Jókai Miklós remek teljesítményt nyújtott a Vasas elleni mérkőzésen a serdülők vízilabda-bajnokságában. Az FTC tizenhat éves kapusa nem először hívta fel magára a figyelmet.
Pusztai Viola • Tizenhat távoli lövésből tizennégyet kivédenie a legjobbaknak is a becsületére válik. Az FTC vízilabda-serdülőcsapatának kapusa, Jókai Miklós a Vasas elleni rangadón hozta ezt a teljesítményét, összességében pedig hetven százalékos mutatóval zárt a 8-7-re megnyert meccsen.
– A második félidőben remekül működött a zónavédekezés, a Vasas játékosai többnyire kintről próbálkoztak, nekem pedig rendre sikerült hárítanom a lövéseiket. A védelem ott blokkolt, ahol kellett, így mindig tudtam, melyik sávban kell védenem – így a tizenhat éves játékos, aki a legnagyobb erősségének azt tartja, hogy egy-egy mérkőzésen képes bravúrokra.
Jókai Miklós • Forrás: fradi.hu
Az ötméteresekkel azonban hadilábon áll. A Vasas elleni meccsen Vincze Bence hármat is belőtt neki, pedig azt mondja, az évek alatt, a rengeteg egymás elleni játék során kiismerhető, ki hová lövi a labdát.
Úgy érzi, a szezon elején kitűzött célja, miszerint stabil lábakon álljon a kapuban és a társak bízzanak benne, az utóbbi időben megvalósult. A csapattal a serdülőbajnokságban az első négy hely valamelyikét célozták meg, és jelenleg nagy versenyfutásban vannak az ellenfelekkel.
– Az őszi idény nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, miután elbuktunk a rangadókon. Tavasszal azonban elkaptuk az éllovas, addig veretlen KSI-t, és öt meccs óta tartó nyerési szériában vagyunk. Remek a csapategység. A nap fénypontja, amikor lemegyünk edzésre, vagy meccset játszunk. Úgy érzem, ez a nagy erősségünk. A következő két mérkőzést a Szombathely és a Kaposvár ellen magabiztosan kell hoznunk, de a négyes döntőbe jutás elsősorban az UVSE, a Debrecen, a Szentes, illetve az Eger elleni rangadón elért eredménytől függ.
Az FTC fiataljai az uszodán kívül is gyakran szerveznek csapatépítő programokat, közös bulikat, amire azért a vízilabda és a tanulás mellett kevés idejük marad. Miklósnak fontos, hogy ne csak a medencében, hanem az iskolapadban is magas színvonalon teljesítsen, ami nem egyszerű, de alapvetően meg tudja oldani.
Ha akad némi szabadideje, akkor szívesen kosarazik. Korábban játszott az iskolai csapatban, élvezte is a játékot, de a vízilabdát komolyabban veszi. Pedig amikor negyedikes korában követte az osztálytársait az uszodába, az első néhány edzés után majdnem hátat fordított, mivel a gyengébb úszótudása miatt fárasztónak tartotta. A szülei azonban azt tanácsolták neki, hogy ne adja fel olyan könnyen, s végül kapusként megtalálta a helyét a medencében. Elérhetetlen célokat nem tűzött ki maga elé: szeretne a zöld-fehérek OB I-es csapatában játszani, és saját stílust kialakítani, amely kiemeli a sok jó kapus közül.
Egyébként nem most hívja fel magára először a figyelmet, hiszen a 2014-es Komjádi-kupa döntőjében ő védte a győztes FTC kapuját.
Sőt, tizenöt évesen megválasztották az U21-es torna legjobb kapusának.
– Vogel Somának megműtötték a térdét, így kerültem a helyére. Nem állítottam fel magammal szemben magas követelményeket, azokat a lövéseket próbáltam megfogni, amelyek az enyéim voltak, és annak köszönhetően nyújtottam stabil teljesítményt. Bekerültem az U17-es válogatottba, de az egy évvel idősebbek között a kerettagság csak májusig tartott. Az Európa Játékokra utazó csapatból a kapusok közül én maradtam itthon, és azóta nem hívtak meg az összetartásokra. De teszem a dolgom tovább, azon leszek, hogy visszakerüljek a keretbe, s ha esélyt kapok a bizonyításra, igyekszem élni a lehetőséggel.
