Valamelyik előző számban jól megmondtam a nagyvilágnak – persze szépen és pontokba szedve – hogy hogyan kell viselkedni velünk, cukkerekkel szemben. El kellett telnie pár hónapnak, mire rájöttem, hogy pont azt csináltam, amit utálok. Másoknak magyarázom, hogy mit szabad mondani, meg mit nem, közben megfeledkeztem arról, hogy nekünk is van ezzel dolgunk, nem csak a világnak! Szóval jöjjön most egy önkritikus, hétpontos “Hogyan légy cuki!”
1. Ne szégyelld! Egész pontosan azért, mert semmi okod rá! Nem büntiből kaptad, mert rosszul viselkedtél és tudom, hihetetlen, de ezzel a világ tisztában van! Ráadásul nem látszik. Sokan cserélnének veled ezért!
2. Ne takarózz vele! Tudom, csábítóan hangzik a megfelelő pillanatban – pl. ha elaludtál, elbénáztad, kudarc ért, más jobb volt, stb… – kijátszani ezt az adut: “Jaj, tudod, cukros vagyok….” Aha… Én is. Szóval, ne színészkedjünk, mint a nem felrúgott focista! Ha kell, méltósággal veszítsünk, de ezt ne keverjük bele!
3. Tanuld ki a szakmát! Cukkernek lenni nem egy wellness hétvége! De pl. anyának lenni sem mindig az! Vagy autószerelőnek, vagy csillagásznak! Ez egy szakma, amit nem fizetésért tanulsz meg, vagy a jó jegyért, hanem azért, hogy minőségi életet élj! Fogd fel úgy, hogy egy szakmával többel bírsz azoknál, akiknél nincs probléma a csokival!
4. Mesélj! Nem találkoztam még olyan emberrel, aki mikor megtudta, hogy cukker vagyok, ne lett volna érdeklődő! Tudatosan készülök egyszerű példákkal, mint a mérleghinta, amin egy szendvics játszik egyensúlyosdit a beadott inzulinnal, vagy az “én autómban rossz a tempomat” példám, ami arról szól hogy saját magamnak kell tartanom ugyanazt a sebességet az emelkedőn és a lejtőn is, mert sajna elromlott a tempomatom. Minden ember, aki megérti a cukorbetegség alapjait közelebb kerül mások és a saját egészségéhez! Hány “végre megértettem!” arcot láttam már életemben! Oszlatni kell a homályt, mert egyre többen vagyunk, többen leszünk a klubban…
5. Mérlegelj! Nem (csak) a súlyodra gondolok! Cukkernek lenni egy pont az egyenesen, aminek egyik vége a “vércukormérővel alszom és fejben szorzok törtet” a másik vége pedig a “kit érdekel?” Az egyik véglet, hogy szép cukraim lesznek, de közben elfelejtettem élni, a másik pedig a látszólag gondtalan élet – súlyos, akár halálos szövődményekkel a félpályánál. Ki kell matekolnunk azt a pontot, ahol védve vagyunk a káros szövődményektől, de még nem lett matek könyv a fejünkből! A sokat emlegetett arany középút.
6. Told ki a határaidat! Minden olyan dolog előre visz, ami kihívással párosul! Én sportot csináltam ebből gyerekkoromban és teszem ezt a mai napig is! Nem vagyok senki és mindenki vagyok! Ha elérek valamit, az minden cukker diadala és azokat is elgondolkodtatja, akik tudatlanságukban kevesebbet gondolnak rólunk! Nincs beszédesebb egy élő példánál!
7. Nyelvtanozz! Életedben a cukorbeteg szó ne legyen alany! Én nem vagyok “a”cukorbeteg! Én egy ember vagyok, akit nem ez határoz meg, nem ez a lényegem! Nem azonosítom magam vele! A cukorbeteg legyen csak egy melléknév a sorban a barna hajú és a kicsit hiú mellett!
