Az elmúlt egy hónapban új szereplőkkel bővült a magyar sikersportágak listája: tollaslabdában, fallabdában és curlingben is világraszóló sikereket értek el a hazai utánpótlás-versenyzők. A hirtelen jött népszerűség hatására mindhárom sportágban felpezsdülést várnak.
Lakner Gábor • Az elmúlt hónapban több olyan sportág képviselői is nagyszerű eredményeket értek el a korosztályos világversenyeken, amelyek egyébként ritkán kerülnek az érdeklődés középpontjába. A sporttörténeti sikerek hátterének vizsgálata közben arra is kitérünk, mekkora lökést adhat a sportágak fejlődésének a hirtelen jött népszerűség.
Kezdjük a sort a tollaslabdázókkal, akik rövid időn belül két Európa-bajnoki érmet is nyertek. Sándorházi Vivien a kazanyi U15-ös Eb-n állhatott fel a dobogó második fokára, Madarász Réka pedig az U17-esek lubini kontinensviadalán ért el harmadik helyezést. A kívülállók számára meglepőnek tűnő eredmények a sportágban dolgozókat egyáltalán nem érték váratlanul.
Csorba József, a Magyar Tollaslabda Szövetség elnöke nem is titkolja, hogy számított a kiugrásra:
Madarász Réka
„Korábban is közel jártunk már az éremszerzéshez, így benne volt a levegőben, hogy hamarosan nemzetközi sikereknek örülhetünk. Árulkodó volt az is, hogy megnyertük a tíz országnak megrendezett pécsi U13-as csapatversenyt, amire korábban nem volt példa.”
Az, hogy két különböző korosztályban is sikerült az európai elitbe tröni, komoly sportági stratégiát feltételez. A szövetség kiemelt figyelmet fordít az utánpótlás-nevelésre, és rengeteg iskolába is eljuttatta a sportágat.
„Nagy lökést adhat a az iskolai programunk. Annak a hatása persze csak évek múlva jelentkezhet, míg a mostani sikereké azonnali lehet. Nagyobb publicitást kaphat a játék, így még többen megismerkedhetnek vele. A piramis alja szélesedik, folyamatosan nő a tömegbázisunk. Kiemelten figyelünk a mostani élversenyzőkre is, akik rövid időn belül a magyar felnőttmezőnynek is meghatározó tagjai lesznek. Vivien és Réka is esélyes az ifjúsági olimpiai részvételre; azon leszünk, hogy legalább az egyikük el is jusson rá.”
Míg tollaslabdában sportági sikertörténetként élik meg a fényes szereplést, addig a fallabdában elért U19-es Európa-bajnoki ezüstérem egyértelműen egyéni eredménynek számít. A sikert szállító Farkas Balázs édesapja, az utánpótlás-válogatott szövetségi edzőjeként is dolgozó Farkas János azt is megvilágítja, miért:
Farkas Balázs
„A szövetség erejéhez mérten mindent megtesz, de jóval korlátozottabbak a lehetőségei, mint más országokban. Az utazás, a versenyek nevezési díja és az edzőtáborozás a szülők és az egyesületek pénztárcáját terheli. Éppen azért örülök az ezüstéremnek, mert mindenkinek be tudtuk bizonyítani, hogy akarattal és kitartással fallabdában is elérhetők azok az eredmények, amelyek más egyéni sportágakban.”
A kiugró sikertől a szakember is a hazai squash-élet felpezsdülését reméli, de az elsősorban profiszinten várható.
„A gyerekek és az amatőrök nem lesznek többen, de a profiversenyzők – akik közé a juniormezőnyből kiöregedő Balázs is belép – jobban járhatnak. Több meghívást kaptunk külföldi edzőtáborokba, és szeretnénk mi is viszonozni a vendéglátóinknak. Megmozdulhat a sportág, ha európai élversenyzők edzenek és játszanak bemutató mérkőzéseket idehaza. Feltettük Magyarországot a sportág térképére, és nem elképzelhetetlen, hogy a legrangosabbnak számító, PSA-sorozat egyik versenyét is megrendezhetjük a közeljövőben.”
Bár a dobogóról lemaradt a dániai junior-világbajnokságon szereplő női curlingválogatott, a legjobb európai csapatként elért negyedik helyezés miatt a sportág mégis teljes jogú résztvevője összeállításunknak.
A sikercsapatot irányító Palancsa Zoltán óvatos optimizmussal várja a következő időszakot:
Munkában a curlingválogatott
„Abban reménykedünk, hogy kicsit nagyobb figyelem irányul ránk, így mind többen próbálják ki a curlinget. Volt már hasonló sikerünk, hiszen a felnőttek között kétszeres világbajnok a vegyes párosunk. Kisebb fellendülést hozott az eredmény, hasonlóra számítunk most is, de nagyobb robbanás még nem várható.”
A szövetségi edző szerint a sikercsapat mind a négy tagja a felnőttválogatottban is képes hasonló sikerekre, két éven belül a „nagyok” között is az európai élmezőny tagjai lehetnek.
„Az újabb korosztályos sikerekre azonban vélhetően még várni kell, hiszen a mostani csapat mögött kisebb űr tapasztalható. Hat-nyolc évvel fiatalabb a következő generáció, és idő kell, amíg a most tizennégy-tizenöt éves fiatalok beérnek. Persze, a hátrány bizonyos szempontból előny is, hiszen hat közös évük lesz a juniormezőnyben. Vagyis néhány esztendő elteltével újra magasra juthatunk.”
