Újabb fejezet íródik a zalaegerszegi jégkorongsport történetében. E szezontól már az U20-as bajnokságban is szerepeltet csapatot a Zalai Titánok. Ezzel a lépéssel megint közelebb kerültek Egerszegen a nagy álom megvalósítása, azaz a felnőtt csapat életre hívása felé.
STJ • 2016. szeptember 14. piros betűkkel kerül be a zalaegerszegi jégkorongsport történelemkönyvébe. Ezen a napon vívta ugyanis első bajnoki mérkőzését a Zalai Titánok U20-as együttese, ráadásul hazai környezetben, a Zalaegerszegi Jégcsarnokban. Az ellenfél Vasas-Continental volt. Noha az osztrák junior ligában, az EBYSL-ben is versenyző, két évvel ezelőtti bajnoki ezüstérmes piros-kékek 7-0-ra nyertek, ez alkalommal a vesztes fél is joggal ünnepelhetett. Újabb mérföldkőhöz érkeztek Zalaegerszegen, egy lépéssel megint közelebb kerültek a nagy álom megvalósításához, hogy az ez idáig utánpótláscentrumként számon tartott zalai fővárosnak legyen felnőtt gárdája is.
A zalaegerszegi hokival a kétezres évek első évtizedében sűrűn foglalkozott a sajtó. Először azért, mert a hazai hokipápa, Kercsó Árpád áttette a székhelyét Zalába, és nekifogott egy újabb jégkorongbázis felépítésének. Aztán meg azért, mert a kínzó pénzhiány miatt a kísérlet félbe maradt. 2008-ban már annyira kritikussá vált a helyzet, hogy a jégpályán edzés közben kapcsolták ki az áramot. Kercsó Árpád távozott, a zalaegerszegi hoki azonban nem tűnt el a térképről, sikerült az újrakezdés, és ma már a város a délnyugati régió utánpótlás-fellegvára.
A zalaegerszegi jégkorongélet egyik markáns szereplője Csata Csaba. A székelyföldi Gyergyócsomafalváról származó szakember neve ismerősen csenghet mindazoknak, akik ismerik a magyar hoki világát. Egyik meghatározó játékosa volt a Dunaferrnek, a dunaújvárosiakkal kétszer is magyar bajnokságot ünnepelhetett. Megfordult Jászberényben és Újpesten is, és tagja volt a C csoportos vb-n szereplő román válogatottnak. Már játékosként elkezdett edzősködni, Zalaegerszegen az ötödik szezonját tapossa.
„Amikor megérkeztem a városba, a Zalai Titánoknál három kollégám 80-85 gyerekkel foglalkozott – mondta Csata Csaba. – Immár öten vagyunk, az U20-asok szakmai irányításába ugyanis Szabó István, vagy ahogy a hoki világában mindenki ismeri, Szabó Coca is bekapcsolódott. Jelenleg százhúsz gyerekkel foglalkozunk, sajnos lányhokisunk egyelőre nagyon kevés van, de a lányok létszámát is szeretnénk növelni.”
A klubot egy alapítvány működteti, és persze óriási segítséget jelent a TAO-támogatás is. Mivel a korábbi toborzómódszer nem volt igazán hatékony, tavaly elindították az oviprogramot. Ennek keretében a város nagycsoportos óvodásait tanítják meg korcsolyázni, és aki közülük kedvet érez ahhoz, hogy kipróbálja a hokit, tárt karokkal fogadják. Első próbálkozásra húsz kisgyerek választotta a jégkorongot, ők már elsős általános iskolások. Csata Csaba szerint a cél az, hogy évente harminc fővel bővüljön a létszám, mert akkor minden korosztályban lesz elegendő számú játékos. A Zalai Titánok társulata alapvetően a városból toborzódott, csupán néhány U14-es és U16-os korú fiatal van, aki Szombathelyről jár át, ahol egyelőre mindössze három hónapig tart a jeges idény.
Csata Csaba elmondta, valamennyi csapatukra büszkék, de szakmailag most az U16-os gárda a legerősebb. Ez nem csupán megérzés, a jégen is bizonyított már a társaság. Mert noha egy meccs még hátra van a selejtezőből, immár bizonyos, hogy a Zalai Titánok a korosztály legjobb együtteseit tömörítő A csoportban versenyezhet ebben a bajnokságban. A bekerülést jelentő győzelmet a múlt hét végén a Ferencváros ellen aratták. Erre a szezonra a középmezőnyt célozták meg, a 6-7. hely valamelyikén szeretnének végezni.
Ami az új csapatot, az U20-at illeti, Csata Csaba szerint a mostani tanulóév lesz. Mivel e korosztályban csak tíz hokisuk volt, Erdélyből négy, Győrből pedig egy játékost igazoltak, hogy meglegyen a kellő létszám. Roppant nehéz feladat előtt állnak, hiszen az U20-as mezőnyben olyan, profi körülmények között készülő együttesekkel is versenyezniük kell, mint a Fehérvár, a Vasas vagy éppen a MAC. Mivel a Titánok játékosai tanulás vagy munka mellett, esténként edzenek, a csapat célja nem lehet más, mint a becsületes helytállás. A klubvezetőség feltétlenül szeretné együtt tartani a társulatot, hiszen jövőre elindul az U25-ös bajnokság is, vagyis lesz még idő arra, hogy a fiatalok beleerősödjenek a felnőtt hokiba.
A nem titkolt álom ugyanis az, hogy belátható időn belül felnőtt csapata legyen Zalaegerszegnek. Csata Csaba úgy véli, optimális esetben három-négy év múlva életre kelhet a felnőtt együttes is, ami nem csupán presztízskérdés: nagyon fontos, hogy a fiatalok helyben is lássanak maguk előtt szakmai perspektívát. Ugyanakkor egy felnőtt csapat versenyeztetése alapvetően pénzkérdés. A szakember szerint lehetséges forgatókönyv, hogy a város és szponzorok segítségével egyből az ob I-re nevezzenek, de elképzelhető a debreceni modell követése is. Az ottani hokiklub éveket húzott le türelemmel az ob II-ben, s amikor megnyíltak a pénztárcák, fellépett a legjobbak közé.
Egy felnőtt gárda helyben is sokat segítene a sportág népszerűsítésében, Csata Csaba szerint ugyanis még mindig vannak a városban, akik nem is tudnak a hoki létezéséről. Emiatt sok kissrác eleve a városban igen népszerű futballt vagy kosárlabdát választja; e két sportággal kell elsősorban versenyt futnia a Zalai Titánoknak a gyerekekért. A helyzet azonban korántsem reménytelen, hiszen a körülmények megfelelőek, van elegendő jégidő, nincs tehát akadálya a létszám további bővítésének. Nem véletlen, hogy az aktív hokinak már öregfiúk szinten is búcsút intő Csata Csabának, ha lehetne egy kívánsága, azt mondaná: jöjjön minél több gyermek jégkorongozni Zalaegerszegen!