Munka után nap mint nap négyszer rohan fel a Hármashatár-hegyre és vissza Frank Tibor laza bemelegítő felkészülésként a jövő évi Athén-Spárta 246 kilométeres szupermaratoni (Spartatlon) újabb futóversenyre.
Az estékbe nyúló edzés meg sem kottyan a 63 éves iron man sportembernek. „Civilben” a büntetés-végrehajtási intézetek személyi állományának, a börtönőröknek a vezérőrnagya; a belügyminisztériumban tanácsadóként dolgozik. Innen a Széchenyi téri székházból indul délutánonként Budára, hegynek fel, hogy maga alá gyűrje az átlag kocogónak egy hónapra elosztva is elismerésre méltó 30 kilométeres távot. Amint az MTI-Pressnek hangsúlyozza: a futás számára lételem, a végtelen szabadságot jelenti.
A szabadság mámorító érzetéért pedig semmi sem drága, érdemes a testet gyötörni érte. A sok rejtett örömet hordozó szenvedésért bőséges kárpótlást ad az a fajta eufória, amely talán leginkább egy jól elvégzett munka utáni büszkeséggel kevert megelégedettség érzéséhez hasonlítható.
– Ezt a fajta finom lebegést például egy lottó főnyeremény megütésének híre sem pótolhatná, mert itt a saját erőfeszítésünk, önmagunkon a felülkerekedés az igazi érték – emeli ki Frank Tibor. – Ami pénzért nem szerezhető meg, hiába is állnának halomban a milliók. Akit rabul ejt a futás, az az ember igazán szabaddá válik!
Nem csupán fizikai állóképesség kérdése
Frank Tibor egyszer már 2008-ban leküzdötte a világ egyik legnehezebb versenyeként számon tartott Athén-Spárta távot: 35 óra és 13 perc alatt futotta le az autóval megtéve is kitartást igénylő kilométereket. E diadalt megelőzően hatszor rugaszkodott neki a Spartahtlonnak, de szerencsétlen körülmények közrejátszása miatt valahányszor fel kellett adnia a versenyt. Volt, hogy lesérült, de az is megesett, hogy a 40 fokos tikkasztó melegben a tengerparton már több órája tartó izzasztó futás közben egyszerűen nem tudott ellenállni a hívogató hűs, kék habok csábításának. Szavai szerint bekattant, elveszítette önkontrollját: megmártózott, belevetette magát a vízbe, és ezzel számára véget ért a verseny.
A fiaskó azonban nem keserítette el, hanem újabb tapasztalattal gazdagította. Megtanulta belőle, amit azért már addig is tudott, nevezetesen, hogy egy-egy nagy megméretés nem csupán fizikai állóképesség kérdése, mentálisan is rá kell készülni, és morálisan is erősnek kell lenni. A test és a lélek teljes összhangja nélkül nehéz a kitűzött cél elérése. Ezért egy-egy nagyobb versenyen nem hagyja futás közben csapongani a fantáziáját, eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha a gyötrődés helyett esetleg egy függőágyban ringana, vagy hogy mi is az értelme ennek az egésznek. Csak a futásra koncentrál, átadja magát az egyenletes mozgás ritmusának, ami egy idő után a minden lépésnél a lábaiban jelentkező fájdalom érzetét is távol tartja magától.
– Ilyen fajta eltökéltséggel minden akadály legyőzhető – állítja a sportember.
Négyszer körbefutotta a Földet
Már gyerekkorában mindene a mozgás volt, úszott, dzsudózott, kipróbálta a tájfutást is. Vonzotta a kihívás, a veszély.
Mosonmagyaróvári pajtásai közül csak kevesen merészkedtek odáig, hogy például a strand közelében a Dunán álló uszály alatt átússzanak, amihez ugyancsak nagy levegőt kellett venni.
A hosszútáv futás ízét fiatal felnőttként érezte meg, 35 évesen, 1984-ben futotta le az első maratoni távot. Azóta 100-nál is több maratoni versenyen vett részt, tavaly például hétszer győzte le a 42 kilométeres távot. Mint ultrafutó teljesítette a Duna menti 200 kilométeres szupermaratont, a Bécs-Pozsony-Budapest távot, de futott a Szaharában és a Himalája oxigénhiányos fennsíkjain is. Az Andokban rendezett hétnapos versenyen naponta egy maratoni távot kellett lefutni, felfelé emelkedő terepen – az utolsó szakaszt 5300 méter magasan tették meg a mindenre elszánt ultrafutók.
