Faragó Péter, a Vasas Akadémia junior-fiúcsapatát bajnoki címig vezető szakember szerint a legjobb fiataloknak minél előbb külföldre kell szerződniük, amíg nem fordul meg a trend, és nem kapnak egyre több szerepet a hazai bajnokságban.
Up-info • Faragó Péterrel, a Vasas Akadémia junior-fiúcsapatát bajnoki címig vezető mesterével készített interjút a kezdo5.hu szakportál, amelyben saját együttesén kívül a sportág utánpótlás-neveléséről is szót ejtett.
A szakember először a juniordöntőről beszélt.
„Az U18-as mezőny rendkívül kiegyenlített volt. Itt mosódnak el legjobban azok a fizikális előnyök, amelyek serdülő- vagy kadetkorosztályban még megvoltak. Az akceleráltakat utolérik növésben, aki jó volt eggyel lejjebb, az már nem biztos, hogy kiemelkedő, de ugyanakkor még mindig az egyéni képességek dominálnak a legtöbb csapatban a felnőttkor küszöbén. Amikor azt mondtam a döntő előtt, hogy sok egy szinten lévő csapat van, azt nem udvariasságból mondtam, hanem mert úgy is gondolom. Láttam csapatokat sokat fejlődni az év során, láttam olyanokat is, amelyekről tudtam, hogy erősek lesznek, és olyan is akadt, aki erős, de nyomás alatt nem tud játszani.”
Faragó Péter a mostani kosárlabdázást is összehasonlította azzal az idővel, amikor még ő is a pályán pattogtatta a labdát.
„Edzői szemmel nézve nem változott sokat a játék a mi juniorkorunk óta. Egyes csapatok nem állnak kiemelkedő képességű egyénekből, ám jellemzően szervezettek és nagyon összerakottak, mások a kiemelkedő játékosaikra építenek. Játékosnevelés céljából nyilván az utóbbi a nyerő. A srácok közül jópáran óriásit fejlődtek, és azt részben maguknak köszönhetik, de egyéni edzőként is tudom, mi munka van benne. A visszajelzés elég jóra sikerült, és végletekig motivált társaság jött össze, amelynek a tagjai közül nem lesz minden srác kosaras, de ha alapvetően értékes emberek lesznek, már megérte.”
A szakember véleménye szerint a Vasas Akadémia és a Rátgéber Akadémia azért jutott el a döntőig, mert nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkezik.
„A vak is láthatta, hogy az EYBL és a nemzetközi meccsek mit jelentettek. Ez a két csapat indul a sorozatban, s vesz részt a küzdelmekben folyamatosan, már évek óta. Nagyon sok tapasztalatot lehet nyerni. Milyen passzok mennek el, hogyan lehet bejátszani a centernek satöbbi. Ezzel edzésen és a komfortzónán belül nem találkoznak a játékosok, csak külső impulzus lehet, ami segít, hogy lássák, mit lehet és mit nem. Persze lehet, hogy nincs igazam, de azt szeretném és akarom hinni, hogy a nemzetközi szereplés miatt van így.”
Faragó Péter a játékosok jövőjét firtató kérdésre is figyelemre méltó választ adott.
„Jósolni nem tudok, csak elmondani a két lehetséges utat. Az egyik, hogy azok a játékosok, akik kiemelkedőek és nem szerepjátékosok, hanem egy-egy csapat életét meghatározhatják egy-egy időszakra, azok megkapják-e azt a bizalmat és szerepet, amelyet kellene, mernek-e rájuk építeni. Ez azért valószínűtlen, mert ilyen poszton általában külföldi játékos van, és a srácoknak, ha megfelelnek is más szerepben, egy idő után mégis korlátozódik a játékuk, így pedig messze nem futják ki a bennük lévő potenciált. A másik út, hogy a legtehetségesebbek már 16 évesen kimennek külföldre vagy 18 évesen esetleg az NCAA-t választják. Hiába sajnos, a szurkolók türelmetlenek, a sportvezetők is türelmetlenek. Idén és már azelőtt is igaz volt, hogy a PVSK-n, a MAFC-on, valamint a Falcón kívül más nem épített be meghatározóbb magyar fiatalokat.”
És hogy miért van ez így?
„Ameddig kis költségvetésből tisztán magyarokból álló csapat, esetleg egy-két külföldivel, meg nem mutatja, hogy ez járható út itthon, addig senki nem fogja követni ezt a trendet, ha egyáltalán trend lesz belőle. Érdekes megfigyelni, hogy a szerepjátékosok sokkal jobban helyt állnak a magyar felnőttbajnokságban, mint a kiemelkedő képességűek. Az sem jó út, ha valaki bűn gyenge kieső csapatban dobálózik negyven percen keresztül. Nem jó irány, mert bekerül egy rendszerbe, és nem tud változtatni. Az út az lenne, hogy négy jó játékos mellett kell ezeknek a srácoknak egyre több teret adni. Érdekes ellentmondások vannak, de egyre inkább azt gondolom, hogy az irány a legjobbaknak a külföld, ahhoz pedig az kell, hogy 14-15 évesen már a nemzetközi meccseken és kupákban megismerjék a nevüket, mint az olasz, török és spanyol gyerekekét.”
A teljes interjú ITT olvasható.
