A motelben egy kicsit összeszedtük magunkat és megtámadtuk Colorado hegyeit. A köptető sokat segített Ferinek, olyannyira, hogy a német srácot úgy odaverte a hegyen, hogy a srác majdnem elsírta magát. A tegnapi nap nagyon színes volt, mert végre elhagytuk a poros síkságot és az idő is kellemes volt. Peti és Karcsi kísérte Ferit a nap elején. A látvány is doppingolta a Ferit. erdekes sziklákkal díszített erdőn mentünk keresztül, Maci Lacinak is itt lehet a nyaralója a külső kéményű hegyi házikók közt. Az erdő flórája is lenyűgöző. Kékes jegenyefenyők, erdei fenyők vörös törzzsel, gyönyörű fehér törzsű nyírfák, tisztásokon tavak harangvirágokkal, íriszekkel. Még sosem láttunk ilyen sziklákat, tarajként állnak ki a földből. Trinidadban váltottunk, Gyurcival kísértünk reggelig. Innen már szinte csak lefelé volt. Hatalmas füves pusztát szeltünk át, síkság ameddig a szem ellát. Ennek a szakasznak is meg van a romantikája. Türkiz zöldek a legelők, rajtuk bokor habitusú kaktuszok pünkösdi rózsaszerű virágokkal, az útszélén vad napraforgók nyílnak. A naplementét Colorado vörös szikláin néztük, tömény boróka illatban. ejszaka átléptünk Kansasbe, ahol már egy időzónát is ugrottunk, már csak egy óra hátrányunk van a keleti időhöz képest. A hajnal is ért minket. Eddig ez az állam nem tetszik, állandóan tornádó erejű szél van, marha meleg és még lapos is. Sajnos mindig úgy jön ki, hogy mi kísérünk éjjel és nappal alszunk, vagy várunk, így lemaradunk sok mindenről. Reggel Feri aludt 2 órát, majd Karcsival és Petivel indult útnak újból. Nagyon jól jöttek, de a hőség miatt beiktattak napközben is 1 óra alvást. Mi előre mentünk aludni ( 40 fokban a kocsiban, sehol egy árnyék) és vacsival vártuk őket. Sütöttem nekik palacsintát és szalonnás rántottát. Szép mutatvány volt, hűtőtáska tetején gázégőn, konyhapult egy bevásárlókocsi, egy bolt parkolójában. A hangulatot a ‘Piás nővérkék’ szolgáltatták. Az azért nem semmi amivel egyesek itt felvonulnak. A kanadai bandának nagyobb lakóbusza van, mint a mi családi házunk és még vontatnak egy terepjárót. A németek egy piros mustang kabrióval is kísérnek, csak a feeling miatt :-). Találkoztunk az egyik amcsi csapattal, akik azért vártak ott, mert az egyik csapattagot ott felejtették az előző állomáson. Nem is ők lennének :-). Feri jól bevacsizott és most megint mi kísérünk, amíg Petiék alszanak. Az előbb előztünk két versenyzőt és már túl vagyunk a táv felén, már 1600 mérföldnél járunk. Racemachine ismét a régi.
Pe
Ott tartottunk tegnap, hogy a nagy alvás megtette a hatását és annak ellenére, hogy 3000 méteres hegyek voltak a szakaszon a Feri nagyon jó tempót ment és 23 óra alatt megvolt az 500 km. Az éjszakai műszak az evi és a Gyuri volt ismét. A többiekkel előrementünk Ulyssesbe, ahol aludtunk egy jót. A magas hegyek rajzolatát naplementekor már tisztes távolból élveztük mindannyian. Az éjszakai útvonal nem tartogatott sok látnivalót, mert főként legelők mentén haladt az út. A Feri az elején belekezdett a kansasi hullámvasúton, de az éjszaka mindig elhozza az álmosságot és ilyenkor minden olyan nehezen megy. Persze az eviék jó munkát végeznek a frissítéssel, de a türelem és az agy egyre inkább elfogy éjjelre, ami nem csoda az egész napos tekerések után (a legnagyobb problémát az okozza, hogy minden percet és kilométert máshogy él meg a versenyző, de az etetés-itatás nagyon összefolyik, ezért azt hiszi, hogy mindig csak ugyanazt kapja és ezen felhúzza magát). Segítőként az ilyen kellemetlen szitucáiókra is felkészültünk. A Feri az éjszaka az alváshiány miatt nagyon elálmosod a bringán és újra jöttek a képzelgések… Reggel 7-re értek Ulyssesben (közben még egy időzónával közelebb kerültünk ? ). Két óra alvás, reggeli és indultunk is tovább. A napot az ereszkedés határozta meg, de a forróság és az erős szél tönnkre tette a kényelmesnek tervezett szakaszokat… Lényegében ismét 40 Celsius felett járt a hőmérő, de a szél kicsit javította a hőségérzetet. Erős szél volt jellemző egész nap, annak iránya változó volt, főként féloldalt. Egyes részeken olyan erős szél volt, hogy amikor megálltunk simán vitte volna a bringáz a kezünkből. Nagyon régen láttam ilyen viharos szelet. A monoton táj, az erős nap és a szél együtt kiszipojozták teljesen a Ferit délutánra, ezért kerestünk egy menedéket, ahol aludt két órát. Egy kis bolt mellett álltunk meg, ahol az eladó néni nagyon kedves volt beengedett minket a hátsó szobába aludni (csak a Feri aludt, Karcsival mi vigyáztunk a cuccra) és fürdeni (ránk fért már). Este 6 körül indultunk tovább, a szél nem gyengült. Hátulról nézve a Ferit olyan volt, mintha neki feküdt volna egy falnak, szinte 45 fokban ,,állt” a bringával haladás közben, ami veszélyes, mert elég egy kisebb szélerő váltás és megvan a bukás. Volt egy kis vacsi útközben, alig merem leírni a titkot, hogy tejföl, sajt, szalonna. Ki gondolta volna, hogy így kell erőt szerezni? A legnagyobb problémát a gyomorsav és az épdességtől való undor okozza már a táplálkozásban… Este 10-re értünk Pratt-be, ahol evike palacsintával és rántottával várt minket, majd a gyors vacsi után a Gyurival mentek is tovább a Ferivel. Mi hárman előre jöttünk El Doradoba, most itt várjuk őket. Aludtak 2 órát hajnalban, de bármelyik pillanatban itt lehetnek… Ja majd elfelejtettem, hogy megvan a féltáv!!!!!!! PP
via: http://jobbformaban.hu/blog
