Az európai beteget az esetek többségében a nyugati orvostudomány tapasztalata gyógyítja, de tőlünk néhány ezer kilométerrel a kínai medicinában hisznek sok-sok millióan. A betegségtől a gyógyulásig többféle út vezet, ideje tehát megismernünk a keleti orvosok tudományát.
A kínai orvoslás története
A hagyományos kínai orvoslás írott története több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Már az ókorban elkülönült az orvosi munka a sámánok és varázslók tevékenységétől, az ie. II. században már úgy gondolták, „a betegségeket természeti jelenségek okozzák”. A híres hagyományos kínai orvosi klasszikus szövegek, melyek a modern elméletek mellett a mai napig részét képezik a klinikai gyakorlatnak, az ie. V. és isz. IV. század között íródtak. A legismertebb kínai klasszikus talán a Sárga császár belső könyve, mely több udvari orvos feljegyzéseinek összessége párbeszédes formában, amely a császár és orvosa között zajlik. Az isz. VII. században jött létre az első orvosi egyetem a császári udvarban, melyben egészen a XX. századig zajlott a hagyományos kínai orvosképzés. Ebből az időszakból több mint 60 ezer klasszikus szöveg maradt fent. A XIX. sz. végétől pedig elkezdődött a kínai orvoslásnak a modern orvostudománnyal való integrációja, melynek eredményeképpen az ötvenes évektől a kínai orvoslás a modern egyetemi képzés része lett.
A hagyományos kínai orvoslásról (HKO)
A hagyományos kínai orvoslást a sajátos ismeretrendszere különbözteti meg a többi, gyógyítással foglalkozó tudománytól. A HKO az emberi szervezetet egységben vizsgálja a környezetével. A természeti jelenségek és élettani folyamatok évezredes megfigyelése során levont következtetések képezik a HKO elméleti alapjait, mely során kialakultak az alábbi – sajnos gyakran félreértelmezett fogalmak, mint például a csi (气/qi), jin és jang (阴/yin és 阳/yang).
A kínai orvoslásban nincsen semmi misztikus. A hozzá kapcsolódó félreértéseket általában a hozzá nem értés, a félrefordítás és a klasszikus fogalmak rosszul értelmezése okozza. Európában például jellemzően energiának fordítják a csi-t, ami helytelen. A csi eredeti jelentése pára/levegő. A klasszikus írásjegye (氣) tartalmazza a rizs írásjegyét, a gőzölgő rizsből távozó pára jelzésére. A pára hasonlatával a szervezetben zajló átalakulásokat próbálták szimbolizálni, így ma a csi kínai orvoslással kapcsolatos szövegkörnyezetben leggyakrabban funkciót vagy jelleget jelent.
A hagyományos kínai orvos három kezelési módszerrel tud hozzájárulni betegei gyógyulásához:
1. akupunktúrával: mely során vékony tűket szúr a test különböző pontjaiba, az akupontokba. E pontok ingerlése szabályozó hatással van a megfelelő élettani folyamatokra. Ezt indokolt esetben kiegészítheti moxibuszció is, mely a pontok hővel történő ingerlését jelenti (kínaiul ez a tevékenység az akupunktúra szó része).
2. egyénre szabott gyógynövény-receptekkel: melyek összetétele a páciens pillanatnyi állapotának felel meg. A gyógynövények kiegyensúlyozzák egymást, így ha például egy gyulladásgátló összetevő megterhelné a gyomrot, akkor gyomorvédő, emésztést segítő összetevőkkel egészül ki.
3. manuálterápiával: mely jellegzetes kínai masszázstechnikák, akupresszúra és kimozgatások összessége. Általában mozgásszervi panaszoknál alkalmazzák.
Emellett a három fő módszer mellett a hagyományos kínai orvos segítheti a betegeit még kínai tornagyakorlatokkal, melyek hatékonyak az egészségmegőrzésben, illetve étkezési tanácsadással egészségügyi problémától és évszaktól függően.
A hagyományos kínai orvoslás egyik jellemzője, hogy a vizsgálat során különös figyelmet fordít a nyelv és a pulzus vizsgálatára, mely a tünetek összegzése és a fizikális vizsgálat egyéb elemei mellett elengedhetetlen a hagyományos kínai orvosi diagnózis felállításához.
