A delfinember boldogságától a hosszútávfutó szunyókálásáig az év legjei

Fehér Csaba humorát nem értékelték Újpesten, Kunkli Tivadar leterítette az óriást, Lubics Szilvia maratonfutás közben aludt el, de Dzsudzsák Balázs váratlan húzása, vagy a szövetségi kapitánnyal összekevert Szilágyi doktor reakciója szintén nyerő dolog volt a maga kategóriájában. Ilyen is volt a sport 2011-ben. 

Kunkli Tivadar thaibox-világbajnok előbb kirepült a ringből, majd kiütötte a nála egy fejjel magasabb és száz kilóval nehezebb Bob Sappot a K-1 Rules Tournament Budapest küzdősport-gála főmérkőzésén, pedig úgy érezte magát a meccsen, mintha egy kéttonnás gép tolná le a földbe. A magyar harcos ezzel kiérdemelte az év kisembere címet, amely még akkor is jár neki, ha az önmagát Szörnynek nevező Sappet immár szinte mindenhol elpáholják a helyi vagányok.

Ha csak a hatását nézzük, az év vicce szerintünk egyértelműen Fehér Csabáé volt, aki a volt újpesti tulajdonos, Tolnai Sándor őrizetbe vétele után egy játék bilincset vitt be az öltözőbe, poénját azonban nem értékelte a klubvezetés. Először az egész csapatot meg akarták büntetni, ami ugyan nem történt meg, de Fehérnek nem volt tovább maradása a klubnál. 

Sokkal jobban végződött Kanyó Dénes története, aki a hódmezővásárhelyi uszonyos és búvárúszó-vébén világcsúccsal győzött, ám a szabályok szerint rossz helyen ünnepelt, ezért kizárták a versenyből. Bár az örömét még ez sem tudta elrontani, fél óra tárgyalás eredményeképpen végül visszakapta a világbajnoki aranyérmét, így lett ez lett az év hepiendje, amely után Kanyó önfeledten jelentette ki az [origo]-nak: "Delfinember vagyok".

Keserű vége lett viszont a Dél-Afrikában kitört fesztiválhangulatnak, amikor is októberben az egész ország abban a hitben ünnepelt, hogy futballválogatottjuk a Sierra Leone elleni döntetlennel kijutott a 2012-es Afrika-kupára. A meccs után a játékosok hosszú percekig táncoltak a pályán, az ország futballszövetségének elnöke egyenes adásban gratulált a csapatnak, a csatorna kommentátora szintén biztos résztvevőnek hirdette ki a válogatottat. Később aztán kiderült, a 2010-es vb házigazdái nem ismerték a selejtezősorozat egyik szabályát, amely alapaján Dél-Afrika valójában elbukta a selejtezőt, így kénytelen volt megélni az év kijózanodását.

Hasonlóan nagyon tévedett Gaál Gyöngyi játékvezető is, amikor a nőifoci-vb Ausztrália – Egyenlítői-Guinea meccsén az egyik guineai játékos kényelmesen a kezébe vette a labdát a kapuja előtt, a magyar bíró azonban nem ítélt semmit. Gaált hiába készítették fel a torna előtt, hogy "egy női mérkőzésen az átlagosnál abszurdabb helyzetek is előfordulhatnak", mégis neki jutott az év vakfoltja.

Ennél több is kimaradt Lubics Szilviának, aki annak ellenére nyerte meg első magyar nőként a Spartathlon ultramaratoni futóversenyt Athén és Spárta között, hogy elaludt futás közben. A fogorvosként praktizáló háromgyerekes családanyának két holtpontja volt a 246 kilométeres távon, sokszor dögtelepen keresztül, kóbor kutyák világító szempárjaitól kísérve futott éjszakánként, ilyen körülmények között nem is lehet másé az év szunyókálása.

eberebbnek kellett volna lenniük az eszak-karolinai Egyetem sportolóinak, akik megették az év trükkjét. A lacrosse nevű sportág eszak-Amerikában nagy népszerűségnak örvend, a játék lényege, hogy a játékosok egy hálós végű bottal minél több gólt dobjanak az ellenfélnek. A Maryland csapatából Brian Farrell még jóval a veszélyes zóna előtt úgy tett, mintha átjátszaná a labdát Grant Catalino ütőjébe, utóbbi el is indult a kapu irányába, magára vonva a védők figyelmét. A labda azonban Farrellnél maradt, aki Drew Sniderhez passzolt, ő pedig gólt lőtt a meglepett ellenfélnek.

