A portugál Luis Castro a Debreceni Labdarúgó Akadémia új szakmai igazgatója. A 36 éves szakemberrel többek között a debreceni utánpótlásban végzett munkájáról, az általa hozott újításokról és a fiatal magyar labdarúgók helyzetéről beszélgettünk.
Majer Dániel • Július óta Luis Castro irányítja a szakmai munkát Debreceni Labdarúgó Akadémián. A Vitória S. C.-től érkezett portugál szakember célja a saját módszereivel segíteni az utánpótlás fejlődését. Hosszútávon pedig elérni azt, hogy európai szintű játékosok kerüljenek ki a cívisváros műhelyéből.
Nagyjából tizenöt éve dolgozik edzőként,végigjárta a fiatal trénerek ranglétráját, volt a Sporting és a Benfica játékosmegfigyelő stábjának tagja, a Debrecenbe érkezése előtt pedig Portugália egyik legjobb akadémiáján, a Vitória S.C. utánpótlásában tevékenykedett. A civisvárosba onnan származó magyar feleségének köszönhetően látogatott el. „Mondta nekem, hogy régóta nem járt itthon, szeretné meglátogatni az édesapját. Eljöttünk, apósom pedig mindenképpen szerette volna, hogy megnézzem az akadémiát. Találkoztam Herczeg Andrással, beszélgettünk a futballról, érdekelte az otthoni munkám.”
Tulajdonképpen így kezdődött minden, Castroék ezután visszautaztak Portugáliába, a szakembert azonban később meghívták a Debreceni Egyetemre, hogy előadást tartson a magyar futballedzőknek. Ekkor ajánlották fel neki az akadémia szakmai igazgatói posztját.
Célja a képzés minden területének fejlesztése, hogy idővel a nagy európai akadémiákhoz hasonlóan a cívisvárosból is világszinten keresett játékosok kerüljenek ki. „Megpróbálunk valami újat létrehozni. Az akadémiák a labdarúgókért vannak, mindegyikük külön világ, külön projekt. Nekem az a legnagyobb öröm, ha valamelyik korábbi játékosomat viszontlátom a tévében, amint felnőttcsapatban játszik. Szerencsés vagyok, hogy több egykori futballistám ma a portugál élvonalban focizik, néhányuk külföldre igazolt. A legfontosabb, hogy az akadémisták közül minél többen profikarriert futhassanak be. Ha azt mondanák, hogy csak ötödikek leszünk a bajnokságban de négy labdarúgó bemutatkozik az első csapatban, ahelyett, hogy első helyen végzünk és egy ilyen futballista sem lesz, gondolkodás nélkül az elsőt választanám.”
Ahhoz viszont, hogy valakiből topjátékos váljon, a pályán kívül is rengeteget kell tennie. „A profimentalitást elsajátítani nem könnyű. Nézzük meg Ronaldót! Soha nem olvasni róla, hogy szezon közben diszkóban járt, alkoholt fogyasztott és hasonlók. Tudnánk róla, a kamerás telefonok világában gyorsan kiderülne. Megtehetné, semmit nem kell már bizonyítania, idény közben mégsem látjuk őt ilyen helyeken – mondja Castro, majd rátér a magyar és a portugál gyerekek közötti különbségre. – Nálunk soha senki nem mulaszt el edzést, kivéve ha sérült, vagy beteg. Itt viszont normális, ha valaki nem tréningezik, mert másnap dolgozatot ír, vagy nyaralni megy a családjával. A portugál gyerekek nem mennek, ők addig a nagymamájuknál, az unokatestvérüknél laknak. És ez csak egy apróság a sok közül, ami azt mutatja, ők jobban fókuszálnak a profivá válásra.”
És nemcsak a fiatalok esetében akadnak gondok, hanem a felnőttek között is tapasztalhatók hiányosságok. „Az első csapatban látok olyan játékosokat, akik ketchupot vagy majonézt fogyasztanak, miközben az topjátékosnak nem egészséges. Ilyenkor megkérdezik: most tényleg a majonéz a gond? Igen, az is része a nagy egésznek. De fontos a pihenőidő is, mert nem vagyunk gépek. Amikor pihensz, jól kell pihenned, amikor eszel, egészségesen kell enned és amikor edzel, száz százalékot kell nyújtanod.”
Magyarországon jellemzően még a húsz, huszonegy éves labdarúgókat is tehetségként kezelik és sokan ebben a korban kóstolnak bele először a felnőtt futballba. Luis Castro ezt meglehetősen nagy problémának tartja. „Messi tizenhat évesen már játszott a Barcelonában. Az emberek azt mondják: jó, de ő Messi. Rendben van, de az meg a Barcelona, nem a Debrecen, vagy bármelyik másik, kis európai klub. Legutóbb például a Benficában mutatkozott be 1999-es születésű labdarúgó. Magyarországon az idősebbeket preferálják, és az edzőkről is úgy tartják: akkor jó, ha idősebb, mert tapasztalt. Mourinho is fiatalon kezdte, de a német élvonalban is találunk huszonnyolc éves vezetőedzőt.”
