Segítség, “fészbúkozik” a gyerek!!!

„A közösségi oldalt be kéne tiltani, mert egyesek még azt is kiposztolják, ha lezuhanyoztak” – mondta indulatosan a barátnőm még tavaly, aki csak nemrégiben adta meg magát a nyomásnak, hogy idegenvezetőként, végre letegye „virtuális” névjegyét is a világban. Azóta mindig mosolygok, ha épp összekapcsolódom vele a térben, de aktív net használóként magam is megbotránkozom, ha valaki félig csukott szemmel, a reggeli teájával üzen a barátainak.

Az 1965 és 1979 között születtek az X, az 1980-1995-ösök az Y, az 1996 után születtek pedig már a Z generáció tagjai, és ebben a pillanatban már az Y generáció korát éljük. – mondják a szociálpszichológusok. A most élő fiatal felnőttek már az információs forradalom gyermekei, akik együtt nőttek fel az internet fejlődésével, villámgyorsan tanulták meg a használatát, és nemcsak munkaidejükben, de a szabadidejükben is fontos szerep jut a netezésnek. A mai kamaszok, az Y generáció már alsó tagozaton mobilt kapott, és úgy dobálóznak a selfie, instagram, bluetooth szavakkal, mintha egy új világnyelv lenne születőben.

„A mai gyerekek már cyberszocializálódtak.”- olvasom egy cikkben. És ha esténként magam is végigszaladok a napi postok-on, akkor azt látom, hogy a fiam osztálytársai divatbemutatónak beillő fotókat osztanak meg magukról, és nem mellékesen megvitatatják, ki volt jó fej a suliban. A jelenségnek azonban szomorúbb vetülete is van, amit a szakemberek „cyberbullying” néven neveznek, magyarul úgy fordíthatnánk, hogy cyber-megfélemlítés, kiközösítés.

A „Like, ha te is utálod XY-t!”- című felhívások néhány éve jelentek meg, és sok gyerek szórakoztatónak találta, ha az éppen aktuális ellenségét, ilyen módon próbálta kiközösíteni. Arra nem gondoltak, hogy az érintett gyereket ez visszafordíthatatlan sokkhatásként érheti. Az „egészséges” netezésnek még nincsenek írott szabályai, mindenki maga dönti el, hogy szórakozásból vagy megélhetésből tölti fel magát a hálóra. A szülőknek azonban nagy a felelőssége, hiszen a netezés stressz faktorként is üzemelhet. Fontos, hogy szabjunk időkorlátot a „gépezésnek”, és igyekezzünk ránézni, hogyan és mire használja csemeténk a technikát.

Én, mint internet-tanult, X-generációs, olykor összeomlok, ha meghívást kapok egy- egy oldalra, és többszöri próbálkozás után sem vagyok képes regisztrálni magam, olykor pedig rajongok a technikáért, mert a legutóbbi osztálytalálkozónk megszervezésekor, szinte ugráltam örömömben, amikor egy húsz éve nem látott diáktársamra bukkantam.

Együtt kell élni a net-tel, használni és kihasználni az előnyeit, de nem hiszek azoknak, akik túl sötétre festik a jövőt ez ügyben. Egy kellemes baráti beszélgetést, egy kézfogást, egy meghitt, vigasztaló ölelést, egy csillogó tekintetet semmi nem képes helyettesíteni. Én ebben hiszek, és ezt igyekszem átadni a fiamnak is.