A korosztályos bajnokságok színvonala biztosan emelkedik a létszámcsökkentéstől, és a játékosok fejlődését is segíti. Ellenben ez még továbbra is csak arra elég, hogy ne nőjön a hátrányunk a világ labdarúgásának elitjéhez képest.
Nagy-Pál Tamás • Vasas–Videoton 6-0, FTC–Pécs 7-0, Honvéd-Pécs 9–0, Illés Akadémia–Vác 8-0, MTK–Grosics Akadémia 10-0, FTC–Vác 13-0, MTK–Pécs 12-0, Honvéd–Kaposvár 11-0. Néhány eredmény a korosztályos bajnokságok (U19, U17, U16) idei szezonjából. Az irdatlan különbségek egyáltalán nem szolgálták a fiatalok fejlődését. Régóta hangoztatja a szakma, hogy megoldást kell találni.
Székely Zsolt • Fotó: Szegő Tibor
Ennek érdekében változtat a szövetség az utánpótlás-bajnokságok kiírásán. A következő bajnokságtól ugyanis az eddigi 16 helyett már csak 8 csapat szerepel az első osztályban. A bajnokságok 28 fordulósak, a gárdák négy-négy mérkőzést játszanak egymással. A mezőnyöket az elmúlt öt év eredményeit összesítve alakítják ki. Négy olyan műhely edzőjét kértünk meg: mondja el, hogy szerinte a változtatás elérheti-e a kívánt hatást, amelyiknek bizonyára helye lesz az elitben.
„Egyértelműen azért javasoltuk az új rendszert – vágta rá a Sándor Károly Akadémia trénere, Székely Zsolt. – Ez már a második szezon, hogy tavasszal nyolccsapatos rájátszás zajlik, vagyis élesben is kipróbálhattuk: jóval magasabb színvonalú meccseket vívunk ily módon. Ráadásul azzal, hogy a mezőny kialakításában az elmúlt öt évet vesszük alapul, nem egy-egy kiugró eredmény számít, hanem a hosszú távú, tudatos munka.”
Tóth Csaba • Forrás: honvedfc.hu
A színvonal emelkedésével a Magyar Futball Akadémián dolgozó Tóth Csaba is maximálisan egyetért. Ugyanakkor ő annyira már nem biztos, hogy az erőviszonyoknak megfelelően tudják kialakítani a mezőnyöket. „Ezzel beskatulyázzák a műhelyeket. Nézzük csak az idei példát: az U19-es bajnokságban az utolsó fordulóban még nem kevesebb mint hat csapat volt versenyben a nyolcadik helyért. A Vasas, a ZTE, az Illés Akadémia és a Kecskemét között végül csak a gólkülönbség döntött. Gyakorlatilag azonos erősségű csapatokról beszélünk, ám közülük a következő szezontól minden bizonnyal csupán egy lehet tagja az élvonalnak.”
Tóth megemlítette: a jelenlegi rendszerben háromszor találkoznak egymással a legerősebb csapatok, egyszer az alapszakaszban, kétszer a rájátszásban. Az, hogy ez a szám most négyre emelkedik, szerinte nem számottevő különbség. „De való igaz: ezentúl minden egyes meccsen nagy iram és ritmus várható, a gyerekeken nyomás lesz, ami elősegíti az egyéni fejlődésüket. Márpedig Kispesten a karrierépítés a legfontosabb; hogy a fiatalok a lehető leghamarabb készen álljanak az első csapatban való játékra. Ezért összességében üdvözlöm a döntést.”
Ahogyan a Puskás Akadémián edzősködő Vincze István (címlapfotó: pfla.hu) is örül. Szerinte egyértelműen a felsőházban megszokott színvonalú mérkőzésekre van szükségük a gyerekeknek. Ugyanakkor fájlalja, hogy olyan, jelenleg kiscsapatoknak számító műhelyek kerülnek hátrányba, amelyek a korábbi évtizedekben fellegvárnak számítottak.
Az említett problémát Székely Zsoltnak is felvetettük, ám szerinte a változtatások nem a klubok érdekeiről, hanem a játékosok fejlődéséről szólnak. „Egyébként meg továbbra is szabad marad a verseny, a bajnokságok nyitottak. Elismerem, hogy a nagyobb, erősebb piaci szereplő előnyben van a kisebbel szemben. De az élet melyik területén nincs így?”
Schindler Szabolcs • Forrás: vkla.hu
A Vasas Kubala Akadémián tevékenykedő Schindler Szabolcs úgy véli, a döntéssel a szövetség egyértelműen letette a voksát az elitképzés mellett. „Az utánpótlás színvonala várhatóan emelkedni fog, a játékosok fejlődése gyorsul. Ezzel centralizáljuk a rendszert, az összes tehetség az első osztályban játszhat, a srácok elősegítik egymás fejlődését. Azonban úgy látom, a nyolc csapattal szűkké válik az elit, nem fedjük le az országot. Ebből a szempontból a tizenkét együttes talán jobb lett volna.”
A szakemberek egyöntetűen úgy gondolják, a módosítás nyomán minden egyes mérkőzésen kiélezett csata várható, csak apróságok döntenek, ami a játékosoktól folyamatos koncentrációt követel. „Fejlettebb futballkultúrákban már jó ideje ilyen meccseket játszanak hétről hétre – mondja Székely. – Szeretnénk a világfutball elitjéhez közeledni, de az új kiírás is arra elegendő csupán, hogy ne nőjön a hátrányunk, vagyis tartsuk a jelenlegi távolságot. De legalább egy lépést már megtettünk a fölfelé vezető úton.”
Hozzáteszi: ahhoz, hogy a különbség idővel csökkenjen, a mostaninál sokkal több nemzetközi mérkőzésre lenne szükség. „Ha belegondolok, három nagy tornát rendeznek évente hazánkban – morfondírozik Tóth. – Ez nagyon kevés. Pedig a külföldi csapatok elleni megméretések általában izgalmasabbak, mint a magyar bajnokság. Az lenne igazi, ha szerda-szombat ritmusban lenne nemzetközi és bajnoki mérkőzésünk is.”
Vincze arra hívta fel a figyelmet: az elmúlt években minden bajnokság előtt módosította a kiírást a szövetség. Ahhoz, hogy a mostani változtatás valóban eredményre vezessen, végre ki kellene tartani valamelyik verzió mellett. „Egyszer a kapu-, máskor a pályaméret nem jó, a lebonyolításon meg állandóan alakítanak. Meg kellene állapodni, és hagyni néhány évig kibontakozni a rendszert, különben soha nem derül ki, hogy jó úton járunk-e.”
