Egy hétvége, két megdöbbentő baleset: előbb 14, majd 16 éves labdarúgó fulladt meg majdnem, ártalmatlan ütközést követően. Az edzők, bírók segítsége megmentette őket, ám az esetek apropóján érdemes átgondolni, mi a teendő hasonló helyzetekben. Dr. Kurutz Andrea, a Sportkórház adjunktusa szerint már a fiatalokat is meg kellene tanítani az alapvető életmentési tudnivalókra.
reb • A múlt hét végén kétszer is csak a jelenlévők lélekjelenlétén múlt, hogy nem haltak meg utánpótláskorú labdarúgók a pályán. Előbb a Nagykáta–Gyömrő Pest megyei U16-os első osztályú mérkőzésen Juhász Bálint ütközött szerencsétlenül az egyik játékossal: a 14 éves focista elájult, s a nyelve hátracsúszott. Edzője, Kuprák János és a bíró, Józan Csaba egy néző segítségével, együttes erővel – különös, de még a játékvezetői sárga lapot is „életmentő” eszközként használva – szétfeszítették a száját, és szabaddá tették a torkát, így néhány perc alatt jobban lett a fiú.
Az esetet kisvártatva másik is követte: Makón a másodosztályú U19-es bajnokság Maros-menti UFC–Szegedi EOL mérkőzésén történt majdnem tragédia. A 16 esztendős Nagy-György Balázs szerencsétlenül ütközött saját kapusával, s ájultában az ő nyelve is hátracsúszott. Ekkor a partjelző zászlaját vetették be, hogy szétfeszítsék a száját.
Köszönhetően az edzőnek és a bírónak, Nagykátán sem történt tragédia • Forrás: facebook.com
A két történetben közös, hogy olyan ütközések miatt kerültek földre a fiatalok, amelyek bármelyik mérkőzésen megtörténhetnek. A mindennapi esetek azonban ritkán okoznak ilyen súlyos problémát, s különösen nem ilyen gyors egymásutánban.
„Hallottam a történtekről, de fontos tisztázni: az a köznyelvben elterjedt pontatlan megfogalmazás, hogy az illető lenyeli a nyelvét – magyarázza dr. Kurutz Andrea, az Országos Sportegészségügyi Intézet (Sportkórház) sportorvosi végzettséggel is rendelkező adjunktusa, az aneszteziológiai részleg vezetője. – Bármilyen ütközés, összefejelés következtében eszméletvesztés léphet fel. Ilyen állapotban az ember nem tud nyelni, ekkor a nyelv elveszítheti a tónusát, s magától hátracsúszhat.”
Bár mindkét mérkőzésen sikerült megmenteni a fiúkat a legrosszabbtól, a doktornő kissé megütközve hallgatta a sárgalap és a partjelzői zászló használatát:
„Óvatosan kell bánni az ilyen eszközökkel, hiszen könnyedén sérülést lehet okozni velük. Ilyenkor egyértelműen az a legfontosabb, hogy amennyiben az ájult sportolónak van légzése és keringése, ugyanakkor nincs koponya-, gerinc- vagy medencesérülése, akkor stabil oldalfekvésbe kell helyezni úgy, hogy az orra és a szája kissé a föld felé nézzen. Ha pedig az említett sérülések nem teszik lehetővé az oldalfekvést, az állcsúcsot kell felfelé megemelni. A nyelv mindkét verzióban magától visszakerül a helyére.”
Kurutz doktornő szerint az autóvezetőknek is tisztában kell lenniük az életmentés említett „alapgyakorlataival”, mint ahogyan az edzői végzettség megszerzésének is kritériuma az egészségügyi képesítés megszerzése.
„Sajnos, idehaza az elsősegélynyújtási ismeretek igen alacsony szintűek. Fontos volna, hogy már akár a hetedik-nyolcadik osztályos vagy középiskolás gyerekek is megtanulják az elemi életmentési tudnivalókat az iskolában.”
A testi kontaktus miatt a különböző küzdősportok mellett a kézilabda és a labdarúgás is veszélyesnek számít, életkorban ugyanakkor nincs különbség: fiatalokkal vagy felnőttekkel éppen úgy megtörténhet hasonlóan szerencsétlen eset. Ám ahogyan a makóiak edzője, Brakszatórisz András megjegyezte: érdemes elgondolkodni, miért nem kötelező elsősegélyért felelős személyt alkalmazni minden mérkőzésen.
A Sportkórház régóta szervez évente több alkalommal térítésmentes, alapfokú újraélesztési tanfolyamot a sportszövetségek egészségügyi végzettségű és azzal nem rendelkező munkatársainak.