„A pályán nem az életkor dönt, hanem amit csinálsz, a döntéseid, a technikai képzettséged. Erre van szükség, Ha Magyarországon tizenhat-tizenhét éves labdarúgók játszanának az első csapatokban, húsz éves korukra tapasztalt futballista válna belőlük, számos kupamérkőzéssel és bajnokival a hátuk mögött, és ha a nagy európai játékoskeresés közben a menedzserek azt látnák, hogy húszéves srác száz élvonalbeli mérkőzéssel rendelkezik, egyből azt mondanák: menjünk, nézzük meg. A csak néhány NB I-es találkozóval bíró huszonegy-huszonkét éves labdarúgók iránt senki nem érdeklődik.”
Állítja: hazánkban sok a tehetséges játékos, akiket be lehetne dobni a mély vízbe. „Az U17-es válogatottban is szerepel két, három, aki megállná a helyét az élvonalban. Természetesen nem egyből a kezdőcsapatban a szezon fontos mérkőzésén, amelyet létkérdés megnyerni. De átlagos bajnokin leülhetnének a padra, és ha az eredmény megengedi, kapnának tíz-tizenöt percet. Amennyiben jól teljesítenek, később húszat, harmincat. Ha ismét fontos találkozó jön és még nem állnak készen, nem játszanak. De ha külföldi klub figyeli őket, azt fogja látni, hogy az első csapatban szerepelnek.”
Ami a debreceni fiatalokat és az akadémiai képzést illeti, a saját módszerét szeretné alkalmazni. „Megvan az elképzelésem, amely kicsit más, mint ami itt megszokott. Természetesen nem ez az egyetlen jó megközelítés, mások véleményére is nyitott vagyok. A edzések első percétől az utolsóig labdával dolgozunk, olyan feladatokat csinálunk, amelyek megegyeznek a mérkőzések játékhelyzeteivel. Apró dolgokat emelünk át a gyakorlatokba a mérkőzésen előforduló szituációkból, figyelve arra, hogy milyen stílusban szeretne játszani a csapat.”
„Az én nézőpontomban a mai futballban a legfontosabb a játékos döntéshozó képessége. Sokan mondják, hogy a labdarúgónak nagynak, erősnek kell lennie. Rendben, de Iniesta kicsi, Messi sem tartozik a legjobbak közé, ami a fizikumot illeti. Akkor kicsinek kell lennie? Ronaldo nagy, Gareth Bale nagy. Gyorsnak kell lennie? Pirlo nem gyors. Az emberek túlságosan a fizikumra koncentrálnak. Természetesen az is nagyon fontos, ha valaki nem fut, az ne futballozzon, de futhatok akár sokat is, ha mindig rossz döntéseket hozok. Amikor az üresen levő csapattársam helyett én inkább ahhoz passzolok, akit három védő vesz körül, már el is veszítettük a labdát. Ezután azt mondom, ő veszítette el, nem én, miközben én hoztam rossz döntést. Tehát a döntéshozás a legfontosabb a futballban, ezen kell sokat dolgozni. Mind védekezésben, mind támadásban tudnod kell hova helyezkedj, mikor kell passzolnod, mikor futnod.”
A labdarúgók mellett az edzők segítését is fontosnak tartja. „Jó dolognak tartom, hogy különböző kultúrákból érkeztek edzők Magyarországra, mert mindannyian hozzá tudnak adni az itteni futball fejlődéséhez. Nem hiszem, hogy a magyar edzők rosszak lennének, az utóbbi években nem tudták honnan megszerezni a szükséges tudást. Én szerencsés vagyok, Portugália tele van magasan képzett szakemberekkel, megnézhetjük az edzéseiket, elolvashatjuk a könyveiket. Magyarországon az elmúlt időszakban nem tudtak kitől tanulni a trénerek. És az egészben az az érdekes, hogy Portugáliában régen nagyon rosszul tanították a futballt, a fizikumot helyezték előtérbe, akár a hadseregben. És ki jött segíteni? Egy magyar edző… ”
Luis Castro nem másra, mint a legendás Guttmann Bélára gondolt, akire a Benficában a mai napig szívesen emlékeznek, noha sokak szerint neki köszönhetik az európai porondon elbukott nyolc finálét. Guttmann ugyanis a lisszaboniakkal elért második BEK-sikerét követően prémiumot követelt a vezetőktől. De nem teljesítették a kérését, a magyar pedig a legenda szerint „elátkozta” a klubot, hogy soha többet ne nyerjen európai kupát.
A debreceniek sokat profitálhatnak tehát a portugálok érkezéséből, merthogy a szakmai igazgató Gilberto Freitas és Roberto Morais személyében két honfitársát is segítségül hívta az akadémiára.
Hogy ők lesznek-e a debreceni „Guttmannok”, az a jövő zenéje.