A pulzus vizsgálata során hat különböző pozícióban (3-3 jobb és bal kézen), felszínesen és mélyen is megfigyeljük a pulzus karakterét: erős vagy gyenge, lassú vagy gyors, felszínes vagy mély, drótszerű vagy csúszós stb. Ezeknek a jellegeknek a rendszerezése elősegíti az egyénre szabott gyógyítást. Így egy sápadt nyelvű, gyenge pulzusú, fáradékony, renyhe emésztésű páciens erősítő kezelést kap, míg egy erős pulzusú, piros nyelvű, alvászavarban szenvedő kezelése a szervezet kóros tényezőinek csökkentésére irányul.
A nyelv vizsgálata is sokrétű, kiterjed a szín, alak, forma megfigyelésére, emellett pedig fontos a lepedék színe, vastagsága, karaktere is. Ezek az információk mind a belső szervek és a szervezet funkcióinak pillanatnyi működéséről adnak felvilágosítást a hagyományos kínai orvos számára. Itt hangsúlyos a pillanatnyi szó, mert a betegség vagy akár az élő környezet (pl. évszak) változásához kell alkalmazkodnia a gyógynövényrecept összetételének, illetve az akupunktúrás pontválasztásnak.
***************************************
Szerzőnk, Horváth Ildikó hagyományos kínai orvos, akupunktőr. Kínában, a Heilongjiang Hagyományos Kínai Orvostudományi Egyetemen akupunktúra és manuálterápia szakon diplomázott, majd 2014-ben Angliában mesterfokozatot szerzett akupunktúrából.
“Heilongjiang (ejtsd: hejlongcsiáng) Kína legészakibb tartománya, itt található Harbin, mely otthont ad az egyetemnek. Mellesleg ez a város híres a jégszobor-kiállításairól, ilyenkor télen az utcák tele vannak impozáns jégcsodákkal.
Az egyetemhez több oktatókórház is tartozik, ahol a nyugati és hagyományos kínai orvosi ellátás optimális ötvözete várja a gyógyulni vágyókat és az eltökélt diákokat. Híres professzorok rendelnek naphosszat tanítványaik gyűrűjében, hogy akupunktúrával illetve egyénre szabott gyógynövényreceptekkel járuljanak hozzá a betegek gyógyulásához az alapos nyugati és hagyományos kínai orvosi vizsgálatot követően. Kínában ugyanis a hagyományos kínai orvosok az ötéves alapképzés során nyugati orvoslást is tanulnak, nem is keveset. Így a munkájuk során használják a modern képalkotó eljárásokat és vizsgálatokat (MRI, CT, ultrahang stb.), vérkép eredményeket a hagyományos kínai orvosi diagnózis kiegészítésére. Kínában ez a két orvostudomány egyenrangúnak számít.
Európában más a helyzet, hiszen nálunk a nyugati orvoslás sokkal régebb óta ismert, így a hagyományos kínai orvoslás komplementer/kiegészítő medicinaként működik jól.
Mindig is érdekelt a keleti filozófia és kultúra, így nagyon boldog voltam, amikor végre találtam egy hagyományos módszerrel gyógyító kínai orvosprofesszort, dr. Yu Funiant, akinek csatlakozhattam a „taj csi” (Tai-ji) csoportjához és elkezdhettem tanulni ezt az izgalmas, kiváló egészségmegőrző kínai tornát. Ahogy teltek az évek, egyre több időt töltöttünk a professzor körül, segítettünk neki a rendelőjében és a mindennapokban. Ezek a tapasztalatok mind fokozták csak a kíváncsiságomat és tudásvágyamat, a hagyományos kínai orvoslás jobb megismerése felé tereltek, míg végül 2004-ben a Heilongjiang Hagyományos Kínai Orvostudományi Egyetem diákja lettem.
Diplomázás után egy ortopéd rendelőben dolgoztam akupunktőrként, majd egy mesterfokozatú akupunktúrás képzésre iratkoztam be egy angliai egyetemen. E tanulmányaim alatt Londonban dolgoztam hagyományos kínai orvosként, majd 2014-ben elkészült a disszertációm és lediplomáztam. Azóta újra Budapesten dolgozom és munkám során nagyon fontosnak tartom az egészségmegőrzést és a hagyományos kínai orvoslással kapcsolatos ismeretterjesztést.”
További információ itt: www.kinai-medicina.hu
