Nem mindennapi sportemberről van szó, hiszen a női nagypályás labdarúgó válogatott meghatározó tagja volt évekig, majd futsalban is szerepelt a csehek elleni, eddigi egyetlen találkozón, de lábteniszben is meghívást kapott a nemzeti csapatba, amelynek tagjaként az idén októberben rendezett nagyváradi Európa-bajnokságon egy ezüst- és egy bronzéremmel gazdagíthatta gyűjteményét. Technikailag és taktikailag is remekül képzett, kitűnően lát a pályán és nem mehetünk el szó nélkül a teherbírása mellett sem.
– Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a labdarúgással?
– A grundon a srácok szerettették meg velem ezt a sportot. Kilenc éves koromban kezdtem el egyesületben játszani, ez a László Kórház volt, de másfél év múlva abbahagytam, mert párhuzamosan űztem még egy sportot: asztaliteniszeztem a KSI-ben. Nem bírtam azonban elszakadni a labdarúgástól, és ha jól emlékszem 1994-ben ismét elmentem egy klubhoz, a Pepita Sárkányokhoz, amely az NB II-ben szerepelt. Ettől kezdve már folyamatosan játszottam, csak a labdarúgásra koncentráltam. Ezzel a csapattal feljutottunk az első osztályba, és akkor vett észre a Femina. Átigazoltam hozzájuk és bekerültem a nagypályás válogatottba is. Volt egy kétéves kitérőm Szombarthelyre, a Viktóriához, nyitni szerettem volna Ausztria felé, és megismerni egy másik csapatot, más játékstílust. Jól éreztem ott is magam.
– Mióta futsalozol?
– Pontosan nem tudom megmondani, de hat vagy hét éve ismerkedtem meg a sportággal, és 2004 januárjában igazolt le hivatalosan is az Univerzum.
– Korábban volt-e részed hasonló elismerésben?
– Kisebb tornákon voltam legjobb játékos vagy éppen gólkirálynő, de ekkora megtiszteltetés még sohasem ért. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat azoknak, akik engem tartottak idén a legjobbnak.
– Milyennek látod a női futsalt Magyarországon?
– Nehéz a helyzet, kevés a támogatottsága. Eddig mi a futsalt sajnos olyan formában űztük, mintha 5+1-ben játszanánk. A futsal egy teljesen más műfaj: a futsalt tanulni kell… Különböző játékszituációk vannak, alapgyakorlatok, amelyet a játékosok kreativitása dobhat fel, s ezeket mind meg kell tanulni, gyakorolni edzéseken, de ehhez még nekünk sok idő kell. Gyerekcipőben járunk, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél szebb és élvezhetőbb játékot adjunk a nézőknek.
– Hogyan értékeled ezt az évet, a saját játékodat?
– Úgy érzem, hogy a tavalyi szereplésem a bajnokságban jobban sikerült, de ebben az évben is igyekeztem mindent megtenni, hogy a klubom elégedett legyen velem, és ezáltal a női futsalban tevékenykedő vezetők is. Ezt a címet az Univerzum szakmai stábja, a csapattársak és a válogatottban Tóth Károlytól tanult dolgok nélkül nem értem volna el.
– Bajnokok voltatok idén, most második helyen álltok, meg lehet-e ismételni újra a címeteket?
– Úgy gondolom, hogy nincs veszve még semmi, hátra van egy tavasz és egy rájátszás. Talán egy picivel nehezebb lesz, mint tavaly, hiszen a Vesta igencsak megerősödött, kitűnő játékosokkal rendelkeznek, de ettől még izgalmasabb lesz a bajnokság. Úgy gondolom, hogy a Tolna és a Miskolc érhet oda még a rájátszásba.
– Mi volt a legemlékezetesebb pillanat számodra ebben az évben?
– Nem idénről mondanék, inkább a futsalos pályafutásom legemlékezetesebb pillanatát emelném ki, hiszen maradandó élmény számomra, amikor pályára léphettem címeres mezben a csehek ellen. Remélem lesz még lehetőségem rá a jövőben…
XLsport –
Forrás: www.futsal-hungary.hu