Sportsikerei között különösen értékes a négyszeres vasember (iron man) viadal végigkínlódása, amikor 15,2 kilométeres úszás,720 kilométeres kerékpározás, 168,8 kilométeres futás volt a feladat: 74 óra, 59 perc elteltével ért be a célba. Mint mondja, a rajthoz állt ötven fős nemzetközi mezőny csaknem fele út közben feladta, elhullott, kidőlt, még a legedzettebb „szupermanek” közül is csak kevesen képesek az emberi teljesítőképesség határainak ilyen feszegetésére.
Összességében 160 ezer kilométer van már a lábaiban, gyakorlatilag annyi, mintha négyszer körbefutotta volna a Földet. evente átlag hét pár cipőt nyű el, otthon a pincében több mint 150 pár lestrapált futócipő mesél a nagy teljesítményekről. Közöttük van a Szaharát átszelő cipő is, amelynek a talpa a forró homokon futás közben összezsugorodott, meghajlott, így tetézve a megpróbáltatásokat.
Csupán a cipők pótlása egyedül évi körülbelül 200 ezer forintot emészt fel, és az izzadságot elnyelő trikók sem olcsók. Ezért költségeihez rendszerint szponzorok is hozzájárulnak, mostanság azonban elfogytak a támogatók, úgyhogy összespórolt pénzére van utalva.
Télen is szandálban járt
Szívesen ad a futáshoz tanácsokat a kezdőknek.
erdemes tudni például, hogy a hosszú távval próbálkozók jól teszik, ha a lábméretüknél másfél-két számmal nagyobb cipőbe bújnak. Ő is saját szenvedése árán tapasztalta meg, amikor az első szupermaraton „lehajszolása” után a zoknijával együtt kilenc lábujjkörme is lejött a lábáról. A sok ezernyi lépés következtében ugyanis a körme oda-oda nyomódott a normál méretű cipő orrához, amitől a körömágy megduzzadt, vérhólyag keletkezett, kifakadt, a köröm pedig elvált a lábujjtól. Abban az évben télen is szandálban járt, amíg az új körmök kinőttek.
Az ételek megválogatásánál is a futás diktál. Kedvenc fogása a maga reszelte kilónyi répa citrommal és mézzel megbolondítva. De van, amikor egy kiló túróhoz két tojást kever, a nagyobb versenyek előtt pedig sok tésztát eszik, hogy kellő elégetni való szénhidrát halmozódjon fel a szervezetében. A sok izzadás ellensúlyozására naponta átlag hat liter vizet iszik meg.
Néha napján azért kirúg a hámból, ilyenkor a szigorú szabályok nem érvényesek. Megesett, hogy egy ültő helyében 20 krémest falt be, máskor 35 gombóc fagylalt elnyalogatásával aratott közönségsikert barátai körében.
A nőkkel azonban nehezen boldogult. Kevesen képesek tolerálni, hogy a hét végi verseny előrébb való a hagyományos családi programnál, és hogy az esti közös tévézés helyett is többnyire a kilométereket rója. – Nem könnyű rátalálni arra az asszonyra, aki ráérezne, hogy a megszállott futó a legmegbízhatóbb élettárs, kiszámítható minden lépése, nem kocsmázik, mindig derűs a kedve, és türelmes – húzza alá.
Igazi léleképítő tevékenység
Frank Tibor a fiatal bűnözőket őrző tököli börtön igazgatójaként, pedagógusként is megtapasztalta, hogy a futás, az önfegyelmet követelő testi erőfeszítés milyen fontos a személyiség fejlesztéséhez, igazi léleképítő tevékenység. Meggyőződése szerint „ha a rendszeres mozgás minél többeknek beépülne a napirendjébe, akkor kevesebb frusztrált, ideges, türelmetlen, magát és másokat is nehezen elviselő, antiszociális viselkedésű ember rontaná maga körül levegőt”.
– Örvendetes látni, hogy például a Margit szigeten egyre több a kocogó. Húsz éve még megmosolyogták a járókelők az arra köröző „futóbolondokat.” Egy biztos: aki rendszeresen sportol, az nem csupán egészségesebb, de az idegei is kisimulnak, nem jön ki egyhamar a sodrából, toleránsabb, mint a mozgásszegény társai – magyarázza. – A futás az agyi vérkeringést is javítja, vagyis jobban vág e sportot űzök esze.
Erre bizonyíték maga Frank Tibor, aki túl a hatodik X-en szeptembertől a Testnevelési Egyetem ifjú hallgatója lesz. Amíg mások ebben a korban már leszámolnak az élettel, ő az elméjét tornáztatja, új ismereteket szív magába, hogy főként relaxációs programok és tömegsport-rendezvények szervezésével minél több embert ösztönözzön kikászálódni a karosszékből és rávenni a rendszeres mozgásra.
