A csapatsportokban részben ösztönző ajánlásokkal, részben korlátozásokkal igyekeznek elősegíteni az utánpótláskorú játékosok szerepeltetését, és amennyire lehetséges, csökkenteni a légiósok létszámát. A kettő között egészséges egyensúlyt kell teremteni, hiszen nem szabad gátat szabni annak, hogy a fiatalok testközelből tanuljanak a külföldi klasszisoktól.
Yvette Broch, Heidi Löke és Eduarda Amorim: csak a legjobbak légiósoknak van helye a bajnokságban • Forrás: Győri Audi ETO
Munkatársainktól • Kiből lesz a cserebogár? – tehetjük fel a témában a közhely ízű kérdést. Nos, olyan játékosokból biztosan nem, akik a csapatsportágakban nem kapnak lehetőséget a felnőttek között, hanem az utánpótlásban megrekedve vagy a kispadon ragadva fokozatosan kikopnak az élsportból.
A megfelelő bázis hiánya pedig előbb-utóbb hat a válogatottak teljesítményére is. A kézilabdázóknak például komoly csapást jelent, hogy sem a férfi, sem a női együttes nem jutott el az olimpiára. Részben a sikertelenségnek tudható be, hogy az elkövetkező években jelentős változások lépnek életbe az utánpótlás-bajnokságok lebonyolításában, illetve a légiósok élvonalbeli szerepeltetésében.
„A külföldiek példaképszerepet is betöltenek, a legjobbaktól rengeteget tanulhatnak a fiatalok – kezdi Marczinka Zoltán, a kézilabdázók szakmai és sportigazgatója. – Ráadásul a nemzetközi kupákban szereplő csapatoknak az eredményességhez szükségük van a légiósokra. Ugyanakkor meg kell találni az egészséges egyensúlyt, mert a külföldiek szerepeltetése semmiképpen sem mehet a magyarok, és különösen az utánpótláskorú magyarok rovására.”
Ennek is tudható be, hogy a következő szezontól várhatóan életbe lép a szabály, amelynek értelmében az NB I-ben a nőknél négy, a férfiaknál öt nem magyar állampolgár játékengedélyét válthatják ki az előírt díj megfizetése mellett, minden további légiósé már hárommillió forintba kerül. Nyilvánvalóan a tehetős, nemzetközi színtéren vitézkedő csapatoknak ez nem jelentős költség, de a többi talán megfontolja, kiket foglalkoztat. Az alacsonyabb osztályokban pedig már az első külföldi játékengedélyének a kiváltása is tízmillió forintot kóstálna. Marczinka szerint ideális lenne, hogy az NB I B legyen az utánpótláskorú kézilabdázók terepe, ahol kellő tapasztalatot szerezhetnek az élvonalbeli játékhoz. Hozzáteszi: a szakmai munkának fejlődnie kell ahhoz, hogy ez az osztály valóban ugródeszka legyen az ifjaknak.
Légiósáradat
A kézilabda-szövetség november-decemberi összesítése szerint négy földrész 165 játékosa szerepelt az NB I-ben és az NB I B-ben, azaz a kézilabdázók 12,5 százaléka érkezett a határon túlról. Összesen 17 csapat szerződtetett öt vagy több külföldi játékost. A Mol-Pick Szeged vagy az MVM Veszprém helye az a lista élmezőnyében nem meglepetés, de például a nők között Bajnokok Ligája-elsőségre törő Győr ugyanannyi, hét légióst küldött pályára, mint a férfiaknál a bajnokságban a 7–14. helyért versengő Balmazújváros vagy Komló.
