A hétvégén a „RAIN – Esőcirkusz” néven futó programot tekintettem meg népes családommal a Fővárosi Nagycirkuszban. Az összeállítás önmagában is igen jó benyomást tett, ám ezért még nem írnék róla egy döntően sportcentrikus oldalra. A nyíltan meghirdetett cél azonban már ide is kívánkozik.
. (Photo by Visionhaus/Getty Images)
A bevezetőben ugyanis a konferanszié elmondta, hogy a műsort döntő részben orosz és ukrán művészek számaira építették fel. Tudatosan. Azt szeretnék ugyanis demonstrálni, hogy a művészek – jöjjenek bármely országból – tisztelik és szeretik egymást, tudnak egymással összedolgozni azért, hogy a nézők színvonalas előadásban gyönyörködhessenek.
Konkrétabban és legjobban az tetszett, ahogy számukban egy ukrán férj az orosz feleségével és közös kislányukkal igen magas szintet varázsoltak. És a többiek is egyszerre voltak tapsot érdemlők és mélyen elgondolkodtatók. Az egész előadásnak volt egy méltóságteljes atmoszférája, amely azt sugallta, hogy a nagyhatalmak háborúi fölé is föl lehet emelkedni. Hogy az egyes emberek ugyanúgy tisztelhetik, szerethetik és elfogadhatják egymást, mint a legnagyobb békeidőkben.
Közben ismételten eszembe jutottak az orosz-ukrán háború kitörése óta hozott sportbeli döntések. A tényt, mi szerint a küzdő felek egyike sincs abban az alapállapotban, hogy nagy sportversenyeket rendezzenek, természetesen el kell fogadnom. Azzal viszont határozottan nem értek egyet, hogy például Wimbledonban sem orosz, sem fehérorosz teniszezők nem léphetnek majd fűre.
Medvegyev, Rubljev, Ivaschka, Szabalenka, Azarenka és a többiek eltiltása csak fokozza a feszültséget, s az semmit nem old meg. A “kitagadottak” pedig biztosan hasonló missziót tölthetnének be, mint a Fővárosi Nagycirkusz vendégművészei. Akik nélkül szegényebb lenne az a több százezer néző, akik szeptemberig látni fogják ezt a válogatást. Miként a wimbledoni csaták színvonala is megsínyli majd az eltiltott kiválóságok kényszerű távollétét.
A sportbeli eltiltások “kiharcolói” persze másként gondolkodnak. Másként, de nem törvényszerűen nekik van igazuk. Ezt az ellenvéleményt támasztja alá ez a lelkekre is ható előadás is. Jómagam pedig a pozitív példa láttán megújult reményekkel várom: hátha feloldják a sportolók és a művészek értelmetlen eltiltásait.
Wimbledonban is, meg máshol is.
(jochapress / Jocha Károly)
