Retro
2016. augusztus 11. csütörtök, 21:14
Szerző: Gellérfi-Csizmadia Gergő
Nem, ma nem Nick Heidfeldnek van születésnapja, hanem annak a Lucas di Grassinak, aki három kategóriában is bizonyított, az F1-ben is megfordult, de soha nem szerzett még bajnoki címet sehol.
Az 1984-ben épp ezen a napon született brazil Lucas di Grassi 2002-ben lépett elő a gokartozás világából, s tehetsége alapján hihetetlen, de soha semmilyen sorozatban nem ünnepelhetett bajnoki címet, sőt e szűk másfél évtized alatt kevesebb, mint 20 alkalommal pezsgőzhetett a dobogó tetején. Tekintsük át, hol, hogyan és kik ellen nem győzött a szélvészgyors brazil, aki a 2015-2016-os Formula-E-szezonban az autósport történetének egyik legelképesztőbb szezonzáróján maradt alul.
A történet két ezüstéremmel kezdődött: 2002-ben a brazil Formula Renault-ban a később semmilyen jelentős eredményt el nem érő Sergio Jimenez, majd egy évvel később a dél-amerikai F3-ban a hasonlóképpen eltűnő Danilo Dirani győzte le – di Grassi előbb 2, utóbb 1 futamot nyert. Egy évvel később már Európában versenyzett, a brit F3-ban szerzett nyolcadik helyet két győzelemmel – erős mezőny volt, többek közt Will Powert is megelőzte, míg a bajnok Nelsinho Piquet lett.
Ebben az évben egy komoly sikert azért elkönyvelhetett, hiszen Premat és Kubica mögött a harmadik helyen zárta a híres Makaói Nagydíjat, melyet a következő esztendőben meg is nyert a lengyelt és Vettelt megelőzve. A szezont az F3-as Euroszériában versenyezte végig, ahol egy győzelmet gyűjtve lett harmadik a verhetetlen Lewis Hamilton és Adrian Sutil mögött.
Következett négy év a GP2-ben, melyek közül a másodikat egyből ezüstérmesként zárt Timo Glock mögött, a következőt pedig meg is nyerhette volna, ha az első hat futamot nem kényszerül kihagyni – így is harmadik lett, mindössze 13 ponttal elmaradva a bajnok Pantano és eggyel Bruno Senna mögött. 2009-ben ismét teljes idényt futott, melyben Hülkenberg és Petrov mögött lett harmadik, s három összetett dobogóval, valamint öt győzelemmel a háta mögött érkezhetett meg a Formula-1-be.
A Virginnél töltött esztendő törést jelentett a karrierjében, nem tudta megvetni a lábát a királykategóriában, a 2011-es évet pedig teljesen kihagyta ami a versenyzést illeti, hiszen a Pirellinek végzett tesztmunkát. Az Audi dobott neki mentőövet, 2012-ben beugróként mutatkozhatott be a WEC-ben, 2013-ban a gyár harmadik egységének pilótájaként szerzett dobogót Le Mans-ban, s úgy meggyőzte a négykarikásokat, hogy ő lett Allan McNish utódja 2014-től kezdve.
Abban az évben következett egy második hely a 24 óráson Lottererék mögött, de a bajnokágot csak a negyedik helyen zárta az egység, akárcsak egy évvel később. Első WEC-futamgyőzelmére egészen 2016-ig kellett várnia, idén Duval és Jarvis partnereként Spában sikerült a csúcsra érni. Időközben az FIA elektromos sorozatának egyik legjobbja lett, ő nyerte a Formula-E történetének első futamát, de a bajnoki címről mindkét szezonban lemaradt – elsősorban egy-egy önhibáján kívüli kizárásának köszönhetően, bár a második szezon zárója ennél jóval összetettebb történet volt, de ezt már sokszor megénekeltük…