„A legfelső osztálynak nem az utánpótlás-nevelés a feladata, hanem az, hogy látványos produkcióval megtöltse a csarnokokat – magyarázza Bodnár Péter, a kosárlabdázók főtitkára. – A fejlődést az alacsonyabb osztályú és a korosztályos bajnokságok szolgálják. Azok a fiatalok, akik kiemelkedően tehetségesek, úgyis pályára kerülnek az NB I-ben is, hiszen a klubok sem ellenségei önmaguknak. Nem tapasztaltunk olyan jeleket, hogy a fiatalabb kosárlabdázók a légiósok miatt nem kerülnek be a csapatukba, de amennyiben ilyet látunk, akkor megtesszük a szükséges lépéseket”
Mócsán Bálint és a legjobbak kivívják maguknak a helyet az élvonalban • Forrás: bb1.hu
A jelen szabályozás szerint az NB I-es férfibajnokságban legfeljebb öt nem hazai nevelésű játékost írhatnak a csapatok a jegyzőkönyvbe. A nőknél mindössze négyet, és további szigorítás, hogy az alapszakaszban egyszerre csak hárman lehetnek a pályán, ráadásul ebben a periódusban minden mérkőzésen legalább húsz percet kell játszania egy húsz év alatti játékosnak.
A labdarúgásban előírás helyett ajánlást fogalmaznak meg. A nemrég zárult bajnokságban a korábbi időszakhoz képest kiugróan magas, 73 százalék volt a magyar játékosok aránya az élvonalban. Részben azért, mert a klubok akkor kapták meg a maximális támogatást, ha meccsenként legalább egy, 1995. január elseje után született fiatal futballozott a teljes mérkőzésen. Ha ez megtörtént, akár több százmillió forintos pluszjövedelemhez juthattak. A szabályozás szerint a keretben hét, a pályán három légiós lehet, ám a nemzetközi kupákban induló csapatok esetében ez a szám tíz és öt. Igaz, az érintettek jellemzően már a nyáron búcsúztak a különféle sorozatoktól, a hazai mezőnyben viszont megmaradt a több külföldi szerepeltetésének az előnye…
Röplabdában a külföldiek nem veszik el a helyet a korosztályos tehetségek elöl: bár idegenlégiósokat több csapatban találhatunk, ők olyan kvalitású játékosok, akiktől a fiatalok tanulhatnak.
A vízilabdában létezik légiósszabály, hiszen az OB I-ben mindkét nem versengéseiben meccsenként legfeljebb három-három külföldi állampolgár szerepelhet, az alacsonyabb osztályú bajnokságokban pedig egy. Dr. Kemény Dénes, a szövetség elnöke szerint nincs probléma a külföldiek számával, ráadásul az utánpótláskorú játékosok vannak annyira jó képességűek, hogy kivívják maguknak a helyet az együttesekben. A nőknél bevett egyébként, hogy már U19-es válogatott sem lehet az, aki nem az élvonalban pólózik.
A jégkorongban a Mol-liga mérkőzéseken hat külföldi vethető be, külön a fiatalok alkalmazását elősegítő szabályozás nem létezik. Érdekesség egyébként, hogy a szövetség U25-ös bajnokság indítását tervezi azoknak, akik húszéves korukig nem tudják kivívni teljesítményükkel a proficsapatban való szereplést. Az utánpótláskorúak képességéről azonban árulkodik, hogy az A csoportos felnőtt-világbajnokságon négy juniorra is számít Rich Chernomaz.
A szövetségek tehát eltérő módszerekkel igyekeznek támogatni a fiatal játékosokat, ám valamennyi szervezetnek ugyanaz a célja: az egészséges arány megtalálása annak érdekében, hogy abból a legtöbbet profitáljon a sportág, a válogatott. És azáltal persze az egész magyar sport.
Óvatosan a kvótákkal
Az MTK Budapest labdarúgócsapata – ajánlásoktól függetlenül – hosszú évek óta teret ad a saját nevelésű fiatal játékosainak. Ugyanakkor a klub akadémia-menedzsere, Polyák Balázs a kvótaszabály esetleges hátulütőire is felhívja a figyelmet. „Átgondoltan kell meghatározni a segíteni kívánt korosztályokat, hiszen az 1994-es születésűek már az idén is hátrányban voltak az egy évvel fiatalabbakkal szemben, akik alanyi jogon szerepelhettek. Ha évről évre egyre ifjabbaknak kedvezünk, akkor az előző évben még támogatott korosztály tagjai hirtelen kegyvesztettekké válhatnak.”
