Húsz éves, védőből lett középpályás, most pedig a világ legerősebb bajnokságának címvédőjénél bizonyíthat. Wilfred Ndidi a belga Genket hagyta ott a Leicester City kedvéért, mi pedig utánajártunk, hogyan lett az „új Yaya Touré” lagosi tiniből Nigéria új üdvöskéje.
Majer Dániel • Wilfred Ndidit amióta Európába érkezett, a koránál érettebb futballistának tartották, aki nagyon jól lát a pályán. A nigériai futballista december elején múlt húsz éves, története pedig tündérmesébe illő: pár év alatt került Lagosból Leicesterbe, a Premier League címvédő együttesébe.
Sokat mosolyog • Forrás: nigerianews360.com
A „Teddy mackó” becenévre hallgató Ndidit a pályán harcias játékosként, azon kívül viszont szégyenlős, szerethető emberként jellemezték társai a belga Genkben. Nagyon fog nekik hiányozni, és nemcsak azért, mert a tréfáik és az ugratásaik kedvenc célpontja volt – egyszer egy csapatösszetartáson, miután a többiek észrevették a nem behúzott cipzárt, mérföldeket sétált gyanútlanul, virágokkal teletömött hátizsákkal –, hanem azért is, mert elbűvölő személyiséget ismerhettek meg benne.
A ma már a Manchester United scoutjaként dolgozó Roland Janssen lett rá figyelmes a nigériai Lagosban, egy, az ország több mint tíz akadémiájának 250-nél több fiatalját felvonultató tornán. Az akkor még a Genknek dolgozó megfigyelő sok ígéretes futballistát látott, az 16 éves Ndidiről azonban nem tudta levenni a szemét. „Azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A döntőt megelőzően az akadémiája csapatában játszott mérkőzést az egyik első osztályú lagosi együttes ellen, és a nyugodtság, amellyel futballozott, teljességgel szokatlan volt egy, az ő korában járó afrikai játékostól. Többnyire amikor tudják, hogy európai megfigyelők ülnek a lelátón, túlságosan bizonyítani akarnak, és elkezdenek térdmagasságban belevetődni a szerelésekbe. Ő azonban hátulról irányított, számos pontos hosszú labdát küldött előre. Remek teljesítményt nyújtott a nála öt-tíz évvel idősebbek között.”
Janssen próbajátékra invitálta a fiút 2014 februárjában. A Genk külföldiekre vonatkozó válogatási elvei rendkívül szigorúak, a Belgiumon kívülről érkezett játékosoknak sokkal jobbnak kell lenniük a hazai labdarúgóknál ahhoz, hogy szerződést kapjanak. A klub egyébként olyan, mára sztárcsapatokban játszó futballistákat nevelt ki, mint Kevin De Bruyne, Thibaut Courtois, Yannick Carrasco, vagy Divock Origi. Ndidi első látogatásakor a tartalékokkal edzett, edzője, Domencio Olivieri pedig nem ájult el tőle első látásra. „Mindenképpen olyan játékosnak tűnt, akit érdemes figyelemmel követni, de nem éreztem úgy, hogy hűha, micsoda nagy tehetséggel van dolgunk. Az ugróadottságai elképesztőek voltak, de a passzolós feladatok alatt igencsak szenvedett. Aztán az egyik felkészülési mérkőzés után megváltozott róla a véleményem. Először akkor keltette bennem azt a benyomást, hogy topjátékos lehet belőle. Csak úgy lubickolt a labdaszerzésekben, a hosszú lábaival mindenhova odaért, olyan volt mint egy polip. Nagyon nyitott szellemiségű srác, azonnal beilleszkedett a közösségbe, minden tanácsra nyitott, a munkamorálja pedig kiemelkedő.”
A pályán nem ismer kegyelmet • Fotó: Getty Images
Egészen tizennyolc éves koráig azonban nem igazolhatta le a klub, az EU-n kívüli országból érkezett külföldiek esetében ugyanis ez a szabály. „Nagyon türelmetlen volt. Egy hónappal a próbajátéka után külföldi számról érkezett hívás a telefonomra. Kiderült, hogy ő az, és csak azért telefonált, hogy megköszönje a lehetőséget. Ez volt az első alkalom, hogy próbajátékos emiatt felhívott, ráadásul akkor még nem is tudta, hogy szerződtetni akarjuk. De az ő személyisége egyszerűen ilyen” – mondta róla Janssen.
Egy évvel az első látogatása után végül 78 ezer fontért leigazolta a Genk, egy hónappal később pedig a bemutatkozására is sor került a belga élvonalban. Ugyan még nem állt készen, a sok sérült miatt Alex McLeish vezetőedző kénytelen volt balhátvéd poszton a kezdőcsapatba nevezni. „Máig emlékszem, hogy hetven perc után mindenféle görcsei voltak” – idézte fel McLeish. Az idény végén a csapat a szurkolók bánatára nem jutott be a felsőházi rájátszásba, ami azonban kapóra jött Ndidinek, az alsóházi küzdelmekben ugyanis sok fiatal kapott bizonyítási lehetőséget. Jó benyomást tett a védelem közepén, a nyári szünetben pedig extra edzéseket végzett, jó formában tért vissza az előszezonra, kitűnően teljesített a fizikai felméréseken, és meggyőzte az időközben kinevezett új edzőt, Peter Maest is.
„Akadt, aki eligazolt, mások sérültek voltak, nekem viszont szükségem volt jó védekező középpályásra. Észrevettem, hogy remek az állóképessége, képes egyensúlyt teremteni a csapatrészek között, és a passzolási mutatói is megfelelőek. Tudja olvasni a játékot, ami nagyon ritka tizenkilenc éves korban” – jellemezte Maes, aki gyakran hasonlította a szintén a belga bajnokságban nevelkedett Yaya Touréhoz, kijelentve: Ndidi Európa legjobbjai közé emelkedhet.
Az első teljes szezonjában mindenkit elkápráztatott, a Luminus Arénában rendszeres vendéggé váltak a topklubok megfigyelői, akiket Ndidi tavaly ősszel, az Európa Liga csoportkörében nyújtott teljesítményével győzött meg véglegesen, miután mindenkinél több szerelés és labdaszerzés került a neve mellé az egész mezőnyben. A versenyfutást végül a Premier League aktuális bajnoka, a Leicester City nyerte, aki több mint 190-szer annyit – 15 millió fontot – fizetett érte annál, mint amennyiért a belga klub két éve szerződtette.
