A Csanádi iskola nagy napja: világklasszisaikat fogadhatták

Rendkívüli nap volt szerdán a Csanádi Árpád 12 évfolyamos tanintézményben. Nem egyszerűen azért, mert három, olimpiai érmekkel is rendelkező, kiváló sportember látogatott el a zuglói Őrnagy utcába, hanem azért is, mert mindhárman – Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor és Módos Péter – valamikor ebbe az iskolába jártak.

Balról: Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor, Módos Péter (fotó: jochapress)

Az olimpiai élménybeszámolót kivételes érdeklődés előzte meg: az iskola szinte teljes tanári kara is ott nyomorgott az igazgató, Rúzsa Sándor úrral az élen a minden talpalatnyi helyet elfoglalt diákok előtt, mellett, mögött. Több, már nyugdíjba volt tanár is eljött, hogy találkozhasson korábbi tanítványaival.

Mindhárom meghívott kivételes beszédkészségről is tanúságot tett. A sort Módos Péter jelenlegi szövetségi kapitány nyitotta meg, aki kellemesen emlékezett vissza az iskolában eltöltött évekre és külön kiemelte az akkori igazgató – azt iskola létrejöttében és felfejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Schlegel Oszkár – Oszi bácsi – nevét.

Az i9skola torna termébe kétszázan zsúfolódtak be (fotó: jochapress)

Lőrincz Tamás azt hangsúlyozta, hogy amint meghallotta a meghívás tényét, azonnal jó érzés futott át rajta és ez a kellemes hangulat tovább erősödött benne, végig sétálva az épület folyosóin, szembe találkozva számos tanárával. Ismételten elmondta, mennyire szükség volt erre az iskolára és az itt tanító tanárokra ahhoz, hogy ők a kettős feladatot – az iskolai és a versenysport támasztotta követelményeket – egyaránt sikerrel oldhassák meg.

Nem mindenhol kaptuk volna meg azt a segítség özönt, amiben itt részünk volt és ezt igyekszünk is nem elfelejteni – mondta Tamás.

Fivére, Viktor is megerősítette a Tamás által felemlítetteket, aki többek között ezt is elmondta:

–  Visszagondolva a tanulmányi időszak szép emlékeire, az eseményre készülve engem is megrohantak az akkori történések. Küzdelmes, kemény éveket töltöttünk el itt, a Csanádiban, de jó szívvel és hangulatban gondolunk vissza ezekre az évekre.

Lőrincz Tamás a tokiói aranyéremmel, mellette öccse, Viktor (fotó: jochapress)

Miközben a 2021-es olimpia történéseit vetítéseken keresztül visszanézhették a tanulók, Tamás konkrét esetet is felelevenített:

Harmadikos gimnazistaként csaknem komolyabb baleset ért. Angol tanárom ugyanis néhány héttel a tanév vége előtt megsúgta, hogy ezzel a tudással nem tud engem tovább engedni. Némi alkudozás után az utolsó írásbeli eredményére hagytuk a végső döntést, amire a későbbi feleségemmel igen intenzíven fel is készültem. A tanár úr megdöbbenten látta, hogy egyértelműen a szint fölé sikerült jutnom és csodálkozott, hogy amit ő három év alatt nem ért el, azt egy hölgy két hét alatt produkálja.

A filmek pedig egymást követték, mindenki láthatta a felejthetetlen pillanatokat. Közben sok mindenről szó esett, a beszélgetés vége felé a feleségek szerepe is előkerült. A legfiatalabb Módos Péternek még nincs gyereke, de ő is elismerte, hogy egy jó feleség pótolhatatlan hátországot tud teremteni az évenkénti 8-10 hónapos távollétekhez. Lőrincz Viktort a kislánya ragaszkodása tette igazán boldoggá az olimpiai felkészülés legnehezebb hónapjaiban, míg Lőrincz Tamásnak két gyermeke arca lebegett lelki szemei előtt az edzőtáborokban és a tokiói olimpia szőnyegharcainak perceiben egyaránt.

A hosszúra nyúlt találkozót az ilyenkor elkerülhetetlen aláírások osztogatása és a közös fotók elkészítésének örömteli pillanatai zárták. Az iskola vezetői pedig azt is megnyugtatásként közölték diákjaikkal, hogy ezek a találkozások folytatódni fognak.

Méghozzá a közeljövőben!

(jochapress / Jocha Károly)

Post Views: 21