ki kell fizetni a pályadíjat is. A versenyekre száz dollár felett jár a nevezési díj. Azonban amennyire drága, annyira lehet ugrásszerű előrelépést elérni vele. Ezeken a versenyeken pontszámokat javíthatnak, hogy aztán az európaiakon jobb rajtszámot kapjanak. A cél az, hogy a legerősebb számukban a világranglistán az ötszázba kerüljenek, a gyorsasági számokban pedig nyolcvan FIS-ponton belül legyenek. Ezért is kell megengednünk magunknak az edzőtáborozást a lehető legtöbb felnőtt és fiatal versenyzővel. Ez nagy mértékben függ attól, hogy mekkora támogatást kapunk a MOB-tól olimpiai felkészülésre. Az összege nyáron dől el.