A fenti akciónál a labda helyett a puszta levegőt figyelte a védekező csapat, az év luftja ezzel együtt máshová került. A trinidadi U20-as válogatott Cordell Cato három mexikói védő kicselezése után éppen lőni készült, amikor a mozdulat közben a bal lábával elsodorta a labdát, így hiába lendített, bombagól helyett egy hatalmas esés lett a vége.

Ugyancsak fájdalmas élményekkel gazdagodhatott Larry Hopkins, akit az 52 éves Drewey Bozella agyabugyált el élete első profi bokszmeccsén. Bozella 26 évet ült ártatlanul börtönben, miután 1983-ban letartóztatták egy idős asszony meggyilkolásáért, ám később egy DNS-vizsgálat tisztázta. A korábban csak amatőrként bokszoló amerikai bunyós profiként tért vissza a ringbe, és rögtön olyan ütéseket mutatott be, hogy Hopkins csak úgy kapkodott a levegőben röpködő fogvédője után. Bozella viszont a negyedszázados rabság és az ötödik iksz után behúzta az év debütálását.

Ugyanezen a gálán rendezték az év egyik legjobban várt meccsét, a WBC félnehézsúlyú vb-címéről döntő Bernard Hopkins-Chad Dawson csatát. Ehhez képest a meccs már a második menetben véget ért, és nem egy kiütés miatt: Dawson felkapta és padlóra dobta Hopkinst, aki jelezte, hogy megsérült a válla, és nem tudja folytatni. Bár a bírák kihirdették Dawson TKO-győzelmét, később ezt érvénytelenítették, így Hopkinsnál maradt a vb-cím. 

Nemzetközi mértékkel a profi bokszban alighanem ez az év csalódása, számunkra viszont sokkal inkább Erdei Zsolt kényszerű visszalépése volt az. A kétszeres világbajnok élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt, a felkészülés kellős közepén sérült meg, így nem állhat ki december 31-én Tavoris Cloud ellen. Ennek ellenére nem mondott le a világbajnoki címmeccsről, ahogy az [origo]-nak fogalmazott: "Így nem akarom abbahagyni, ha kell, akkor inkább fél kézzel bokszolok." 

Az év pofonját nem bokszoló adta, hanem a Manchester City, amikor megalázó, 6-1-es verést mért a városi rivális Unitedre annak otthonában. Jonathan Evans kiállításáig csak 1-0-ra vezetett a City, majd szinte tökéletes futballal szedte ízekre az emberhátrányban is támadni próbáló hazaiakat. Az utolsó fél órában öt gólt rámolt be Roberto Mancini együttese a bajnoknak.

Valósággal sokkolta az országot, amikor bebizonyosodott, hogy Dzsudzsák Balázs a PSV-től a dagesztáni Anzsi Mahacskalához igazol, a hír hatására elszabadult indulatokat látva már akkor egyértelmű volt, hogy ez lesz az év szenzációja. A magyar szélső pár nap után arról számolt be, hogy napi 24 órán át lesik minden kívánságát, a csapaton belül is jó a megítélése, edzője pedig kezdőként számít rá a bajnokságban. Aztán az edzőt elküldték, Dzsudzsák kulcscsontja eltört, így összesen csupán 397 percet játszhatott az Anzsi bajnokijain. Egyelőre.

Ha nem is vetekedhetett Dzsudzsák eligazolásával, azért nagyot szólt Leo Beenhakker Újpestre hozatala is, a későbbiek ismeretében neveztjük akár az év sikertörténetének is. A holland sztáredző mindössze két hónapig mondhatta magát a klub sportigazgatójának, de ez az időszak elég viharosra sikerült: ő váltotta le Mészöly Gézát, akinek a helyére Zoran Spisljak érkezett, az edzőcsere miatt Bartha Csaba ügyvezető igazgató előbb lemondott, majd mégis maradt, közben Tolnai Sándor tulajdonost őrizetbe vették, majd szabadon engedték, némely játékosok pedig arra panaszkodtak, hogy nincs pénzük ennivalóra. A káosz közepébe csöppent Beenhakker persze jobbára csak megfigyelője volt az eseményeknek, ezzel együtt nem érezte kudarcnak az újpesti kalandot, bár angolos távozása után elismerte: nem úgy dolgozott, ahogy szeretett volna.

Szilágyi György, a fociválogatott orvosa valószínűleg a terveinek megfelelően végezte a munkáját, még akkor is, ha az angol, a finn, a luxemburgi és a San Marinó-i tévések is összekeverték Egervári Sándor szövetségi kapitánnyal. A tizenöt éve a csapat mellett dolgozó doktor az [origo]-nak azt mondta, megtisztelőnek tartja a tévedést, gesztusával pedig kiérdemelte év nagyvonalúsága díjat.