A kézilabdázás sokmilliós szurkolótábora tizenhárom napon át Ausztriára figyelt. Az Európa-bajnokság végső sorrendje ismert, az Évszázad Játékosának választott Kovács Péter (képünkön) véleményét pedig alább ismerhetik meg.
– Egészen pontosan tizennyolc meccset láttam, jelentős részét a helyszínen – mondta a Budapesti Honvéd egykori világklasszisa. – Amire számítottam, az mind bejött. A mérkőzések alapvetően magas színvonalon zajlottak, azokat elsősorban az erő és a gyorsaság, valamint a kiváló védekezés jellemezte. Csökkent a gyors indítások száma, mivel a csapatok a labda elvesztését követően akár az ördögök, olyan villámgyorsan futottak vissza a saját kapujuk előterébe. Ezzel párhuzamosan visszaesett a gólok száma is.
– Érte igazán nagy meglepetés?
– Ezt legfeljebb az osztrákokról mondhatom el, akik mindenképpen túlteljesítettek. A többiek általában a várt szintet hozták. Azok a válogatottak, amelyek játékosai vagy magas színvonalú hazai pontvadászatban, vagy például a német vagy a spanyol bajnokságban szerepelnek, azok itt is produkáltak. Ahol szerényebb a hazai színvonal – s ide tartozik a magyar bajnokság is – azok a nemzeti együttesek a sorozatmérkőzéseken képtelenek voltak folyamatosan jól játszani. Izlandot külön is kiemelném: náluk például egyedül a tartalék kapusuk szerepel az otthoni bajnokságban.
– Az 1988-as, szöuli olimpiát megelőzően – amikor még Ön is a magyar válogatottban szórta a gólokat – szenzációszáma ment, hogy a francia válogatott három meccsből egyszer nyerni tudott Magyarország ellen. Ma viszont egyeduralkodók a francia férfiak és a nők is a legszűkebb élmezőnybe tartoznak.
– Ahogyan Franciaországban kezelik ezt a sportágat, azt tényleg tanítani kellene. Férfi együttesük a következő 2-3 évben nagy valószínűséggel megtartja vezető helyét a sportágban. Nem tudom, ki lesz az, de előbb-utóbb jön majd egy másik válogatott, amely képes lesz őket is legyőzni, de ez nem holnapután lesz.
– Mit szól hozzá, hogy a szlovénekkel kell játszanunk világbajnoki selejtezőt?
– Nyilván kaphattunk volna még erősebb csapatokat is, de ők is nagyon jók, a nemzeti öntudat is átlagon felül motiválja őket. Ennek ellenére is állítom, van esélyünk ellenük.
– Ön egyfajta száműzetésben él Törökországban, ahol a női szakágért felelős. Hogy mennek a dolgai és meddig köti szerződés a törökökhöz?
– Miután négy, különböző alkalommal – utoljára a pekingi olimpiát követően – ígérték meg nekem, hogy a férfi-, illetve a női válogatott kapitánya leszek, majd nem is telefonáltak, így ezekkel az illúziókkal le kellett számolnom. 2011 szeptemberéig állok a törökökkel munkaviszonyban. Jelenleg a női Vb-selejtezők zajlanak. A szerbektől otthon két, a spanyoloktól idegenben négy góllal kaptunk ki. A görögökkel mindkét meccsünk hátra van. Ha kicsit összejönnek a dolgaink esetleg elcsíphetjük a második helyet, bár a klubokban folyó langyos munkából kiindulva a válogatottban sem tudunk csodát tenni.
Fotó: JochaPress
